Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-54

Az országgyűlés képviselőházának 5U> azért, mert el szeretném érni azt, hogy azok a gyalázatos ságok, amelyekről itt majd jelentést teszek az igen t. Háznak, minél előbb megakadályoztassanak. Egy községi jegyzőnek viselt dolgairól van szó. Ezúttal nem a sötét Biharról van szó, hiszen van annál sötétebb lelkű ember az én kerületemben '' egypár, és jegyzők valamenynyien, de talán ... Elnök: Kérem a képviselő urat, hogy ezeket a sértő és személyeskedő megjegyzéseket méltóztassék elhagyni felszólalásából. Mondja el a képviselő úr a panaszát, kérjen rá orvoslást, de a személyeskedésektől és sértegetésektől tartózkodjék, Dinich Ödön: Tisztelt Képviselőház! Hogyha egy kissé élesebb hangot használok, annak oka az, hogy a kerületemben lévő hat község jegyzője ellen büntető feljelentést tettem máris közokirathamisítás bűntette miatt. Méltóztassanak elképzelni akkor azt, hogyan erezhetek ezekkel az emberekkel szemben, amikor ezek közül is a legrosszabbnak — hogy úgy mondjam — bűntényeit kell itt a Képviselőház plénuma előtt tárgyalnom. Hiszen azt nem vitathatja senki, hogy egy jegyző mit jelent ma a községre. Ha az a jegyző megértő, ha az a jegyző ismeri a nép bajait, együttérez vele, akkor abban a községben béke van, és bizonyítani tudom nem is egy községgel, hogy ott, ahol derék, a nép baját megértő és a népért mindent elkövető jegyző volt, ott a kommün idejében sem történt semmiféle baj. Annál nagyobb baj az ellenkezője, annál nagyobb baj az, ha a jegyző nem érti meg a népet, ha a jegyző a népet ostorozza, mint ahogyan az ma a legtöbb községben megtörténik. Mondhatnák igen tisztelt képviselőtársaim azt, hogy miért jövök én ezzel a panasszal ide a Képviselőház elé, miért nem megyek a vármegyei törvényhatósági bizottság elé, miért nem megyek a vármegyéhez, miért nem teszek ott panaszt? Erre a válaszom csak az lehet: nem mehetek a 'vármegyéhez

; mert Pest vármegyében mostanában, úgy látszik, az a divat, hogy a képviselő panaszait úgy intézik el, mint egy — mit mondjak — erzsébetfalvai cigánykontrásna'k beadott panaszait. Lehetetlen dolog az, hogy akkor, amikor egy vármegyének 31 képviselője van és az a 31 képviselő a kerületek érdekében előterjesztéseket tesz, akkor egy ötödaljegyzőcske egyszerűen elutasító végzést hozzon. Ez az oka annak, hogy én ma evvel idejöttem és szerettem volna, ha a belügyminiszter úr ezt az interpellációt hallotta volna. Vissza kell térnem a karácsony előtti időkre, amikor a nyomorenyhítő, az inségakcióval kapcsolatosan a vármegye főispánja — azt hiszem — minden képviselőt felkéretett magához abból a célból, hogy az elosztás mineműségére vonatkozólag megállapodások történjenek. Minálunk is megtörtént ez, és az összejött képviselők a megmondhatói annak, hogy abban állapodtunk meg, hogy az egyes kerületekben kezdetben kiadjuk majd csak a búzát, illetve később majd a lisztet, azután a tél folyamán kiadjuk a fűtőanyagot és később ki fogjuk majd adni az étburgonyát, a vetőburgonyát segélyként. Pénzbeli segélyről alig beszéltünk, hiszen az nem állt rendelkezésünkre. (Egy hang jobb felől: Együtt a hatósággál!) Ügy van, a legteljesebb megértést találtam a főispán úr részéről. (Szabóky Jenő: Örvenülése 1932 február 2h-én, szerdán. 487 detes! Ugyanez van nálunk!) T. képviselőtársam, ne méltóztassék azt képzelni, mintha

#

mostani felszólalásomba bármiféle politikát is akarnék belevinni. Nem akarom támadni sem a főispánt, sem egyetlen vármegyei hatósági személyt sem ezzel az üggyel kapcsolatban, csak azt akarom bebizonyítani, hogy elvetemedett emberek mire képesek, hogyan használják ki az iniségakciót arra, hogy a népet rabszolgasorban tarthassák. Legyen szabad itt pár konkrétumot felhoznom. Szigetcsép községről van szó; Pesttől igazán egy óra járásnyira vicinálissal, mindössze kb. 28 km-re van. Kucsera Lajos 24 éves, nős, szigetcsépi lakos két napot dolgozott. Ez a két nap a következőképpen telt el. Fát fürészelt és hasogatott a községháza udvarán, tudtával a jegyző úr fáját. Ezért a két napi reggeltől estig tartó munkáért kapott hat kiló lisztet. Munkaközben vitéz Sümegi Mihály képviselőtestületi tagot megkérdezte, hogy miért kapnak Szigetcsépen egy napi napszámért három kiló lisztet, amelynek értéke maximálisan 90 fillér, amikor a szomszéd községben tudomása szerint hat kilót szoktak adni naponta. A jegyző megfenyegette, hogy fogja be a száját, mert kizsuppoltatja a községből, mivel nem odavaló a községbe, statárium elé fogja állíttatni azért, mert lázítani merészelt. Jakab János két év óta lakik Szigetcsép községben. Foglalkozása cipész. Nagyon jól tudjuk valamennyien, hogy ma mit jelent faluhelyen cipésznek lenni, amikor még foltoztatásra sincs a gazdának pénze. Négy gyermeke van, gyomorbajos, régi gyomorbaja ban, beteges ember, alig munkaképes. Jelentkezett a községházán és inségsegélyt kért. A jegyző azt mondotta, dolgozzék, tehát dolgozott. A következő munkát végezte: hét napot dolgozott, tüskét vágott, fát vágott, utat javított. Hét nap Titán már nem bírta ki, mert a ruhája nagyon gyönge volt, rongyos is volt, kis kabátban nem tudott tüskét vágni. Nem bírta a hideget, jelentkezett a jegyzőnél. Ezért a hétnapi munkáért, annak ellenére, hogy négy gyermeke és felesége van, szóval hatodmagával van, összesen 30 kiló lisztet kapott. (Egy hang a baloldalon: Ki az a jegyző!) A jegyző azt mondotta, hogy ha nem dolgozik, ne is egyék. Van itt egypár egészen megdöbbentő dolog. Például a következő: Mali Demeter 24 éves, hadiözvegy fia, anyjával él, aki húsz éve ágyban fekvő beteg. Dolgozott négy napon keresztül a községházán, egyedül vitt le 150 métermázsa szenet a jegyző pincéjébe. Ezért kapott kilenc kiló lisztet. Vagy itt van egy másik eset: Paulhelm József 50%-os rokkant esete, akinek tüdőés hátgerinclövése van és balvesesérülése.^ Vagyona nincs, de van egy lova és kocsija. A jegyző csak úgy volt hajlandó neki lisztet adni, ha fát fuvaroz az erdőről. Erre ez a beteg ember, aki nem volt kénes munkát végezni, csakhogy kapjon ennivaló lisztet, kiment a lovával az erdőre, egymaga felrakott egy köbméter fát a kocsijára, s behozta a községházára. Ezért kapott hat kiló lisztet Van itt még nagyon sok dolog, nem akarom azonban teljesen kifárasztani t. képviselőtársaimiat, éppen eleget hallottak már ma olyan dolgokat, amelyek igazán lázítók; én csak azt akartftam ezzel (bizonyítani, hogy .nagy hiba lehet valahol a közigazgatásban, ha az emberek így merik értelmezni az iinségakciót. En^ feljelentést (tettem, ez ellen az ember ellen; írásiban, feljelentést tettem ellene a főszolgabíró s ágnál. Pakots József képviselőtár67*