Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-53

426 Àz országgyűlés képviselőházának útján közzétették ezt a fegyelmi ítéletet anélkül, hogy velem közölték volán, akkor én felmentve érzem magam a hivatalos titoktartási kötelezettség alól és ezekre a vádakra válaszolni fog mindaz a jegyzőkönyv, jelentés, mindaz a^ dokumentum (Szeder Ferenc: Es a, levelek!) és a levelek, amelyeket le fogok tenni a Ház asztalára. Ha nem küldik is ki a parlamenti vizsgálóbizottságot, akkor is az ellenzék minden egyes tagjának módja és joga, de kötelessége is lesz ezeket az iratokat megnézni. Ezeknek alapján itt mindennap fel fogunk szólalni és ki fogjuk provokálni a parlamenti vizsgálóbizottságot, mert addig nem fogok nyugodni, míg el nem érem azt, hogy becsületemet tisztázhassam az egész ország előtt. Állítom, ha egy parlamenti bizottság kivizsgálja a dolgokat és talál olyant, amiért engem köztörvényi úton felelősségre vonhatnak, ha az ügyész, akihez én fordultam feljelentéssel, talál olyant, amiért vádat emelhet velem szemben és ha lesz független magyar bíró, aki fog tudni velem szemben ítéletet hozni, akkor le fogom vonni a konzekvenciákat és vissza fogok vonulni a közélettől, de addig nem! De ha nem tudják ezt bebizonyítani az én vádlóim, akkor őnekik kell levonni a konzekvenciákat és nekik kell pusztulni a közéletből, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) mert lehetetlenség az, elejteni vádpontokat ... (Rassay Károly: Mi van azokban?) azok a vádpontok ejttettek el, amelyek már itt tárgyaltattak a t. Ház előtt. (Peyer Károly: Például a bicskei kastély!) Mindjárt rátérek, t. képviselőtársaim. Nem ezek ejtettek el. Nem! (Peyer Károly; Ezek is!). Ezeket, a bicskei kastély ügyét, az albertfalvai panamát, a patika-panamát és a hadikölo-önpanamát egyáltalán feleslegesnek minősítették, azzal, hogy ezeket nem kell tárgyalni, mert ezek csak kihúznák az időt. (Andaházi Kasnya Béla: Más személyeket vinne be az ügybe! — Peyer Károly: Csak 15 millió veszett ott el!) De ezektői függetlenül, — amelyek abban a T/44-es jegyzőkönyvben vannak, amelyeket Turchányi t. képviselőtársam ismertetett, a vádiratban foglalt három vádpontot ejtettek el, három olyan, amelyekben, mint mondottam, éppen olyan hivatali szabálytalanságot vagy vétséget követtem el, mint a többiben, ha elkövettem. (Rassay Károly: Mik voltak azok?) Hogy politikai napilapok segélyeket kaptak megboldogult miniszteremtől! Ez velem szemben emeltetett vádpontul és tőlem követelik vissza azt a pénzt. Erről hallgatnak. De hallgatnak arról is és ezt a vádpontot is elejtették, amelyet Fábián t. képviselőtársam zsakett-ügynek keresztelt el, hogy ruhákat, zakkókat és télikabátokat, amiket megboldogult miniszterem az én államtitkárságom előtt is adott nemcsak saját minisztériumbeli tisztviselőknek, hanem más minisztériumok tisztviselőinek, illetőleg más miniszterek és államtitkárok titkárainak is... (Zajos felkiáltások, a bal- és a szélsőbaloldalon: Ahá! Ahá! — Andaházi Kasnya Béla: Mióta csinálnak zsakettet női szabók? — Esztergályos János: Pfuj! Gyalázatos rendszer! — Zaj.) A vádiratban az volt, hogy az 1926-os költségvetési évtől kezdve a mai napig mindezeknek a ruháknak árát, amiket kaptak ezek a titkár urak^ és személyi szolgálatot teljesítő urak gazdáik tudtával és hozzájárulásával, (Peyer Károly: Érdekes!) amit tanukkal tudok bizonyítani, én fizessem vissza az államkincstárnak. (Rassay Károly: Legalább a ruhát öreg formában adják vissza! — Derültség.) Tessék idehozni ezt is, a parlamenti bizottság vizsgálja 53. ülése 1932 február 23-án, kedden. ki ezt is. (Esztergályos János: Micsoda maffia ez! — Peyer Károly: Szép kis bűnszövetkezet ez az egész kormányzat! Szép kis bűnszövetkezet!) Maffia az, amely azt meri állítani velem szemben és vádol öt eredeti aláírásos jegyzőkönyvben, — ez a T/44, sz. jegyzőkönyvben van, amelyet Turchányi t. képviselőtársam a múlt ülésen felolvasott — hogy hadikölcsönvásárlásokkal és spekulációkkal panamáztam el az ország pénzét. Ez van mondva abban a jegyzőkönyvben. Hát ezek a hadikölcsönvásáriások az én államtitkárságom előtt 1925 végén, 1926 elején történtek. írásos bizonyítékaim vannak rá: megboldogult miniszterem sajátkezű levelei, megboldogult miniszteremhez intézett elszámolási levelek az illető bankártól. Ezeket is leteszem a Ház asztalára. (Zaj.) Hát lehetséges az, hogy én spekultáltam el az ország pénzét? Az ország veszített ezen 120 0U0 vagy nem tudom hány ezer pengőt és megtérítette a miniszterelnök úr a rendelkezési alapból. (Zaj a balés a széhőbaloldalon.) Ezért engem vádolnak, hát lehetséges ez? Félrevezették alárendelt tisztviselők, akiknek sem jogi tudásuk, sem jogi érzékük, sem hivatásuk nem lehet arra, hogy ítéletet hozzanak. Milyen jogon mernek ők ítéletet hozni, vagy ítéletet javasolni, akik egyes vadpontokban tanuk, általam bejelentett tanuk? Vargha Imre képviselőtársam és Jakabb Oszkár államtitkár tanuk ebben az ügyben, tehát nem lehetnek egyúttal javaslattevő bírák. (Egy hang a jobboldalon; Vargha Imrét igazán nem lehet 'vádolni!) Tovább megyek. Lehetséges megtagadni egy embertől, egy képviselőtől azt, hogy a legnagyobb nyilvánosság előtt kívánja egész gestiójának tisztázását? Ezen nem lehet mosolyogni, t. képviselőtársam, nem lehet mosolyogni, Kelemen képviselő úr, mert ön sem fog mosolyogni akkor, amikor a becsületében mer valaki gázolni, hanem oda fog vágni. Én is oda fogok vágni abban a pillanatban, ha a parlamenti bizottság előtt tisztára tudtam mosni magamat, ha a bíróság ítélete a kezemben lesz, végig fogok gázolni azokon az urakon, mint ön tenné, Kelemen képviselő úr. De az egész magyar parlametarizmus megcsúfolása ez az ítélet, amely a mai lapokban napvilágot látott, mert a Ház legillusztrisabb tagjai, pártok vezetői: Rassay Károly, Györki Imre, Turchányi Egon, Hegymegi Kiss Pál és ha jól tudom, Gaal Gaston képviselőtársaim ie mind azt mondták és követetlék és ma követelte az előttem felszólalt Farkas Tibor képviselőtársam, hogy parlamenti bizottságot küldjön ki a Ház. Miért nem csinálják? Miért? Ha bűnös az a Dréhr, ha lehet ellene ítéletet hozni, vizsgálatot lefolytatni, állítsák a bíróság elé, de vizsgálja ki a parlamenti bizottság, mégpedig azért, mert az a politikai hátteret is ki fogja vizsgálni és nem lehet majd utasítani, mint ahogy lehet az igazságügyminiszternek az ügyészeket utasítani, hogy miben emeljen és miben ne emeljen vádat. (Peyer Károly: Az elnök lekopogja a tárgyalást!) T. Ház! Mindenkinek a szájában van a purifikálás, a közéleti tisztesség, de amikor ide áll egy ember, kér és könyörög, hogy igenis tessék, a közéleti tisztaság követeli meg, hogy ide jöjjek a Ház elé mindennel, mert csak a képviselőházi vizsgálóbizottság tudja kideríteni az igazságot, akkor azt mondják, hogy ezt nem lehet, ez veszedelmes precedens, mert akkor mással szemben is ugyanez lesz a helyzet, ha megszavazzák, mint velem szem-