Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-53

410 Az országgyűlés képviselőházának 53. ülése 1932 február 23-an, kedden. Nem jött létre! — Fennyő Miksa: Nem is jöhetett létre, mert abszurdum! — Lakatos Gyula: A preferencia átmenet a vámunióhoz, mert azzá lehet!,) Méltóztassanak talán a békebeli osztrák-magyar monarchiában iennállott helyzetre visszagondolni, ahol csupán a kvóta kérdése volt tízévenként újra szabályozandó és a dinasztiának teljes súlyára, erejére és tekintélyére volt szükség, hogy ebben a kérdésben r tízévenként valahogyan rendet tudjon csinálni és a monarchiának felrobbanását megakadályozza. Méltóztassanak elképzelni, hogy a mai borzalmasan nehéz viszonyok és labilis változások, semmiféle előrelátással előre ki nem gondolható szituációk közepette, egy ilyen preierenciális rendszer múlhatatlanul mii éle viszáiykodásokra, nehézségekre és végeredményben nem a gazdaságpolitikai érdekek szolfáiaiára, hanem a politikai kapcsolatok tökéletes megromlására keli, hogy vezessen, tízerétnek ezekben a kérdésekben nem a múlt szemüvegén keresztül nézni, mert méltóztassék elhinni, nogy nagyon sok embernek tiszta látását megakadályozza az a körülmény, hogy mindig retrospektive gondolkozik, a m-ult tapasztalataiból iparkodik a jövőre következtetni, holott a most előttünk álló időszak lényegileg különbözik minden eddig létezett gazdasági, pénzügyi és egyéb szituációktól; nekünk

p a gyakorlati helyzetből, a pillanatnyi szituációból kell kiindulni és nem nagy gazdasági elvek vagy rendszerek szemszögéből, hanem a pillanatnyi szükség szempontjából, a Nothilfe, a szükségrendelkezések, a pillanatnyi lehetőségek szemügyre vételével kell elgondolásainkat végiggondolni, EhbŐl a szempontból bizonyos mértékig aggodalommal látom azt, hogy az igen t. kormány és főleg a külügyminiszter úr a preierenciális szerződések rendszerének gondolatán még nem jutott túl, pedig nyilvánvaló, hogy jövő évi termésünket ezen az alapon megfelelően értékesíteni nem leszünk képesek. Ha tehát nincs más megoldás, mint az árucsere, vagy pedig a vámuniónak valamilyen formában való megvalósítása, akkor én egy lépéssel tovább mennék és szeretném leszögezni azt is, hogy miféle vámuniós gondolatok azok, amelyek magyar szempontból elfogadhatók lehetnek. Nyilvánvaló, hogy pénzügyi tekintetben, ha külföldi kölcsönről, pénzügyi segítségről van vagy lehetne szó, elsősorban Franciaország jöhet tekintetbe, amely ma az európai kontinensen egyedül van még abban a pénzügyi helyzetben, hogy valamely államnak pénzügyi támogatást nyújthasson. Én azonban világosan látom azt, hogy Franciaország nekünk pénzügyi segítséget nem fog adni, de tovább megyek, magyar szempontból sem tartanám kívánatosnak azt, hogy amikor bajainknak igen nagy része a túlságos külföldi eladósodottság konzekvenciájaképpen állott elő, ezt a bajok alapokát képező jelenséget, még ha volna is rá lehetőség, mint ahogy nincs, most külföldi kölcsönök igénybevételével még fokozzuk. Ha a másik vonatkozásban azon gondolkozom, hogy hol tudunk mi a magyar mezőgazdaság feleslegei számára exportot biztosítani, akkor nyilvánvaló, hogy elsősorban a német nyelvterületek, Cseh-Szlovákia és Olaszország jönnek tekintetbe, vagyis ez a nagy középeurópai terület városiasult, iparo&ult lakosságával és mezőgazdasági termelésének mondjuk feltétlen hiányosságával, mint természetes és biztos piac jelentkezik a magyar mezőgazdaság számára, amelynek még igen nagy a fejlődési lehetősége* főleg a magyar mezőgazdaság intenzivebbé válása esetére; nem annyira a szemes gabona, mint inkább intenzivebb inezőgazuasági Kultúra tekintetében, meg igen sok lenetösege van. Én azt hiszem, itt minden politikai gondolat felretéteievel, tisztán és kizárólag a mai helyzet által diktált kényszer hatása alatt kell cselekedni es míg egyrészt minden vámuniós gondolatnál kikapcsoljuk a politikai uniónak meg a lehetőséget is, a másik oldaton teljesen nyntan es eiouelet nélkül állunk szóba bármely partnerrel, aki nekünk a magyar mezőgazdaság cikkeinek keilö aion való nitgvasarlasa tekintetében, mint biztosított piac, rendelkezésünkre all. Nagy politikum van abban, ha a magyar mezögazuasag nem tud magának piacot biztosítani, mert ha a magyar mezőgazdaság piac hiányában meg egy évig, ezen a lejtőn halad ieteie, a nemzet szabadsága, függetlensége, önrendelkezési joga is a, legsúlyosabb veszedelembe kerül (Ugy van! Úgy van.'j és kérdéses, hogy az ország belső renaje is megóvna tó-e, ha a megélhetés legelemibb lehetőségei nincsenek biztosítva. (Ugy van! ügy van!) Ezekben a kérdésekben nem szabad semmi politikumot látni. Ha így gondoljuk végig a helyzetet, akkor nyilvánvaló, hogy az osztrák-nó~ met Anscniuss bukása után, — amelyet én a magam részéről azért sajnálok, mert egyrészt egy kozépeuropai rendnek létesítése, másreszt talán az füuropai Egyesült Államok megvalósítása irányában is hasznos lépcső lthetett volna — azáltal, hogy ez a koncepció meg nem valósulhatott, ma mar alig marad más lehetőség számunkra, mint a közvetlen szomszédok közül kiválasztani azokat az államokat, amelyek mezőgazdasági tekintetben importterületet képeznek. Sőt, tovább megyek. Olyan koncepció keretében kell nekünk a magunk dolgát elképzelnünk, hogy Magyarország vámuniós törekvésének sikerülte esetén a létesítendő gazdasági terület a mi bekapcsolódásunk után is, még mindig agrár importierüiet maradjon. Ez a kérdés lényege. Magyar szempontból, ha valamilyen vámuniós lehetőség kínálkozik, a kérdést eldönti szerintem az, hogy Magyarország csatlakozása után, agrár szempontból import- vagy exportterület-e az illető terület, mert ha exportterület, akkor a mi szempontunkból nem ér semmit, akkor a világpiaci árak döntik el a belföldi árat, hiszen a vámok csak akkor kezdenek el hatni, amikor importterületté válik valamely terület; ha exportra van valamely terület utalva, a világpiaci árak nyomasztó hatását el nem kerülhetjük. En tehát ebből a szempontból úgy érzem, hogy egy Ausztriával és Cseh-Szlovákiával való szoros gazdasági együttműködés a magyar mezőgazdasági export számára megfelelő piacot biztosítana. Természetesen még fokozottabb mértékben áll ez fenn, ha a Németbirodalommal hasonló megállapodás volna létesíthető. De nem szabad kihagynunk a kombinációból Olaszországot sem, mert egy olasz-osztrák-magyar kombináció, bár kevesebb, de még mindig lényeges előnyöket jelentene. Valamilyen megoldást keresnünk múlhatatlanul szükséges. Azzal a fatalizmussal, azzal az azt mondhatnám nemtörődömséggel, amelylyel eddig kezeltük ezeket a kérdéseket, nem várhatjuk be július elsejét, mert ha július elsejéig nem tudjuk ezeket a kérdéseket rendezni, ez a július elseje tragikus dátum lesz, hiszen még azok a lehetőségeink sem lesznek meg a jövőévi termés értékesítésénél, amelyek a multévi termésnél a már rettenetesen alacsony és nyomott árak mellett elérhetők voltak.