Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-53

Az országgyűlés képviselőházának 53. ülése 1932 február 23-án, kedden. 405 temetésére törekednek, akkor a nemzeti alapon álló, de ellenzéki álláspontot elfoglaló közéleti férfiak — tisztelet a kivételeknek — mindenben a kormányt állítják oda bűnbakul, holott itt elsősorban és alapjában véve a gazdasági liberalizmusnak évtizedek óta kifejlődött egészségtelen gyakorlatáról van szó. Eber Antal t. képviselőtársam a magántulajdon, a kapitalista világrend, sőt a mezőgazdaság szempontjából is támadta ezt a javaslatot, de ne vegye rossznéven tőlem a t. képviselőtársam, ha annak a meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy támadásának alapja, indító oka, ennek a beteg gazdasági liberalizmusnak a védelme volt. Ez az előttünk fekvő javaslat az 1928 : XLI. to. 6. §-ának meghosszabbításáról szól, amely szakasz kimondja, hogy ha az állam az elővásárlás jogával nem kíván élni és mégis viszszautasítja az illető birtokadás vételét, akkor az ügy fellebbezhető egy bizottághoz, amelynek élettartama 1932. január 1-én lejár. Itt tehát nincsen szó a birtokok szabadforgalmának korlátozására vonatkozó jelentős, általár nps rendelkezésekről, hanem tisztán e bizottság élettartamának meghosszabbításáról és ezt hangulyozni kívánom, mert ha a birtokok szabadforgalmának r korlátozására vonatkozó végleges rendelkezésről volna szó, akkor a magam ereszéről is biztosítottnak kívánnám látni, hogy a vitathatatlan nemzetvédelmi szempontokon kívül a birtokok adás-vételének ellenőrzése olyan módon történjék, hogy a birtokoserék gyors lebonyolítása szemmiképpen se akadályoztassák. Éber Antal t. képviselőtársam feleslegesnek és nevetségenek tartott minden ilyen intézkedést és rámutatott arra, hogy három esztendő alatt — úgy emlékszem — 2200 birtokcsere közül csak ihat volt olyan, amely ez elé a bizottság elé került. Eltekintve attól, hogy Éber Antal t. képviselőtársam, a számadatok összevonásával helytelen következtetésre jutott, kijelentem és megnyugtatom őt, hogy ez a hat eset nemzetvédelmi szempontból olyan nagy jelentőséggel bírt, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) hogyha t. képviselőtársam felelősségére lett volna bízva az, hogy ezekben a birtokeladásokban — ebben a Ihat esetben — döntsön, akkor ő sem dönthetett volna másképpen. A t. képviselőtársam többek között azt mondotta, hogy üzérkedés ' céljából mindent lehet Magyarországon csinálni, csak éppen földet vásárolni nem. Engedje meg a t. képviselőtársam, hogy — a legutóbbi idők súlyos válságától eltekintve — tagadásba vegyem ezt az állítását, mert igenis, a kisemberek ezrei pusztultak bele abba az üzérkedésbe, amelyet a magyar földdel éppen azok folytattak, akik a t. képviselőtársam által védett gazdasági liberalizmusnak a jellegzetes reprezentásai, de akikkel —- készséggel elismerem — Éber Antal t. képviselőtársam sohasem fogja magát azonosítani. A t. képviselőtársam azt is mondotta, nevetségesnek tartja ennek a javaslatnak azt az indokolását, amely a nagyszámban potom áron történő eladásokról beszél. Nem tarthatatlan és nem nevetséges állítás ez akkor, amikor mindnyájan tudjuk, hogy az évtizedek óta be nem vallott, meg nem adóztatott és nézetem szerint a hazaárulás kritériumát kimerítő külföldire szökött hatalmas vagyonok kihasználva a gazdasági válságot, igenis potom áron kerítik kezeik közé a generációról-generációra szálló és nemzedékek verejtékétől megáldott magyar földet. (Magyar Pál: Ez a Weiss Manfréd-birtokra is vonatko'zik, amelyet a miniszterelnök itt védett meg és amelyből nem vett el semmit?) Eber Antal t. képviselőtársam a mezőgazdaságra nézve tarthatatlannak és súlyosnak minősítette ezt a bizottság-meghosszabbító törvényjavaslatot. De engedjen meg nekem a t.^ képviselőtársam, a mezőgazdaságot, az agrártársadalmat egészen más, tényleg lényegbeés életbevágó súlyos problémák gyötrik. Hogy mennyire szükség volna arra, hogy a t. képviselőtársam ezekben a súlyos kérdésekben a maga erejével, a maga tekintélyével odaálljon és ezeknek a problémáknak gyors megoldását forszírozza, méltóztassék megengedni, hogy az ország egyik legtekintélyesebb gazdasági egyesületének néhány követelését felolvassam, mert igenis, mint ahogy Gaal Gaston t képviselőtársam mondotta, ezeknek a kérdéseknek eredményes megoldása elősorban annak a liberális gazdasági rendnek tényezőitől függ, amely liberális gazdasági rend mellett a t. képviselőtársam állást foglalt. Ilyen pontok: «a mezőgazdaságokat terhelő adósságoknak hosszúlejáratú és alacsony annuitású törlesztess kölcsönökké való kényszerkonverziója; bizonyos meghatározott magasságú kamatnál magasabb mértékben fizetett kamatoknak a tőke törlesztéséhe való betudása; a mai elviselhetetlenül magas kamat maximumának egyelőre legalább 6%-ra való leszállítása, majd később további csökkentése; a termelés folyamatosságának biztosítása céliából azonnali intézkedés olcsóbb termelési hitel iránt; az agrárolló disznaritásának megszüntetése és az inarcikkek árának oly mértékben való leszorítása, hogy ^azok arányban álljanak a mezőgazdasági termények árával s a megélhetési és kereseti viszonyokkal; (Taps a- jobboldalon. — Farkasfalvi Farkas Géza: Ezek a benyújtott agrárpontok, amelyekhez kötjük magunkat!) a külállamokkai kötendő szerződéseknél a magyar mezőgazdaság értékeinek döntő súlyú érvényesítése; a mezőgazdaság által export révén megszerzett külföldi fizetési eszközöknek a mezőgazdaság részére való átengedése vagy legalábbis az azokért való télies kártalanítás: a kartellek uralmának megtörése (Farkasfalvi Farkas Géza: Nagv hatalom az, nem bírunk azzal!) és még az, hogy a társulati adó alá eső társulatok és vállalatok vonassanak be vagyon- és jövedelemadó alá.» T. Képviselőház, ezek azok a pontok, amelyeknek hiánya tényleg lényegesen fáj a magvar mezőgazdaságnak és amelyeknek keresztülvitele feltétlenül szükséges. Ha őszintén mondta azt a t. képviselőtársam, — mint ahogy tudom, őszintén érzU hogy az ipar és kereskedelem a mezőgazdasággal áll és bukik, — akkor igyekezzék a t. képviselőtársam, hogy közgazdasági életünknek többi ilyen kiváló reprezentánsa is ezekbena kérdésekben karöltve járjon el velünk, agráriusokkal, de engedjék át nekünk annak megítélését, hogy az ezeréves magyar föld védelmére milyen intézkedéseket tartunk szükségeseknek. (Taps a jobboldalon. — Magyar Pál: A gazdag zsidó mindent vehet, csak a szegény zsidónak venni bűn! Gazdag zsidókkal és kitért zsidókkal tele van az egész párt!) T. Képviselőház! Vallom, hogy a magyar földet nem lehet közönségesen és egyszerűen árucikknek tekinteni és vallom, hogy a nemzet érdekében a birtokoknak adás-vétele kérdésé» ben a magasabb etikai követelményeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Éppen ezért az 56*