Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-54
490 Az országgyűlés képviselőházának í öt évre visszamenőleg követelték az adót, a legtöbb helyen nem a hatósági közegek mulasztásából származott, — mert annak nem nevezhetem — hanem vagy elnézésből, vagy pedig a viszonyok nem ismeréséből keletkezett, de mindenesetre az adózó mulasztása nélkül, már adtam ki intézkedést abban az irányban, hogy ezeket a panaszokat az ország minden részén, — nemcsak Baranyában, hanem a cseh határszélen és az oláh határszélen is előfordultak — mindenütt vizsgálják meg (Elénk helyeslés.) és azokon a helyeken, ahol az adózó mulasztása nélkül történt a visszamenőleges kivetés, az töröltessék. (Élénk helyeslés.) Azt hiszem, ezzel a képviselő urat megnyugtattam. Kérem válaszom tudomásul vételét. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatik a választ tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következnék Lázár Miklós képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz a tokaji bor kül- és belföldi tömeges hamisítása tárgyában, a képviselő úr azonban azt kéri, hogy interpellációjára a halasztást méltóztassék megadni. (Helyeslés.) Méltóztatik tehát ehhez hozzájárulni. Sorrend szerint következik Kéthly Anna képviselőtársunk interpellációja az összkormányíhoz a szegedi különféle állami intézmények megszüntetése, illetve áthelyezése tárgyában. A jegyző úr felolvassa az interpelláció szövegét. Patacsi Dénes jegyző (olvassa): «Interpelláció az összkormányhoz: 1. Milyen szempontok vezetik a kormányt akkor, amidőn Szegeden különféle állami intézményeket megszűntet, illetve azokat áthelyezi? 2. Tekintetbe veszi-e a kormány ezen állítólagos takarékossági rendszabály végrehajtásánál azt, hogy Szegedet a békeszerződések következményei különösen sújtják, ennélfogva fokozott; figyelmet igényel s ezt a méltatlan bánásmódot nem érdemelte ki? 3. Hajlandó-e a kormány eddigi intézkedéseit revízió alá venni s újabb megpróbáltatásoktól a gondokkal küzdő várost megkímélni?» Elnök: Interpelláló képviselőtársunkat illeti a szó. Kéthly Anna: T. Képviselőház! Egy hoszszú ellenforradalami farsang böjtjét éljük ezekben a napokban és ez alatt a 12 esztendei mulatság alatt igen sok haszontalan cifrasággal, felesleges holmival ékesítette fel magát ez a kurzus. Most azután, hogy itt van a hamvazószerda, a nagy pazarlás után jön a nagy jóvátételek kényszerűsége, jön az a jelszó, hogy takarékoskodni kell. Takarékoskodni kell, le kellene vetni, le kellene bontani mindazt, amit részben szükségtelenül megtartottunk egy hatalmasabb és gazdagabb államiság idejéből, de főként azokat, amiket elhelyezkedési lehetőségekül újonnan teremtettek a kurzus oszlopai számára. Amikor azonban így a takarékoskodás jelszavát kiadják, a kurzus, a rendszer nem tagadja meg magát, — valóban nem is adhat mást, mint ami lényege — s még ebben a kétségbeesett vergődésben is óvatosan kerüli azt, hogy olyan intézményekhez nyúljon, amelyekkel együtt Önmagát is megfúrná. Mit csinál tehát? Eendszer és meggondolás nélkül megtámad olyan intézményeket, amelyeknek meg. ülése 1932 február 2U-én, szerdán. szüntetése sokezer dolgozó és adófizető polgár exiszteneiájának elpusztulását jelenti. Hogy csak egyes kiragadott példákat mondjak, nem építi le például a főudvarnagyi bíróságot. Nekünk, szegény kis koldus-országnak odakünn a külföldön van 31 katonai attasénk, 368.000 pengő évi költséggel. Szubvencionál vállalatokat és szövetkezeteket, amelyeknél horribilis mammutfizetésekkel tartanak képviselőket is. így éppen a mai napon értesültem arról, hogy az egyik egységespárti képviselő úrnak az Okh.-nál 82.000 pengő fizetése van. (Farkas István: Schandl Károly úrnak! — Lukács Béla: 18.000 pengő!) Elnök: Ez nem tartozik ide, tessék a tárgynál maradni. (Dinnyés Lajos: Csekélység! — Lukács Béla: Kevesebb, mint 82.000. nem!?) Kéthly Anna: Es amikor az államháztartásban, az állam költségvetésében tallózva, ezer és ezer olyan intézményt és fizetést leépíthetne, amelyre nincs szükség, ezekhez nem nyúl, megöl azonban olyan intézményeket, amelyekhez városok élete és városok adófizető képessége elválaszthatatlanul hozzá van kötve. Az állam lassan-lassan tökéletesen egy önellátó szervvé alakul át, semmi egyéb szerepe nincs, mint az adószedés, & t nélkül, hogy az adó beszedése ellenében polgárainak akármiféle ellenszolgáltatást, vagy segítséget adna. Ennek a módszernek legkirívóbb példáját mutatja az az elbánás, amelyben Szegednek, Magyarország eme második legnagyobb városának része van. Azt mondhatná a Képviselőház, hogy ez egy vicinálisprobléma és ez tulajdonképpen nem is érdemelné meg az ország figyelmét, hogy itt foglalkozzunk vele. De azt kell mondanom, hogy amint egy csepp tengervízben meglátszik a tengervíznek minden sajátossága, úgy ezekből a példákból kitűnik a mai egész kormányzati mentalitás. T. Képviselőház! Szeged, mint nagyon jól tudja a Képviselőház, határ város, teljesen elvesztette gazdasági hátvédjét a békeszerződések következtében. Ilyen körülmények között is azonban erejét emberfelettire feszítve, méltóan tudta Magyarország második legnagyobb városának, egy értékes és le nem becsülhető kulturális központnak a feladatait teljesíteni. Ezeket az erőfeszítéseket természetesen azok nem tudják méltányolni, akik az Andrássy-út aszfaltja helyén is szívesebben látnák a kátyúkat, akik a Millennáris emlékoszlophoz is kecskét kötnének takarékosság címén, akik Magyarország agrár jellegének biztosítását egyedül abban látják, hogy az egész városiasodást építsük le. De akik ezzel szemben igenis tudják a kulturális eredményeket becsülni, azoknak azt is meg kell látniok és meg kell érteniök, hogy erőfeszítésekre, gazdasági és kultúreredmények produkálására csak az a lakosság képes, amelynek legelemibb életfeltételei legalábbis biztosítva vannak. Mármost ezektől a legelemibb életfeltételektől fosztják meg Szegedet azok az intézkedések, amelyeket most az állítólagos takarékoskodás örve alatt végrehajtanak, amelyek ellen azonban pártkülönbség nélkül a város egész lakossága egyhangúan tiltakozik, amelyeket pártkülönbség nélkül a város egész lakossága a legélesebben .sérelmez. Befejezett tény az, hogy Szegedről elviszik az államépítészeti hivatalt, amely 56 év óta pan a városban, elviszik az erdőigazgatóságot és beolvasztják Gödöllőre akkor, amikor ezen az északi vidéken, Gödöllőn, Miskolcon és
