Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-54

492 Az országgyűlés képviselőházának 5'U tűk ezt a szervezkedésünket a falun és folytatjuk ma is és folytatni fogjuk a jövőben is. (Feniczy Ignác: Adjon Isten erőt, egészséget! — Derültség.) — Köszönöm — mert egy olyan politikai párt, amelynek többsége csak a parlamentben van és a nemzet széles rétegeiben nincs, (Berki Gyula: Nagy tévedés!) csak ideigóráig tarthatja hatalmát, de az uralma nem lehet állandó. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Dinnyés Lajos,: A magyar falu szervezése, vidéki szervezetek felállítása minden párt számára fontos kérdés. Látván a kérdés fontosságát, mi igenis járjuk a falut, dacára a gyűléstilalomnak, amely megnehezíti a munkánkat, (Egy hang jobbfelől: Vacsorák!) de vacsorákat tartunk a törvényes keretek között és nem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy a mi pártunk, egész agitációnk és szervezkedésünk a törvényes keretek között mozog. Nekünik erre törvény adta jogunk van. Mi a magántulajdon, a nemzeti eszme és a nemzeti gondolat alapján állunk. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Éppen a múlt napokban ezzel a kérdéssel kapcsolatban itt pártunk vezetőjét és pártunkat is támadások érték, amikor szóvátettünk egyes szomorú közéleti jelenségeket és egypár sajnálatos és szomorúan véres jelenséget. Azt mondották és azt fogták reánk, hogy mi a csendőrséget támadtuk, mi destruáljuk a csendőrséget! Ez a hang a sajtóban is és a Képviselőházban is elhangzott. (Mozgás.) Pártunk a magyar királyi csendőrség munkáját és hivatását mindenkoron a legnagyobb tiszteletben tartotta és fogja tartani. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Helyeslés a jobboldalon.) őszinte és igaz megbecsüléssel viseltetünk a csendőrség tisztikara és legénysége iránt, amely mindenkoron példáját adta kötelességtudásának és fegyelmezettségének. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Ezzel kapcsolatban mi csak az ellen tiltakozunk, hogy ezt a testületet, a csendőrséget, pártpolitikai célokra és agitációra vegyék igénybe. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Andaházi Kasnya Béla: Ez a destrukció! — Dinich Ödön: Ez a baj. A magyar katona ne politizáljon! —Berki Gyula: Rendet tartson!) Mikor életbeléptették a gyűléstilalmat, előállott az a helyzet, hogy a nyilvános agitáció lehetetlenné vált. Ennek a rendelkezésnek okait jelen alkalommal nem kívánom kutatni, csupán csak hivatkozom egyes nem sporadikus, hanem egyetemesen mindenütt jelentkező jelenségekre, hogy pártunk legális, törvényes szervezkedései ellen, a hatóságok a legnagyobb eréllyel lépnek fel. (Lukács Béla: A vacsorán a szolgabíró is ott volt.) Majd fogok arról is beszélni. (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, legyenek csendben. A tanácskozások amúgyis elég régóta folynak. (Lukács Béla közbeszól.) A képviselő urat figyelmeztetem, ne tessék folyton közbeszólni. Tessék folytatni a beszédet. (Andaházi Kasnya Béla: A pártban nem lármázhatik...) Csendet kérek! (Zaj.) Dinnyés Lajos: Vannak az országban Siklóson kívül, amelyre mélyen t. képviselőtársam célzott, más helyek is, van még egypár ezer falu és város, ahol nem lehet nyugodtan szervezkedni, illetve, amikor egy képviselő ott van, akkor nem is történnek ilyen jelenségek és események, hanem ezek mindig akkor történnek párthíveinkkel, amikor ott képviselő vagy más vezetőnk a közelben nincsen. (Lukács Béla: Akkor túlzásokba mennek.) Ezt a közbeszólást a leghatározottabban visszautasítom . ülése 19S2 február 2k-én, szerdán. úgy a magam, mint a pártom nevében; igen t. képviselőtársam jegyezze meg jól magának, hogy mi túlzásba nem szoktunk menni, mi tudjuk, hogy mi a megengedett határ, mi mindig a törvényes utat fogjuk betartani, akár tetszik az uraknak, akár nem. (Lukács Béla: Tisza Istvánnak unokáit Svájcba küldték Gesztről!) Drávaszabolcson, Baranya megyében pártunk helyei szervezetének vezetőségét a csendőrségen vallatták a pártszervezés körülményeiről és követelték a párttagok listáját. Engedelmet kérek, ezek mind hatósági túlkapások, mert tagadnivalónk, titkolni valónk nincsen és nem tudom megérteni, hogy a hatóságoknak az ilyen dologhoz mi köze van? A hatóságnak ezekhez semmi köze sincsen (Zaj ) Mi köze van hozzá, hogy kik vannak ott a pártban szervezkedve? Mi nem föld alatt szervezkedünk, nagyon jól tudhatják párttagjaink neveit, jól tudhatják, kicsodák, micsodák. Azután itt van egy másik eset, — sok száz és száz esetet hozhatnék fel — Kishajmáson a pártszervezet vezetőinek azt mondotta Király csendőrtiszhelyettes, hogy «ne szervezkedjenek, mert baj lesz belőle, a kommunistauralom is így jött létre.» Jákón, Somogy megyében a párt szervezési felhívását elkobozta a csendőrség. A kihallgatások során pedig az emberek előtt kijelentették, hogy ez az egész párt kommunista szelleművé alakulhat át. (Malasits Géza közbeszól.) Ezt az emberek tiltakozása után is megismételték. Szátoki szervezetünk vezetőit, — ez a belügyminiszter úr kerületében van — a rétsági csendőrök templomba menet terelték össze és vitték a községházára kihallgatás végett. Tiszabercelen a főszolgabíró egyszerűen megtiltotta végzésileg a párt működését. (Nánássy Andor: Nincs is Bérceién főszolgabíró!) Az ottani községi szervezet működését tiltotta meg az illetékes járási főszolgabíró. Miként az előbb is mondottam, a kommunizmusról többször van itt szó és többször hangoztatják, hogy kommunistává válhatnak ennek a pártnak tagjai. (Malasits Géza: Addig festik az urak az ördögöt a falra, amíg megjelenik!) Hogy miképpen alakulnak ezek a kommunisták és mikép festenek át becsületes magyar embereket hivatalosan kommunistákká, erre nézve egy esetet legyen szabad itt ismertetnem. Igen t. képviselőtársam éppen Gesztre célzott. Innen való az illető esete és minden egyes szavamat és állításomat okmányokkal igazolom. (Egy hang jobbfelől: Túlzásokba mentek talán! — Felkiáltások a baloldalon: Talánf) Biró János geszti lakos három évig volt hadifogságban, 14 hónapot töltött kint a harctéren, közben egyszer megsebesült, azután fogságba kerülve, összevissza négy és negyedesztendeig volt távol otthonától. 1919 október 29-én érkezett vissza Csótra, szóval a kommunizmus, illetve a forradalmak alatt nem is tartózkodott Magyarországon. Amikor hazajött és a csóti fogolytáborban fogadták, akkor az ottlevő parancsnok rábeszélésére és felszólítására a helyett, hogy előbb hazament volna, önként beállt a nemzeti hadseregbe. Nem is a csapatoknál teljesített szolgálatot, hanem a magyaróvári lőszergyárhoz vezényelték ki őrszolgálatra. 1919 decemberében beteg lett, leszerelt és tragikus körülmények közt a román határzáron át ment vissza Gesztre és azóta otthon van, mint kerékgyártó. Itt felolvasom levelének egy részét, ame-