Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-54

Az országgyűlés képviselőházának 54 Ion.), de arról, hogy a francia parlamentben mit mondottak a volt magyar miniszterelnökről, erről az egész világ sajtója tudomást vett. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon ) Ezt nem lehet azzal elintézni, hogy megrázom magam és azt mondom: az eső esett. Tessék ezt a kérdést olyan módon tárgyalni és azzal az érzékenységgel, mint aminő érzékenységgel az urak más alkalomkor, ha valami egy külföldi parlamentben elhangzik, érzékenykednek. En azt hiszem, hogy pártommal együtt itt legalább pár tucat rendreutasítást kaptunk azért, mert megsértettük Mussolinit, pedig nem is ezt mondottuk róla, nem is ennyit mondottunk róla és csomó rendreutasítást kaptunk, de miért nem szerez a magyar törvényhozás, a magyar kormány elégtételt magának és igyekezne legalább ... Elnök: Képviselő úr * foglalkozzék az interpelláció tárgyával. Peyer Károly: Azzal foglalkozom, hiszen ez összefügg szorosan vele, mert az ország közhitelérői és arról van szó, hogy Magyarország közhitele azért is rossz^ és azért nem lehet Magyarországon más pénzügyi politikát csinálni, mert Magyarországnak külföldön a tekintélye ezen előkelő tényezők megállapítása szerint erre a nivóra redukálódott. Ezt nem egy kis francia vagy svájci bank igazgatója mondja, hanem ugyanannak a banknak az igazgatója (Büchler József: Ahová befizették azt az összeget!), ahová befizették a 600.000, illetőleg most már 300.000 svájci • frankot. Ezért van ez összefüggésben az interpelláció anyagával, mert ezt az összeget befizették a Nemzetközi Fizetések Bankjába és a Nemzetközi Fizetések Bankjának igazgatója tette ezt a kijelentést. (Esztergályos János: Es nem a «Kern és Rubinek» cég mondotta! — Zaj.) Miért tette a Nemzetközi Fizetések Bankjának vezetője, Európának ez az elismert egyik legtekintélyesebb pénzügyi szakértője ezt a kijelentést? Amikor itt a bankzárlat előtt együtt ült a kormány és fej nélkül kapkodtak egész éjszakán keresztül, akkor ugyanezt az urat 13-szor hívták fel azon az éjjelen telefonon és tanácsot kértek, hogy mit csináljanak, bezárják-e a bankokat, vagy ne zárják be, zárolják-e a takarékbetéteket, vagy ne? Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Peyer Károly: Kérek 15 perc meghosszabbítást! Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni? {Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Peyer Károly: Amikor a magyar kormány nehéz és válságos pillanatokban ennek a külföldi pénzügyi szakembernek tanácsát fogadta el és amikor szemrehányást tettek annakidején Klebelsberg kultuszminiszter úrnak, aki helyettesítette a miniszterelnököt, hogy miféle törvényes alapon rendelte el a bankzárlatot, hiszen nem volt joga sem elrendelni, amit később el is ismertek, akkor éppen a Nemzetközi Fizetések Bankja a B. I. Z. elnökének tanácsára hivatkoztak és azt mondották, hogy a B. I. Z. elnökének tanácsára zárták be a bankokat és az éjjel ismételten folytatott telefonbeszélgetések eredményeként adták ki reggel a rendeletet. (Jánossy Gábor: De igaz-e az az újságcikk? — Farkas István: A magyar események igazolták, hogy igazi — Jánossy Gábor: Egy szó sem igaz belőle!) Efölött azután nincs vita, mert ha nem igaz, tetszett volna megcáfolni! (Esztergályos János: A sanghai-i hivatalos közlönyben! Derültség.) Ezzel kapcsolatosan fel kell, hogy vessem KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. IV. ülése 1932 február 24-én, szerdán. 46Í azt a kérést, hogy ha a magyar kormány ilyen intézkedést tett, mik a magyar kormány tervei a jövőt illetőleg? A transzfermoratórium rendelete következtében a dollár-, font- és külföldi tartozások után esedékes kamatokat magyar pengő értékben kell befizetni a Nemzeti Bankhoz. Mi történik azokkal az összegekkel, amelyeket ilymódon befizettek? T. Ház! Nem közömbös ez azért, mert ha ez az állapot egy évig fennáll, akkor körülbelül Magyarország összes bankjegyei, amelyek forgalomban vannak, a Nemzeti Bankhoz kerülnek be, tehát a Nemzeti Bank ezt nem tarthatja meg, már csak azért sem, mert az átmeneti, időközi kamatokkal is számolni kell. Mi történt tehát ezzel a pénzzel és melyek azok az intézkedések, amelyeket a magyar kormány tett az esetre, ha esetleg, amit nem hiszek, de amihez a gazdasági életben itt-ott hangot adnak, infláció következik be? Milyen intézkedéseket tett a magyar kormány, hogy a magyar adósok által befizetett kamatok tényleg a hitelezők rendelkezésére álljanak. A logikus az volna, ha azokért az összegekért, amelyeket a Magyar Nemzeti Bank ilymódon kap, kötéseket eszközölne külföldi valutában, hogy ilymódon biztosítsa magát. Ennek a lehetősége nincs meg, mert különben akkor szabaddá lehetne tenni az egész devizagazdálkodást, tehát nem vásárol, nem fedezi le magát megfelelő ellenértékben, tehát itt marad a pengő, amely felhalmozódik s amely pengőért annakidején majd, ha a leszámolás megtörténik, fontot, dollárt és egyéb értékeket kell fizetni. Miből, és melyek azok laz intézkedések, amelyeket a (magyar kormány eszközölni kíván? Ezek azok a kérdések, amelyeket fel kell vetnem, bármilyen kellemetlenek is, fel kell vetnem pedig azért, mert végeredményben ezekről a kérdésekről tárgyalnak idehaza pénzügyi szaklapokban, tárgyalnak külföldön, tárgyalnak mindenütt, hogy hol az a pont, ahol a magyar állam' megkíván állni. A Magyar Nemzeti Bank jelentése igen elszomorító képet ad arról a gazdálkodásról, amelyet a Nemzeti Bank kénytelen folytatni azért, mert a magyar kormány ilyen politika folytatására kényszeríti. A Magyar Nemzeti Bank élén olyan férfiak állnak, akik minden politikai támadásoknak felette állnak ós akikkel szemben az egész ország közvéleménye minden oldalon bizalommal viseltetik. Mégis a Nemzeti Bank jelentésében a 20-ik oldalon az áll, hogy a tmult év imiájus elsejétől július közepéig terjedő legkritikusabb időszakban 200 millió pengővel vették igénybe a Bank érc- és devizatartalékait. Ez a mondat rendkívül érdekes, mert nem egészen hat hét lefolyása alatt 200 millió pengőt vettek ki a Magyar Nemzeti Bank deviza- és érctartalékaiból közvetlenül a bankj zárlat előtti időben. Kivették ezt a 200 millió pengőt olyan egyének, akik előre tudták, hogy ez a bankzárlat be fog következni. Es én itt felvetem a kérdést, módjában van-e a imagyar kormánynak tájékoztatni a magyar képviselőházat arról, hogy kik vették igénybe ezt a 200 millió pengőt, mennyi ment ebből a 200 millió pengőből árutartozásokra, mennyi ment ki kamattörlesztésekre, mennyi ment egyéb fizetendő kötelezettségekre és mennyi az az összeg, amit élelmes síberek a bankzárlat előtti időkben kivittek az országból? (Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Abban az időben még semmiféle korlátozás nem állott fenn s mindenki igénybebeve64