Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-43

54 Az országgyűlés képviselőházának &$ ellen, hogy mindazok a borzalmak, amelyeknek átkos gyümölcseit és következményeit most látjuk, megismétlődhessenek. Elég volt a halb irúb ól: ebben mindenkinek egységesen együtt kell éreznie. (Esztergályos János: Le a háborúval!) Ilyen viszonyok között, amikor az egész civilizált világon tüntetnek a háború ellen és tüntetnek a leszerelésért, a Népszavát elkobozzák azért, mert egy iiyen leszerelési gyűlést hirdetett, amelyen a háború ellen akart állást foglalni. A -budapesti munkások egyik gyűlését betiltják azzal az indokolással, hogy zavarokra vezethetne, ha a munkások a leszerelés kérdését tárgyalnák, pedig semmilyen kérdésben nincs olyan tartüíiösködés, mint a leiszerelés kérdésében. Annyi szólam, annyi hazugság semmiről sem hangzik el. Mindenki egyetért abban, legalább látszólag, hogy a világháborúnak nem szabad megismétlődnie, és mégis a világháborúnak minden nyoma itt kísért közöttünk, s már megint akadnak háborús uszítók és háborús keresők, a hadi ipar képviselői, akik minden államban 03 minden országban új háborúra izgatnak. Azt hiszem, tévednek abban, ha azt hiszik, hogy az emberek olyan gyorsan felejtenek. Az 1914-ben megindított háború nyomán 10K millió halott volt, és közöttünk járnak még ennek a háborúnak rokkantjai és szerencsétlenjei. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) De nemcsak ez a következménye volt, amely példátlan az emberiség történetében és az emberiség történetének legszégyenteljesebb fejezete, hanem itt van az a gazdasági helyzet, amely szintén a háború következménye. Itt van ennek a négyéves öldöklésnek minden nyomorúsága, ami semmivel sem volt mással indokolható, mint azzal, hogy a kapitalista termelés új világpiacot akart hódítani, hogy a kapitalista nagyüzemek újabb piacokat akartak szerezni. A világháború eredménye a legutóbbi kimutatás szerint az, hogy 399* milliárd márka a jóvátételi adósság, s 37 "6 milliárd márka az, ami (háborús adósságnak számíttatik. A német-francia összetűzés megint napirendire vette ezt r a kérdést s elhangzott Párizsban is az a kiáltás, hogy: háborút a németek ellen! De ettől függetlenül, minden államban félni kell attól, hogy az a háborús szellem, amelyet mesterségesen terjesztenek és szítanak, új háborús öszözeütközésre vezet. Újra mint komoly eshetőségről beszélnek a háborúról. A Nemzetek Szövetsége egyességokmányának egyik részlete azt mondja a leszerelésről a 8. cikkben, hogy a szövetség tagjai elismerik, hogy a béke fenntartása megköveteli a nemzetek fegyverkezésének csökkentését addig a legalacsonyabb fokig, amely az államok biztonságával, a nemzetközi kötelezettségeknek közös eljárás útján megvalósítandó kikényszerítésével még összeegyeztethető. A szövetség tagjai kötelezik magukat, hogy kölcsönösen kimerítő felvilágosítást adnak egymásnak fegyeverkezésük mértékéről, szárazföldi, tengeri és légi védőprogrammjukról, a hadicélokra alkalmas iparágak helyzetéről. A Nemzetek Szövetsége egysségokmányának ez a cikkelye üres frázis maradt, ezen a téren nem történt semmi, hanem éppen ellenkezőleg, a világháború előtti helyzettel összehasonlítva, ma a tízmillióhoz viszonyítva, 30 millió ember áll fegyverben. A fegyverkezés tehát sokkal nagyobb, mint a világháború előtt volt. Mármost nézzük meg, hogy a leszerelés kérdésében szabad-e véleménykülönbségnek lenni. A múlt háborúja a mostani háborúhoz képest valóságos gyerekjáték volt Ezt nem én állapí. ülése 1932 január lő-én, péntekén. tom meg, hanem szakértők, s elsősorban — mielőtt tovább mennék — talán olyan tekintélyre hivatkozom, akit a túlsó oldalon is elismernek. Báró Hazai Samu a világháborúról írva azt mondja a Pester Lloyd 1931. évi november 15-iki számában (olvassa): «A világháború a háborúban álló népeket és ezen túlmenően a világ összes népeit rettnetes szerencsétlenségbe, mérhetetlen nyomorúságba és végtelen szenvedésekbe sodorja. Az a véleményem, hogy a háboirú borzalmainak ismerete és a rákövetkező békekötések jellemzése annak a nemzedéknek, amely ezeket a tragikus időket átélte, elég bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy mennyire kívánatos volna, ha a népek nemzetközi politikájukat úgy alakítanak át, hogy céljaikat ne a háború eszközeivel érjék el. De a látszat azt mutatja, hogy az uralkodó hatalmak — amelyek a világot kormányozzák — a milliós hadsereggel végigküzdött háború borzalmas következményeit nem veszik figyelembe, mert politikájuk még 'ma is azokat a régi nyomokat követi, amelyek a háborút, mint alkalmazható eszközt veszik figyelembe. Ha a győzőkre és a legyőző ttekre egyenlően végzetes nagy háború következményei általánosan ismertek volnának, akkor remélni lehetne, hogy a kapzsiságnak, az erőszaknak és a szellemi vakságnak politikáját a cvilizált népek megegyezésének olyan politikája váltaná föl, amely alkalmas volna arra, hogy a békét biztosítsa.» Ezt mondja a volt honvédelmi miniszter, báró Ilazai Samu. T. Ház! Most még néhány sort arról, hogy miképpen alakul a jövő háborúja. (Haltjak! Halljuk!) Erről szintén egy hivatott szakértő beszél, a francia keleti hadsereg főbiztosa, Cordonnier tábornok, aki a következőket írja. (Olvassa): «Az elmúlt háborúk gyerekjátékok voltak a világháborúhoz képest. Ez a kegyetlen és iszonyú világháború pedig maga is ka tonásdivá, játékká válik, ha összehasonlítjuk azzal, ami a legközelebbi háború lesz, ha nem tudjuk elkerülni. Ezzel az elmondhatatlan ós leírhatatlan szörnyűséggel kell szembeállítani azokat az ellentéteket, ami fölött vitáznak a diplomaták, és lehetetlen akkor, hogy meg ne egyezzenek. Az elmúlt háború folyamán a gáztámadások és egyéb kémiai ártószerek többé-kevésbbé megkímélték a polgári lakosságot. A gyilkos gázt rövid akciórádiusza gépek röpítették. Azóta nagyot haladt a technika és a repülő; gép mai fejlettsége mellett a földön mozgó hadseregeket aránylag kevésbbé fenyegeti majd a gáztámadás, mint a centrumokban összegyűlt polgári lakosságot. A csecsszopó gyermek nagyobb veszedelemben forog majd, mint a harcos, kinn a lövészárkokban. Éppen ezért a Hinterland az, amely nem győzi majd az ellentállást és amely kikényszeríti majd a békét, akármibe kerüljön is az. Mert a támadás az országok szívébe irányul majd. A repülőgép felbecsülhetetlen erejű támadóeszköz. Védelemre azonban al-g ér valamit. Mindkét oldalról támadnak majd tehát, támadják az asszonyokat, a gyermekeket és azokat, akik otthonmaradtak. Iszonyú lesz ez — vagy legalább is lehet.» T. Ház! Ismerve ezeket a veszélyeket, mi azt mondjuk, hogy a kapitalista termelési rend eloszlásának ez a rendszere nem alkalmas arra, hogy a világháborút elkerülhessük. De azt a tébolyt nem vagyunk hajlandók újra eltűrni, hogy esetleg gonosztevők, vagy elme-i