Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-54

458 Az országgyűlés képviselőházának 54- ülése 1932 február 24-~én, szerdán. nyos csökkentése is; (Ügy van! a jobboldalon.) csak evvel tudjuk elérni az olcsóbb árakat a termelők károsodása nélkül. A vállalatok érdekét vég-eredményben nem mint mellékest említettem meg és most sem mint mellékest említem meg, de méltóztassék elhinni, mégis inkább elsősorban a termelőt és a fogyasztót kell megemlíteni. (Ügy van! a jobboldalon. — Éber Antal: A kereskedő nem áll harmadsorban! Az tévedés! Nagy gazdasági tévedés!) Hogy nem szándékoztam^ és e ténykedésemmel sem szándékozom a vállalatok tönkremenését előidézni, azt bizonyítja az, hogy valaki — méltóztassanak megengedni, hogy ne mondjam meg az illető neyét, az üzletszerű kérdés miatt sem — ma ajánlkozott arra, hogy tíz filléres spannunggal hajlandó egy vállalatot átvenni. Méltóztatnak látni, hogy a 12 filléres Spannung mégsem lehet olyan borzasztóan rossz, ha mégis akad már valaki, — nem tudom megbírálni ennek az ajánlatnak a komolyságát, ma került a kezembe, de mégis van itt egy ajánlat — amely tízfilléres spannunggal gondolja megoldani a kérdést. Ezek szerint azt hiszem, hogy az a rendelet, amely megjelent, az igazságot valóban megközelíti. Tudtam azt, és tisztában voltam azzal, hogy ilyen rendelkezés az egész vonalon teljes megelégedést nem szülhet, ez lehetetlenség, de azt hiszem, mégis elértem azt, hogy úgy a vállalatok, mint a fogyasztók érdekeinek a képviselői, valamint a termelők is ezek után komolyabb elgondolással fognak egymással zöldasztalhoz ülni és az én meghatározott ármegállapításom irányelvei mellett megyezést fognak tudni kötni. En leszek a legelső, aki ezt a legnagyobb örömmel fogom üdvözölni, (Helyeslés jobbfelől.) mert akkor ezt az ármegállapítási rendeletet hatályon kívül fogom helyeztetni. Méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíván szólni. Éber Antal: T. Képviselőház! Pár szóra kérek engedélyt, mindenekelőtt azért, mert nem hagyhatom szó nélkül azt, amit a mélyen t. miniszter úr megemlített és amit különösen Jánossy t. képviselőtársam olyan zajos helyesléssel fogadott, (Kabók Lajos: Már megint Jánossy! — Jánossy Gábor: Mert én mindig itt szoktam lenni!) hogy tudniillik a kereskedelem érdeke csak harmadsorban jöhet figyelembe. Bocsánatot kérek, ez ellen a leghatározottabban óvást kell emelnem, mert a kereskedelem éppen olyan legitim, szükséges, nélkülözhetetlen ténye a nemzeti termelésnek, (Jánossy Gábor: Azt nem vitatta senki!) hogy azt harmadsorba állítani a gazdasági igazságokkal szemben annál kevésbbé lehet, mert hiszen ama bizonyos fogyasztók is kereskedők és iparosok, tehát őket is nemcsak mint fogyasztókat, hanem mint kereskedőket, mint a gazdasági élet nélkülözhetetlen tényezőit kell figyelembe venni. (Jánossy Gábor: Elismerjük!) Ami a mélyen t. miniszter úrnak azt az észrevételét illeti, hogy én tévedésben voltam, erre csak azt mondhatom, hogy nem voltam tévedésben, én tudok ezekről az előzetes tárgyalásokról. En nem ezekre alludáltam, de azt mondottam, hogy amíg a mélyen t. kormány el nem hárítja az akadályát a tejárak leszállításának, amely a fogyasztónak és termelőnek egyaránt használ, mert a termelést animálja, azt az akadályt tudniillik, hogy abraktakarmáoy nem importálható, amíg erre devizákat a mélyen t. kormány nem tud juttatni a mezőgazdaságnak, amíg nem tudja a mezőgazdaságnak is megadni a kompenzációnak azt a lehetőségét, amely az ipar számára megvan: addig nincs meg a kormánynak a gazdaságerkölcsi jogosultsága arra, hogy erőszakos intézkedésekkel avatkozzék bele a gazdasági életbe. En sem a 12 fillért nem keveseltem, sem azt nem mondtam, hogy ez sok vagy kevés. Nekem semmiféle tej vállalathoz nincs más közöm, mint az, hogy az is kereskedő s én a kereskedők érdekeit hivatásszerűleg képviselem. En egyet kívántam, azt, hogy objektív árelemzéssel tessék megállapítani az Önköltséget. Hogy az a bizottsági ülés, amelyre a mélyen t. miniszter úr hivatkozik, hogyan folyhatott le, azt én tudom, de bocsánatot kérek, az nem árelemzés. Az a bizottság beadhat véleményt. Hogy azután ez a vélemény milyen, arranézve csak egyre hivatkozom. Büchler képviselőtársam a főváros közgyűlésén beadott egy indítványt, amelynek indokolásául egy pozitív adatra hivatkozott — bizonyosan nem a levegőből vette, mert pozitive állította —, hogy a földművelésügyi minisztériumban 1932. január 23-án megtartott értekezleten az ott elnöklő államtitkár kijelentette, hogy a kannából kimért tej 34 fillérnél olcsóbban nem adható. (Büchler József Ez így van!) A földmívelésügyi minisztériumi államtitkár tehát január 23-án még 34 fillért tar; tott olyan árnak, amelynél olcsóbban a tej nem adható. Pedig akkor már létezett ez a bizottság. Ha akkor ez az ár 34 fillér volt, miért 32 fillér most? Ha viszont most 32 fillér, akkor kérdezheti a termelő: miért nem 30 fillér? Milyen alapon? Ezért voltam bátor én azt kérni, hogy méltóztassék a földmívelésügyi miniszter úrnak ennek a rendelkezésnek ideiglenes épségben való tartása mellett a kérdést árvizsgáló bizottságnak kiadni megvizsgálásra. En a magam részéről azt, hogy a miniszter úr válaszát tudomásul veszem-e vagy nem, minthogy nem méltóztatott erre kijelentést tenni, attól teszem függővé, hogy vájjon ennek a nem én általam, de a kormány által kinevezett árvizsgáló bizottságnak vizsgálata alá méltóztatik-e bocsátani ezt a kérdést, igen vagy nem? Ha nem, akkor sajnálatomra ezt kellőleg meg nem alapozott és a kérdés komolyságával arányban nem álló intervencionizmusnak kell tekintenem és ebben az esetbe nem vagyok abban a helyzetben, hogy a választ tudomásul vehessem. Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kíván válaszolni. vitéz Purgly Emil földmívelésügyi miniszter: Igen t. Ház! Az igen t. képviselő úr azt mondotta, hogy én a kereskedelmet harmadsorba állítom. En ezt nem tettem. En egyszerűen azt mondtam, — s ezt már előbbi válaszomban is mondottam — hogy minden körülmények között figyelembe akartam venni és figyelembe is vettem, hogy itt a vállalatoknak exisztenciája, léte biztosítva legyen. Csak arra voltam figyelemmel, hogy bizonyos organizációk összevonásával, a költségek apasztásával a lehetőség szerint ők maguk is gondolkozzanak és tegyék lehetővé azt, hogy az általuk kért és feállított Spannung olyan mértékben csökkenjen, amely a másik két fél érdekének, a termelői és fogyasztói érdeknek is megfelel. Azt, hogy az államtitkár úrnak mi volt a véleménye arra vonatkozólag, hogy a tej ára milyen legyen, nem tudom és őszintén megvallom, nem is kerestem. En azt kerestem, hogy a törvényben előírt bizottságnak, amely,