Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-54

Az országgyűlés képviselőházának 5-4. ülése 19B2 február 24-én, szerdán. 4Ô1 Debrecenben, tehát majdnem közvetlenül egy körzetben, három erdőigazgatóság is van s amikor Szegeden, az Alföldön, ahol rendkívül fontos az erdősítés, ^nnyira szükség volna erre az intézményre. Elviszik és leépítik a folyammérnöki hivatalt és a kotrási felügyelőséget elviszik Szolnokra, egy aktív miniszter kerületébe egy volt miniszter kerületéből. (Farkas István: Ezért csinálják az egészet!) Elvitték a vasúti leszámolási hivatalt, a javítóműhelyt, amelynél külön meg kell jegyeznem azt, hogy Pécsett és Kaposvárott is ugyanígy jártak el a javítóműhelyekkel, megszüntetve azokat azzal a célzattal, hogy ezzel az ezekben a városokban élő és ott egy parányi ingatlant szerzett embereket reákényszerítsék az idő előtti nyugdíjaztatás kérésére. Ezek befejezett tények. Az elterjedt hírek szerint pedig még tervbe van véve az ítélőtábla megszüntetése, a Tudományegyetem egyes fakultásainak leépítése, a Máv.-üzletigazgatóság megszüntetése és ; az ugyancsak 56 év óta Szegeden székelő királyi tan felügyelőségnek áthelyezése akkor, mikor Szeged röviddel ezelőtt épített ennek a tanfelügyelőségnek céljaira esy új helyiséget. Ezenkívül, amit nem írhatok a kormány rovására, de mintha a. tervszerű elsorvasztásnak a kiegészítője volna: hogy az utolsó héten megszüntették a szegedi vonalon a háló- és étkezőkocsi járatot, valamint a reggeli gyorsvonatot. Mi a kormány»alt ezen intézkedései ellen, úgy a befejezett tények ellen, mint a tervbe vett új intézkedések ellen két okból terjesztünk elő tiltakozást. Az első ok talán nem is fontos annak az ismeretlen diktátornak, aki a maga egyéni rossz kedvét és egyéni rosszakaratát ilyenformán vezeti le. Ez az első ok az, hogy a varos iparosait és kereskedőit, következményképpen pedig munkásságát is megöli ezekkel az intézményekkel elvitt fogyasztórétegnek a hiánya és az amúgyis elviselhetetlen munkanélküliség gyarapszik a nélkül, hogy az állam a városnak a munkanélküliek ellátásában bármiféleképpen is segítségére volna. Az intézmények alkalmazottain az ismeretlen diktátor semmiféle bosszút nem tud állni az intézmények áthelyezésével, legfeljebb annyiban lesz ez fájdalmas ezek számára, hogy elkerülnek egy kultúrközppntból, de érinti a város munkásságát és polgárságát ez az intézkedés adófizető készségében, mert teljesen adófizetőképtelenekké teszi őket. Hiába jönnek majd pacsai eszközökkel és módszerekkel s hiába akarják majd mindenáron az adófizetést szorgalmazni, ha nem adnak módot arra, hogy megfelelő jövedelemszerzéssel az adófizetésre egyáltalában képesek legyenek. De mondom, ez a kevésbbé fontos ok, legalább is azok előtt, akik ezeket az intézkedéseket végrehajtják. A második ok azonban talán ezek előtt az urak előtt is több figyelmet tud kiváltani. Ez a második ok az, hogy egyáltalában nem takarékoskodás az, amikor ezeket az intézményeket áthelyezik, vagy megszüntetik. Az intézmények áthelyezésével különféle áthelyezési költségek, új helyiségek bérlete, az új épületek emelése válik szükségessé, később pedig a kiutazási, a kiszállítási költségek egy vagyont fognak felemészteni. A tisztviselők költségei még felületes számítás szerint is felülmúlják azokat a költségeket, amelyeknek állítólagos megtakarítását kívánják ezekkel az intézkedésekkel elérni. Két súlyos okunk van tehát arra, hogy a kormánytól eddigi intézkedéseinek revízió alá vételét követeljük, a tervbevetteknek pedig a végrehajtásától való ellátást kérjük, mert mindenki hajlandó bármilyen súlyos megpróbáltatásokat vállalni akkor, ha az adóterhek alatt nyögő lakosság, az adóterhek alatt összeroskadó adófizetők terheit megkönnyítjük és őket megkímélhetjük, de céltalan és eredményekre nem vezető, sőt ellenkezőleg, az adófizetők adózási képességét megfojtó rendszabályok végrehajtása elé oda kell állanunk minden erőnkkel. Már több ízben beadványok és kérelmek útján emelte fel szavát a város közönsége az interpellációmban sérelmezett intézkedések végrehajtása ellen. Mi azonban úgy véljük, hogy nem lehet zárt ajtók mögött elintézni sem a végrehajtást, sem a tiltakozást, hanem követeljük azt, hogy födje fel sisakrostélyát az az ismeretlen úr, aki a maga egyéni rossz kedvének kitöltésére egy sokat szenvedett és nagy kíméletre jogosan igényt tartó város közönségét szemelte ki és ezen az úton is azt akarjuk, hogy jusson el a tiltakozás a felelős kormánytényezőkhöz, azokhoz, akik ezeknek az ügyeknek mélyebb összefüggését talán nem látják és a referátum alapján döntenek egy város élete és halála felett a nélkül, hogy a dolgok valódi állásáról a legjobban érdekeltek meghallgatásával meggyőződést szereznének. En kérem az összkormányt, amelynek úgy látszik ez a kérdés, egy város élethalálkérdése, nem elég fontos ahhoz, hogy meghallgasson egy interpellációt, hogy ennek az interpellációnak alapján sürgősen vegye revízió alá intézkedéseit, további intézkedéseinek végrehajtásától pedig álljon el. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláció az összkormány képviseletében kiadatik a miniszterelnök úrnak. Sorrend szerint következik Dinnyés Lajos képviselő úr interpellációja a belügy-, valamint a népjóléti és munkaügyi miniszter urakhoz. A jegyző úr felolvassa az interpellációt. Patacsi Dénes jegyző (olvassa): «Interpelláció a belügy-, valamint a népjóléti és munkaügyi miniszter urakhoz. Tekintettel azokra a súlyos panaszokra, amelyek a bihari közigazgatásnak népellenes magatartása miatt felmerültek, hajlandó-e a miniszter úr a vármegye közigazgatásának működését az általános köz* igazgatási vizsgálat útján megvizsgáltatni». Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Dinnyés Lajos: T. Képviselőház! Az p, kér* dés, amelyet szóvá akarok tenni a t. Ház előtt, a mai nap folyamán már többízben, többféle beállításban idekerült a t. Ház elé. Még^s kötelességemnek tartom ezeket a kérdéseket ismételten idehozni és ide is fogom hozni minden alkalommal, mert dacára a belügyminiszteri elvi kijelentéseknek, az országban szerteszét és nemcsak Bihar megyében, olyan jelenségeket tapasztalunk különösen a hatóságok részéről a szervezkedés tekintetében, amelyeket törvényelleneseknek tartunk és amelyeket szó nélkül nem tűrhetünk el. Minden politikai pártnak, amely gazdasági és szociális politikai programmjának megvalósításáért küzd

1

, mint a mj pártunk is, felfogása az, hogy csakis úgy van létjogosultsága, ha hatalmát nem a párturálomban, hanem a nemzet széles rétegeiben találja meg. Amikor a mi pártunk megalakult, elsősorban és első kötelességünknek azt tartottuk, hogy a magyar falut szervezzük meg. Eme első lépéstől kezdve és a választás kiírásáig, noha erre módunk nem igen volt az idő rövidsége miatt, akkor is megkezd-