Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-54
462 Az országgyűlés képviselőházának 54. ülése 1932 február 24-én, szerdán. hetett annyi valutát, amennyit akart. Ha valaki bement a Nemzeti Bankhoz, még igazolnia sem kellett, hogy mi célból veszi igénybe a valutát s igénybe vehetett dollárt, fontot, svájci frankot amennyit csak akart. Mint mondottam, hat héttel a 'bankzárlat elrendelése előtt kivittek a Magyar Nemzeti Bank érc és deviza készletéből 200 millió pengőt. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A jól informáltak!) Kérdem, miért kellett ezt a valutát kivinni és felszólítom a kormányt, adjon részletes tájékoztatást a Ház tagjainak arról, hogy ez a 200 millió pengőt mire fordíttatott? (Helyeslés.) A Magyar Nemzeti Bank mindenről tud. Meg vannak pontos kimutatásai. Fel sem tételezem, hogy a Magyar Nemzeti Banknál történt valami olyasmi, ami csak kifogás tárgyát is képezhetné (Eckhardt Tibor: Nem is történhetett!), de abban az időben ez a törvényes lehetőség fennállott és a Magyar Nemzeti Bank kénytelen volt ennek eleget tenni. Az egyik, amire felvilágosítást kérek, az, hogy a múltban mi történt itt, mert mikor az egyik oldalon azt látom, hogy ezt a 200 millió pengőt kivitték, ugyanakkor a másik oldalon látom — a bank jelentéséből kitűnik —, hogy kénytelen volt a Német Nemzeti Banktól kölcsönt venni, kénytelen volt azt a bizonyos 5 millió fontos kölcsönt igénybe venni és hangsúlyozom, ezzel részben, nagyon kis részben pótolni azt, aminek nagy része itt véleményem szerint annak idején jogtalanul ki lett csempészve. Hogy ezzel a pénzzel mit lehet csinálni, erre vonatkozólag csak egy példát kívánok felemlíteni. Annak dacára, hogy senki az országban devizát nem kap, mégis nap-nap után nagy menynyiségű záloglevél mennyiségek özönlenek vissza az országba, amit külföldön külföldi devizáért 15—20—25 százalékkal vásárolnak össze, amely zálogleveleket ide behozzák Magyarországra, itt ezeket a zálogleveleket 80—90—100 — sőt, én egy esetet tudok —, 105-ös árfolyamon ajánlják fel azoknak, akiknek erre szükségük van. Ugyanakkor ezeket a zálogleveleket nem engedi felhasználni a magyar kormány arra, hogy a jelzálogtartozásokat ki lehessen fizetni, holott ezen jelzálogtartozásoknak alapját a záloglevél képezi. Tehát, ha én visszaadom ezt az értéket a kibocsátó banknak, amely értéket ott kiadott, mi jogon akadályoz meg engem a magyar kormány abban, hogy én ezt a teljes értéket visszafizessem? Megakadályoz azért, mert r akkor a spekulációnak veszi elejét, a spekulációt akadályozza meg, azt a spekulációt, amely a külföldön a népszövetségi kölcsönt, a fővárosi kölcsönt, a Speyerk ölesönt és egyéb kölcsönöket 10—15 százalékért vásárolja össze, azok, akik a 200 milliót kivitték az országból, visszahozzák ezeket, gondosan tartalékolják, hogy annakidején 100 százalékkal prezentálják a magyar kormánynak. Tehát „van egy olyan üzlet, amelynek kereseti lehetőségeit ma megállapítani sem igen lehet. Itt van a Magyar Nemzeti Bank jelentésében egy másik tétel is. Mérlegében, a vagyoni oldalon, van egy tétel, amely azt mondja, hogy 440,849.061 pengő^ leszámítolt váltó, közraktári záloglevél és értékpapír, ugyanennek ellenértéke azonban a tartozik, a teheroldalon nem szerepel. Tehát hogy lehet az, hogy itt a Nemzeti Bank mérlegébe be van állítva egy tétel, 440 millióra leszámítolt váltó és a másik oldalon pedig ennek ellenértéke nincs beállítva? Ebből azt kell következtetni, hogy itt fennáll egy tartozás és fennáll egy követelés. A tartozás és követelés egyenlege az, ami itt be van állítva a Nemzeti Bank mérlegébe, ami 440 millió pengőben van itt felvéve. A másik az, hogy be van véve ugyancsak a Nemzeti Banknál egyéb tartozások címén 42,000.235 pengő. Erről a 42,000.235 pengőről sem tudunk többet, mint azt, hogy ide van nyomtatva, hogy: egyéb tartozások. Hogy ebbe az egyéb tartozásokba mi tartozik bele, mi szerepel ottan, mi van ebben benn, azt nagyon nehéz volna megállapítani. Vissza fogok térni a Nemzeti Banknak erre a jelentésére, mert hiszen a rendelkezésemre álló idő nem teszi lehetővé, hogy ezzel a kérdéssel részletesen foglalkozni tudjam. Ide kellett azonban hoznom a kérdést, Összefüggően azzal, ami a kormány egész pénzügyi politikáját illeti: az egyik oldalon fizetni és mutatni azt, hogy mi milyen gavallérok vagyunk, magunknak fizetni, a magunk adósait, azok részére, akiknek Magyarországból van követelésük a BIZ-en keresztül, megfizetni a tartozást, azoknak azonban, akiktől kölcsönt kaptunk, meg nem fizetni a tartozást. Ezek után azt várni, hogy a külfüld bizalommal viseltessék Magyarország iránt, legalább is nagyfokú naivitás volna. Hogy milyen véleménnyel vannak Magyarország iránt, arra nézve voltam bátor felemlíteni egy idézetet, amelynek megcáfolása és az elégtétel szerzése nem én rám tartozik, hanem azt tessék elintézni ott, mert az önök volt miniszterelnökére tették ezt a nem egészen hízelgő kijelenést. En ezt az egész pénzügyi gazdálkodást elhibázott, helytelen és rossz gazdálkodásnak tartom, amelynek csak egyik tünete az a tárgyalás, amely most Londonban folyt, s amelynek eredménytelenségéről most már a nyilvánosság előtt is beszélnek % A magyar kormány egész pénzügyi elgondolása a jövőt illetően egy ismeretlen valami és azt hiszem, a magyar kormány a legkevésbbé tudja azt,hogy pénzügyi téren mit szándékozik tenni. (Farkas István: Sötétbe ugrás!) En ezeket szükségesnek tartottam elmondani s elsősorban szükségesnek tartom, hogy a leghatározottabban viszszautasítsam azt a hangot, amelyet ezzel ^kapcsolatosan velünk szemben használni merészeltek. Mert ha valaki demagógiát űz, akkor ezt a demagógiát azokból a padokból űzik felelősség nélkül az ország pénzével. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalion.) Hogy mi módon, azt itt tegnap hallottuk, tehát igazán nem sok okuk van arra . . . (Felkiáltások jobbfelől: Mit hallottak? Kitől hallották?) Kérem? (Létay Ernő: Mit hallottak?) Azt hallottuk, hogy minden miniszter titkárának itt frakkot csináltattak . . . (Létay Ernő: Védekezés! — Felkiáltások jobbfelől: A vádlott mondja! — Zaj. — Elnök csenget.) Mit hallotunk? Azt hallottam illetékes egyén kijelentéséből, hogy a magyar kormány hadikölcsönökkel spekulációt űzött; azt hallottam, hogy amikor ebből a spekulációból a magyar államot, vagy az illető spekulánsokat 120.000 pengő veszteség érte, akkor ezt az összeget állami pénzből, (Zaj. — Elnök csenget) rendelkezési alapból fizették ki. {Zaj jobbfelől. — Elnök csenget. — Esztergályos János: Kíváncsi m még többre is? — Elnök csenget. — Kabók Lajos: Vagy a zakókra kíváncsi?) Elnök: Kérem, méltóztassék befejezni. (Simon András: Elítéltek mondják ezeket!) r Peyer Károly: Ezek az intézkedések ássák alá a magyar hitel kérdését belföldön is, külföldön is, ezzel a hitelpolitikával kell az ország érdekében a leggyorsabban felszámolni. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — Szeder Ferenc: A frakkokra ellopott pénzek! — Far-
