Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-53
Áz országgyűlés képviselőházának rény véleményem, szerint már a múltban kellett volna megvalósítani, de gondolkoznunk kell tovább is, mert a viszonyok nem állanak. Legyünk tisztában azzal, hogy különösképpen ilyen súlyos válságban nincsen megállás. A válság vagy romlik, vagy javul, stagnálás azonban nincs és eddig csak romló, gyorsan és rohamosan romló tendenciát tudok a gazdasági válságok során megállapítani. (Ügy van! Ügy van!) Gondolkoznunk kell a földteherrendezés észszerű megoldásán. (Helyeslés.) Nekem, ellenzéki oldalról beszélvén, nem lehet feladatom itt konkrét rendelet-tervezetekkel szolgálni, de az elgondolást, az elvet szeretném itt leszögezni, hogy miféle elv alapján lehetne és kellene a földteherrendezést megvalósítani. Mert hiszen legyünk tisztában azzal, hogy a 'mult évben megszavazott javaslatban t szerintem csak egy lényeges pozitívum volt és pedig az, hogy a földteherrendezést állami feladatnak minősítette, de a konkrét megoldás tekintetében úgyszólván semmiféle gyakorlati értékkel ez a javaslat nem bírt. Most már tényleg elérkeztünk az utolsó órában ahhoz, hogy konkrété és gyakorlatilag is megoldjuk necsak papíron és^ a látszat kedvéért. A feladat, amely reánk vár, az. miképpen lehet a földteherrendezést pénz nélkül — mert pénzünk nincsen — megvalósítani. Kénytelen vagyok itt külföldi példákra utalni. Szerintem a Nothilfe, a német rendelet, igenis nagyon szép elgondolás jegyében iparkodik ezt a válságot megoldani. Nem látom az indokát és értelmét annak, miért ne lehetne Magyarországon is a túlmagas kamatozású és rövidlejáratú hiteleket, — mert nemcsak a magas kamat nyomja a gazdát, hanem a rövidlejárat is, a bizonytalanság is, az exekválás is!, a folytonos molesztálás, végrehajtás és perköltség, amelyeknek hiába, nem tud és nem képes eleget tenni — nem látom Jbe, hogy e ektt a hiteleket, amelyek bankári műnyelven szólva, úgyis befagytak, amelyeket a bankok úgysem tudtak a magyar mezőgazdaságból kipréselni, miért ne lehetne hosszúlejáratú, alacsony kamatozású, kényszerkonverzió révén olyan adósságra átváltoztatni, amelyet a magyar mezőgazda lélekzethez jutva, 25—30 éves törlesztéses formában meg fog tudni fizetni. De ha ma követelik rajta a megfizetést, annak csak egy eredménye lehet: a gazda is tönkremegy, de & bank is tönkremegy, mert pénzét az a bank többé látni nem fogja. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ezen dolgozunk!) Én igenis örömmel és köszönettel állapítom meg, hogy az igen tiszte-t túloldal képviselői közül igen sokan (Felkiáltások a jobboldalon: Mindnyájan!) lelkiismeretesen és hozzáértéssel foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel és mint méitóztatik is látni, semmi támadó szándék az én beszédemben nincs. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) En kizárólag elvi álláspontunkat óhajtom ezekben a kérdésekben kifejteni. Nem támadás a célom, (Elénk helyeslés a jobboldalon!) hanem megfordítva, hogy egy kooperáció lehetőségét biztosítsam ezekben a kérdésekben, amelyeknek megoldása már nem várhat tovább. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon. — Farkasfalvi Farkas Géza: Minden agrárkérdésben együtt kell dolgoznia minden agrárnak! — Kun Béla: A rendszer nagy tilalomfa, azt kell ledönteni! — Zaj. — Elnök csenget) Mindazok a javaslatok, amelyeket eddig voltam bátor röviden körvonalazni, tisztán a magyar mezőgazdaság terheinek leszállítását és csökkentését célozzák. (Farkas Elemér: Ez a legelső feladat!) ülése 1932 február 23-án, kedden. 409 Noha tisztában vagyok a nehézségekkel és tisztában vagyok azzal is, hogy ezen a téren nem kizárólag a magyar oldaltól függ a siker és a megoldás, mégis kénytelen vagyok rámutatni arra is, hogy semmi körülmények között sem engedhetjük, hogy az a dezorganizáció, amely ma a jövő termés értékesítésénél még mindig fennáll, ugyanilyen mértékben fennálljon tovább is. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a jobboldalon.) Azok a külkereskedelmi szerződéseink, amelyek ma fennállanak, nem fedezik az ország mai helyzetét és szükségleteit s részben még régebbi keletű szerződések, amelyeket nem provideáltak és nem is provideálhattak a mostani helyzetre, részben egy rosszul sikerült preferenciális alapon köttettek, mint például az osztrák kereskedelmi szerződés, amelynek gyakorlati kivihetősége és alkalmazhatósága egyáltalában nem bizonyult be. Hiszen nekünk itt kötött terminusaink vannak, mert hiszen az új termés nem vár, július elejéig a piacot a magyar mezőgazdasági export számára múlhatatlanul biztosítani kell, jobban és megfelelőbben, mint ahogyan ezidőszerint biztosítva van. Méltóztassék megengedni, hogy itt is kifejthessem azt az elvi álláspontot, amelyet az igen tisztelt kormánynak és elsősorban a m. kir. külügyminiszter úrnak ezekben a sorsdöntő fontosságú kérdésekben, szerény nézetem szerint szem előtt kell tartaniok. A piac — azt mondhatnám — ma lényegileg csak állam és állam közt, de nem egy generális elvi megegyezés alapján biztosítható. A nagy elvek, a nagy külkereskedelmi elvek tökéletesen csődöt mondottak, mert legyünk tisztába azzal, hogy világpiac, világpiaci forgalom ma nincs, ma van egy állandóan restringálódó, egyre nehezebben fenntartható cserekereskedés árucsere formájában (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon!) és bár elvileg még elgondolható egy tökéletes vámunió, de semmiféle más megoldásnak, semmiféle preferenciális eljárásnak, semmiféle gyakorlati jelentősége szerintem nincs. En nagyon jól tudom, hogy az én igen t. Gr atz Gusztáv képviselőtársam, aki ebben a vonatkozásban nagyon sok hasznos gondolatot vetett fel, részben más véleményen van. Nem tudom az ő felfogását osztani. Gratz Gusztáv t. képviselőtársam egy cikk keretében, amelyet a napokban olvastam tőle, azt mondja, hogy az osztrák-magyar preferenciális rendszer nem volna megfelelő, ez csak azt jelenti, hogy speciálisan ez a szerződés volt rossz. Azt kérdem én Gratz Gusztáv igen t. barátomtól, mutasson egyetlenegy preferenciális szerződést a világon, amelyik bevált volna 1 ? Nincs ilyen! (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Nincs olyan preferenciális alapon kötött szerződés, amely a mai rendkívül komplikált, gyorsan változó, máról holnapra feltétlenül megdőlő kereskedelmi, gazdasági, pénzügyi és valutáris viszonyok között fenntartható volna. (Farkas Elemér: Ez így van!) Vagy árucsere alapján rendezkedik be az ország, vagy egy vámuniós tárgyalást kell, hogy felvegyen r bizonyos szomszédaival, de a preferenciális bázison való kísérletezés rendkívül súlyos károkat okoz ennek az országnak, mert gazdaságilag semmi haszna sincs, külpolitikailag pedig folytonos súrlódásokra és ellentétekre vezet. Méltóztassék megnézni, még az Olaszországgal^ amellyel szemben igazán politikai elfogultság velünk szemben nem áll és nem^ állhat fenn, hála Istennek, kötött preferenciális szerződésünk sem válik be a gyakorlatban úgy, ahogy kellene. (Magyar Pál:
