Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-53

Àz országgyűlés képviselőházának 53. Gaal Gaston igen t. képviselőtársam rámutatott arra is, hogy a külföldi hitelezőinkkel való tárgyalások szerintünk nem abban a mederben folytak, amelyek az ország érdekében mindenben megfelelnek. T. Ház! Legyünk tisztában azzal, hogy nincs olyan hitelező a világon, aki az adósnak elengedi a fizetéseket addig, amíg az tényleg teljesít. Mindenki tisztában van már a beavatottak közül azzal, hogy ez az ország a transzfermoratóriumban tett kivételeknek, amelyek szerint bizonyos törlesztéseket valutában fog még a jövőben teljesíteni, rövidesen nem lesz már képes megfelelni. Azt kérdezem önöktől, hogy tudván ezeket a tényeket, szabad-e még mindig tényleg olajat öntenünk a tűzre s különbséget tennünk — nekünk adósoknak — a hitelezőink között, úgyszólván válogatni a hitelezőink között és nem az volna-e a helyesebb megoldás, hogy amit fizethetünk, ha egyáltalában fizethetünk még valamit valutában, egyszerűen a hitelezők rendelkezésére bocsátva, rájuk bíznók azt, hogy azt maguk között hogyan és miként óhajtják felosztani. De állandó nyugtalanság forrása ez és látjuk a külföldi hitelezőkkel folytatott tárgyalásoknál, hogy a külföldi hitelezők addig, amíg egy hitelezőnk van, aki teljes összegben kielégítést nyer, nem hajlandók megfelelő módon velünk ezeket a kérdéseket elrendezni s a helyett, hogy kamatmérséklést értünk volna el ezeknél a rövid időre szóló prolongációknál, a már eddig is igen terhes kamatok még feljebb srófoltattak, az ország gazdasági helyzete még nehezebbé tétetett, a helyett, hogy ezekben a kérdésekben valamilyen könnyebbséget érhettünk volna el. Igen t. Ház! Nem óhajtom az önök türek Biét továbbra igénybe venni, (Halljuk! Halljuk!) hiszen éppen elég kérdést érintettem és tisztában vagyok azzal, hogy csak a most felvetett kérdések megfelelő elintézése bőven ki* töltené ennek a "Háznak munkaidejét még akkor is, ha hatnapos munkaidővel reggeltől késő estig dolgoznánk. En igenis arra kérem t- képviselőtársaimat, hogy ne engedjük ezeket a kérdéseket lekerülni az érdeklődés, sőt a Képviselőház munkarendjéről. Ha kell, ragadja magához ez a Képviselőház az iniciatívát, (Helyeslés a bal- és a jobboldalon.) mi argárképviselők igenis fogjunk össze ezeknek a kérdéseknek gyakorlati megoldása érdekében. (Helyeslés a bal- és a jobboldalon.) Ha már a t. kormány semmiféle javaslattal nem jön, anélkül, hogy bármiféle politikai élt adnánk ezeknek a munkáknak, ragadjuk mi kezünkbe az iniciatívát, jöjjünk javaslatokkal és gondolatokkal s az Isten szerelméért, t. Ház, kezdjünk el végre dolgozni, hiszen nyolc hónap óta, amióta a bankzárlat rászakadt erre a, Házra, úgyszólván, azt kell mondanom, szégyenkezve ülünk itt valamennyien és erezzük, hogy nem állunk a helyzet magaslatán, nem felelünk meg azoknak a várakozásoknak, amelyeket az ország népe joggal támaszt velünk szemben. Fogjunk neki végre a munkának. Nem állítom, hogy minden gondolat és minden elgondolás helyes és keresztülvihető lesz, de legalább beszéljük meg a kérdéseket, tárgyaljuk meg a kérdéseket, formáljunk valamilyen közvéleményt ezekben a kérdésekben. Mert a mai helyzet orvoslásának egyik legnagyobb akadálya az, hogy ezekben a kérdésekben a megoldás tekintetében nincs kialakulva semmiféle közvélemény. Azt kell mondanom, hogy a mai helyzet orvoslásának egy nagy lélektani akadálya az, hogy az a^ tényállás, az a helyzet, amelyben mi ma állunk, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ, IV. ülése 193Ê február 23-án, kedden. 41 í annyira súlyosabb, annyira nehezebb az elmúlt békebeli jó világ idejénél, hogy az emberek múlhatatlanul szívesebben tekintenek vissza a múltba és a múltból vett ideológiák alapján iparkodnak a mai helyzet megoldása tekintetében következtetéseket levonni. Pedig legyünk tisztában azzal, hogy Stuart Mill, aki a maga idejében nagy tudós volt, ha ma élne, egészen biztosan megtagadná a saját elveit, mert ami a XIX. század elején helyes gazdaságpolitikai elgondolás volt, az nem lehet helyes a XX. században, és mi hiába tekintünk vissza az 1914 előtti gazdasági politikára, hiába nem szeretjük az állami intervencionizmust, hiába törekszünk mindenféle mesterkélt beavatkozástól szabadulni, az élet megváltozott, az élet ma már nem a régi kapitalista vágányokon mozog, hanem a tervgazdálkodás jegyében. Es nincs más megoldás. {Ügy van! Ugy van! — Éber Antal: Jól néz ki a tervgazdálkodás! — Simon András: Nem a tervgazdálkodással van baj, hanem a tervtelenséggel!) Tervgazdálkodás lehet kapitalisztikus és bolsevisztikus. (Eber Antal: Nem lehet!) A liberális, teljesen szabad közgazdasági éiet ideológiája megbukott. (Taps a baloldalon.) Nem egy politikai doktrína mellett érveiek, tényeket állapítok meg. Nincs világpiac, nincs szabadverseny, nincs a keresletnek és kínálatnak egy természetes, normális viszonya, csupa akadály, csupa gazdasági drótsövény van. (Zaj.) Ennek a helyzetnek múlhatatlanul le kell vonnunk a konzekveniáit és nem sétálhatunk itt bekötött szemmel, mintha még a XIX. század — elismerem — sokkal boldogabb, sokkal kellemesebb, sokkal nyugodtabb, sokkal békésebb, de a mai időben alkalmazhatatlan elveiből indulnánk ki. T. Ház! Van azután még egy akadálya a gazdaságpolitikai kérdések megítélésének, és méltóztassék megengedni, hogy ugyanazzal a nyíltsággal, amelyet én minden kérdésben magamévá teszek, ezt is elmondjam itt önök eiőtt. Mélyen t. Ház, az én megítélésem szerint az agrárérdek heiyes kultuszának és helyes megoldásának nagy pártpolitikai akadálya van: az egységespárt a mai összetételében, úgy, ahogy ma itt van. (Ügy van! Ugy van! üalfelől.) A túloldalon ülő nagyon sok képviselőtársammal talán 100%-ig, talán 90%-ig, de a kérdéseknek igen nagy részében tökéletesen egyetértek és ha négyszemközt beszélünk ezekről a kérdésekről... (Farkasfalvi Farkas Géza: Itt is a piénumban! Nemcsak négyszemközt, itt is egyetértünk! — Kun Béla: De a kormány másképpen csinálja! Miért nem kényszerítik reá! Eddig rosszul csinálta! — Farkasfalvi Farkas Géza: Itt is egyetértünk abban, ami helyes! Minden agrár-kérdésben! — Kun Béla közbeszól.) Elnök: Csendet kérek! (Farkasfalvi Farkas Géza: Mi állítottuk fel a három pontot és ahhoz ragaszkodunk! — Kun Béla: Meddig tart a ragaszkodás? — Far has falvi Farkas Géza közbeszól.) Csendet kérek, Farkas képviselő úr! (Kun Béla: Addig a nép még jobban tönkre megy! — Farkasfalvi Farkas Géza: Bocsánatot kérek, tagadom!) Eckhardt Tibor: Igenis, nagy elismeréssel látom azt a nehéz küzdelmet, mert a túloldalon ülő igen t képviselőtársaimnak nehezebb dolguk van, mint nekem. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Taps balfelöl.) Mi itt minden feszélyezéstől mentesen tudjuk a magunk nézetét százszázalékig képviselni. A túloldalon ülő 67