Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-54

Az országgyűlés képviselőházának 54>. stb. Ezek a községek arra az álláspontra^ helyezkedtek, hogy a községnek Magyarországra esett területét továbbra is az ő községükhöz tartozó területnek mondják s azt mondják: nekem kötelesek azok a tulajdonosok adót fizetni. Annak ellenére, hogy az a terület Magyarországhoz tartozott, kivetették a földtulajdonosokra az adót, s azt be is hajtották. Módjukban volt behajtani, mert a tulajdonosoknak legtöbbje olyan volt, akiknek túl Jugoszláviában is volt földjük s a termés elég biztosíték volt a hatóságoknak arra, hogy az adót behajtsák. Ez volt a helyzet egészen 1930-ig. 1930-ban végre nemzetközi megegyezés következtében az adókivetéshez szükséges adatok, a kataszteri birtokívek a magyar adóügyi hatóságok kezébe kerültek s azóta helyesen a magyar hatóságok, a magyar adófizető közegek vetették ki az adót ezekben a községekben. Igen ám, de nemcsak az 1931-ik és a következő évekre, hanem kivetették az elmúlt öt évre visszamenőleg, tehát azokra az évekre is, amelyekre az amúgyis rossz viszonyok között élő és annyira eladósodott mezőgazda egyszer már kifizette, egyszer már keservesen kiizadta adóját- Mondom, kivetették mégegyszer. Ezen a eímen kivetettek a kerületemhez és a szomszédos mohácsi kerülethez tartozó községekre 43.200 pengő adót. Az én kerületemhez tartozó községek lakosai úgyszólván kivétel nélkül mind svábok, szorgalmas, takarékos nép. Ennek ellenére mégis teljesen el vannak adósodva, vágyképpen azért vannak eladósodva, mert takarékosak, és vagyonszerzési vágytól eltelve, akkor is iparkodtak földet venni, amikor a földnek túlmagas volt az ára; azt hitték, hogy, ha kis megtakarított pénzecskéjüket földbe fektetik, ha egy kis adósságot csinálnak, szorgalommal az adósságot majd kifizetik és szaporíthatják vagyonukat, gyermekeikre hagyhatnak egy kis vagyonkát. Ezek az emberek, mondom, éppen azért, mert el voltak telve a vagyonszerzési vágytól, ebben pusztultak el és éppen a szorgalmas, takarékos svábság van a mi környékünkön a legjobban eladósodva, mert számításuk nem vált be: nem hogy ki tudták volna fizetni az adósságot, hanem amikor a gazdaság legjobb esetben is csak kétszázalékos jö-~ védelmet tud kimutatni, — csakis ott, ahol saját munkaerejüket nem is kalkulálják be — nekik viszont 10—12—14 százalékos kamatot kellett fizetniök. A 2 százalékos jövedelemből nem tudták kifizetni az adósságot, növelték, szaporították az adósságot a helyett, hogy a megkezdett, a felvett adósságot ki tudták volna fizetni. Ilyen állapotok mellett, amikor a mezőgazdaság amúgyis tönkre van téve, most ilyen teherrel sújtják őket, amikor már egyezer kifizették az adót. Amikor itt a Házban nap-nap után panaszkodnak arról, hogy a mezőgazdák annyira rossz helyzetben vannak, hogy egyszer sem tudják kifizetni adójukat, akkor, azt hiszem, meg kell védeni azokat az állampolgárokat, akikben még megvan az adófizetési készség, akik meg is mutatták készségüket azzal, hogy egyszer már kd is fizették ezt az adót. Azt hiszem, ez a megterhelése az állampolgároknak nemcsak jogtalan, de olyan nagymérvű is, hogy elpusztulásukat, anyagi tönkremenésüket okozza. Elismerem, hogy a magyar államnak lett volna^ joga ezt az adót kivetni és a jugoszláv hatóságoknak nem volt talán joguk ezek után ülése 1932 február 24-én, szerdán. 489 a területek után adót kivetni, de midőn a magyar hatóságnak, a magyar államnak — nem tudom, milyen viszonyok okozták — nem volt módjában megakadályozni azt, hogy idegen állam a magyar állam területén szerzett jöve-> delem után vesse ki az adót és azt be is hajtsa, amikor a magyar állam az állampolgárt ettől megvédeni nem tudta, akkor azt hiszem, helyes az én következtetésem, ha azt mondom, hogy a magyar államnak kell ennek következményeit viselnie. Az a földtulajdonos, akire kivetették ezt az adót a jugoszláv hatóságok, egyrészt abban a kényszerhelyzetben volt, hogy ki kellett fizetnie az adót, mert ha nem fizeti ki, nem engedik onnan elvinni a termést; másrészt jóhiszeműen fizette ki az adóját azért is, mert a magyar hatóságok ezután a terület után nem vetették ki az adót, tehát nem is védekezhetett a jugoszláv hatóságok előtt azzal: lám, én kétszer vagyok megadóztatva itt is, ott is, — mert hiszen itt nem volt megadóztatva. Ha ebből kifolyólag jóhiszeműen kifizette az adót, akkor azt hiszem, a magyar államnak kötelessége, hogy ebben a tekintetben megvédje állampolgárai érdekét és módot találjon arra, hogy ezt az adót az ő válláról vegye le. A pénzügyminiszter úrnak, azt hiszem, módjában van ezt az adót elszámolni a magyar állam javára, akár elszámolás útján, akár más úton. De ha nem is lehet ezt elszámolni az idegen állammal, ha bármilyen külpolitikai ok kívánja azt, hogy ezt a külállammal szemben vessük fel és ezt az elszámolást ejtsük meg, akkor is ezeknek a válláról ezt a terhet le kell venni. Nagyon kérem a pénzügyminiszter urat, illetőleg a pénzügyminiszter úr képviselőjét, hogy szociális érzékére és igazságérzetére hallgatva, találjon módot arra, hogy ezt az igazságtalan terhet, amely végeredményben ezeknek a szegény gazdáknak végpusztulását jelentené, vegye le a vállukról és törölje ezt az adót. Tisztelettel kérek ez irányban mielőbbi intézkedést. Elnök: A pénzügyminiszter úr megbízásából a politikai államtitkár úr kíván válaszolni. Vargha Imre államtitkár: T. Ház! A Schmidt Miklós t. képviselőtársam interpellációjában elmondott panaszok újabb időben több helyen is felmerültek, A bajok forrása ott van, hogy az elszakított területek határainak megállapításakor igen sok kataszteri birtokív az elszakított területen levő községeknél maradt és Baranya megye területének egyrésze hosszabb időn keresztül meg lévén szállva a szerbek által, megtörtént, hogy a szerbek elvitték több helyen a kataszteri 'birtokiveket onnan is, amely terület a szerb területhez azután át nem csatoltatott. Ennek ellenére kötelességük volt a pénzügyi hatóságoknak a földadót mindazokra a területekre, amelyek Csonka-Magyarország határain belül maradtak, kataszteri birtokíyek nélkül is megállapítani és azt itt lakó tulajdonosok terhére kiróni. Ez meg is történt a legtöbb helyen, mert ha máskép nem, hozzávetőlegesen, meg lehetett állapítani az adót. De tudomásom van arról, hogy egyes helyeken ez a kivetés nem történt meg olyan mértékben és olyan módon, ahogyan annak meg kellett volna történnie. Most azután előállott az a helyzet, hogy a birtokívek visszaadása után azokra a területekre is, amelyek eddig valami oknál fogva nem voltak Magyarországon adó alá vonva, kivetették az adót visszamenőleges hatállyal, természetesen a törvény megfelelő rendelkezései értelmében. Minthogy az, hogy most