Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-54

488 Az országgyűlés képviselőházának 54. ülése 1932 február 24-én, szerdán. sam egy alkalommal már felszólalt ezekről a kérdésekről és itt beszélt ezekről. Vártam, hogy a vármegye urai valamilyen formában engem be fognak kéretni és tudtomra fogják adni azt, hogy végeztek-e valamit ebben az ügyben, mindezideig (azonban nem kaptam semmiféle felszólítást, nem kaptam orvoslást, orvoslásról egyetlen szó sincs, egy telefonértesítést jsem kaptam, orvoslás mindezideig nem történt. , Amikor az inségakció címén lisztet, fűtőanyagot ,adnak, amikor a jegyző reggeltől-estig fát. váírat a saját udvarán 30 emberrel és ezért kapnak naponta három kiló lisztet, amikor egy ember négy napon keresztül egy vaggón, 15.000 kiló szenet ihord le a községháza pincéjébe és odahaza nincs egyetlen szál fája sem fűteni: akkor nem tudom, mit mondjak erről az emberről, hogy mit mer ő kockáztatni ma, Budapesttől egészen rövid távolságra akkor, amikor az itteni nyomor, a csepelszigeti gyári munkások nyomorának következménye az a tényleg lázító hang, amellyel ma arról beszélnek, hogy panaszaikat, bajaikat senki meg mem hallgatja, senki nem orvosolja. Azt szeretném kérdezni, hogyan merészelhetett ez a jegyző ilyen kegyetlenséget, ilyen bestialitást elkövetni. Elnök: A képviselő urat újból figyelmeztetem, hogy ezektől a sértő kifejezésektől tartózkodjék. Dinich Ödön: Bocsánatot kérek, nekem igazán személyes tapasztalataim vannak. Nem tudtam uralkodni magamon. Elnök: A képviselő úr személyes tapasztalatait, az eseményeket elmondhatja, de nem szükséges úgy minősíteni, hogy beleütközzék a parlamenti illembe. Dinich Ödön: T. Képviselőház! Méltóztassék elképzelni például azt, hogy valakit három kiló liszttel dotálnak azért, mert reggel a falujából kimegy hat kilométer távolságra a nagy Dunáihoz, a nagy Dunából reggeltől estig a sódert hordja és jön vissza ismét hat kilométernyire. Ezért adnak neki három kiló lisztet. (Farkas István: Borzalom és csodálkoznak rajta, hoigy van bolsevizmus?!) Ne méltóztassanak: tehát^ csodálkozni azon, hogy nagy az elkeseredés és kirobbanó hangulattól kell tartani, , Elmondottam ezt az interpellációmat, az adatokat rendelkezésére adom az igen t. belügyminiszter úrnak bármely pillanatban. Kérem a távollevő belügyminiszter urat, — remélem, meg fogja hallani innen is —, hogy ebben az ügyben a legszigorúbb vizsgálatot indítsa meg és ha az ő vizsgálata alapján is ténynek bizonyul az, amit én tapasztaltam, amit én hallottam és ami tényleg meg is történt, ezt az embert haladéktalanul csapja el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a belügyminiszter úrnak. Sorrend szerint következnék Farkas Tibor képviselő úr interpellációja az Összkormányhoz a pacsai vásáron megkísérelt adóvégrehajtási cselekmények tárgyában. Farkas Tibor képviselő úr betegsége miatt kéri interpellációjának elhalasztását. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az engedélyt megadni? (Igen!) A Ház az engedélyt megadta. Következik Schmidt Miklós képviselő úr intercelláiója a pénzügyminiszter úrhoz a jugoszláv határmenti községek ismételt megadóztatása tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Patacsi Dénes jegyző (olvassa): «Interpelláló a pénzügyminiszter úrhoz! Tud-e a miniszter úr arról, hogy a jugoszláv határ mentén fekvő községek azon földtulajdonosoktól, akiknek jugoszláv területen lévő község határához tartozott földjük van itt Magyarországon, 1930-ig a szerb hatóságok vetették ki és szedték be az adót, ennek dacára 1931-ben visszamenőleg 10 évre a magyar hatóságok is kivetették ugyanezen területek után? Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr intézkedni, hogy ezen adók fizetése alól az illető földtulajdonosok mentesüljenek?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Schmidt Miklós: T. Képviselőház! A kegyetlen trianoni békeszerződés megalkotói győzelmi mámorukban, avagy bosszútól elvakultan nemcsak Magyarország gazdasági helyzetét tették tönkre, hanem válságba sodorták egész Európát is. Úgynevezett békeszerződés országot még olyan nyomorúságba nem sodort, mint tette ez a szerencsétlen trianoni békediktátum. Nagy gazdasági lerongyoltságunknak elsősorban ez az oka. Ezt tudja az egész ország, ezt érzi az ország minden lakosa, de legjobban érzik ezt a határszéli községek lakosai. A határszéli községek lakosait nemcsak az általános bai és betegség nyomja, bántja, hanem hozzájárul ehhez még az a közvetlen nyomorúság is, amely annak következménye, hogy egyéni gazdaságukat is megnyomorították, megcsonkították, elvették gazdaságuk egy részét, a gazdaságot kettéhasították s az egyik részt idegen állam kötelékéhez csatolták. Vannak olyan községek, ahol egy-egv gazdának csak a házát és az udvarát hagyták meg magyar területen s ha a gazda el akar menni, be akar lépni a kertjébe, oda már csak határátléüési igazolvánnyal mehet, mert az rá nézve külföld; vagy ha csirkéje, libája elmarad, azt esetlegcsak határinoidenssel tudja hazaterelni, földjét csak határátlépési igazolvánnyal tudia megművelni, a termést csak külön engedéllyel hordhatja haza. Különösen az első években nanirenden volt, hogy felfegyverezett egyének éjjelenként elhajtották hol az egyik, hol a másik gazdának a marháit, állatait a határon túlra: a tettes sohasem került meg. de nem kerültek meg az állatok sem. * Mindezeknek a körülményeknek természetes erdménye azután az, hogy ezeknek a Mazdáknak termelési lehetőségei még sokkal több nehézségbe ütköznek, ezeknek a gazdaságoknak a rentabilitása még sokkal rosszabb, mint az egyébként is teljesen agyonsanyargatott mezőgazdáké. Hozzájárul ehhez még az, hogy e gazdákkal szemben a külföldi hatóságok a közterhek elosztásánál, az adók előírásánál bizonyára nem a legkíméletesebben jártak el, hanem amit csak lehetett, rájuk sóztak s az adót be is tudták tőlük hajtani, mert a termést az adó kifizetése előtt el sem engedték: hordani. Ebben a tekintetben a legkényelmetlenebb, a legkellemetlenebb, a legfélszegebb és anyagilag leginkább súlyos helyzetbe kerültek azok a gazdák, akiknek oly községhez tartozó ingatlanaik vannak, amely község a békeszerződés értelmében külföldi, például jugoszláv területre esik. , Annak következményeként, hogy az a község jugoszláv területen maradt, ott maradt a községnek adókivetés céljából szükséges minden adata, kataszteri birtokíve,