Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-53

404 Az országgyűlés képviselőházának 53. ülése 1932 február 23-án, kedden. azért én ezekkel a kérdésekkel most nem foglalkozom és csak nagyban és egészben annyit kívánok megjegyezni, hogy a helyzet sokká] komolyabb, mint ahogyan azt talán a kormány hiszi. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A kormány többnyire hivatalos helyről kapja a maga értesüléseit, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) ezeknek a hivatalos helyeknek pedig az első és legfőbb törekvésük az, hogy a saját nélkülözhetetlenségüket és a saját álláspontjuk helyességét bebizonyítsák, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Farkasfalvi Farkas Géza: Sokszor úgy van!) úgy, hogy én igenis állítom, hogy ezek a hivatalos jelentések, bár sokszor jóhiszeműek, a legtöbbször mégis rö

j vidlátók. sőt rosszhiszeműek is és nem fedik a valóságot, (Ügy van! Ügy van! a bal- és

r a szélsőbaloldalon.) ezek a jelentések gazdasági kérdésekben és egyéb vonatkozásokban hazabeszélnek, (Ügy van! Ügy van!) ezekkel saját nélkülözhetetlenségüket akarják fedezni, és amikor itt a kormányhoz felérkeznek olyan jelentések, hogy a magyar falvak nem azért nem fizetnek adót, mert nem tudnak, hanem azért nem fizetnek, mert nem akarnak, akkor én kijelentem, hogy az eseteknek talán 1%-ában lehet, hogy ezért nem fizetnek, de hogy 99°/o-a a magyar mezőgazdáknak ma fizetésképtelen, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) ezt nyugodt lélekkel merem állítani és ha a kormányzat nem akar ebben az országban nagy megakadást, sőt felfordulást^ okozni, akkor ezeken az állapotokon intézményesen változtatni^ kell. (Kun Béla: Kérdőre kell vonni a főispánokat, miért adnak be hamis jelentéseket!) Hogy az intézményes változtatások mik, annak főbb elveit a javaslattal kapcsolatban, azokat a legsürgősebb szükségleteket, amelyek szinte már halaszthatatlanok, a magam részéről már jeleztem, de ha az állam érdekében akarunk tenni, akkor ne ilyen javaslatokkal álljunk elő, mint amilyen ez _az előttünk fekvő javaslat, hanem akkor nyúljanak hozzá, a magyar mezőgazdaság és ezzel együtt az egész magyar élet organikus talpraállításához és életrekeltéséhez, amelyhez _ egészen más utak vezetnek, mint egy ilyen^ javaslat, amelyet részemről és pártunk nevében is visszautasítani vagyok kénytelen. (Elénk helyeslés és tans a bal- és a szélsőhaloldalon.) Elnök: T. Képviselőház! Bejelentem a t. Háznak, hogy Dréhr Imre képviselő úr Turchányi Egon képviselő úrnak a legutóbbi ülésünkön elhangzott felszólalásával kapcsolatban r személyes megtámadtatás visszautasítása címén kért tőlem engedélyt. A képviselő úr kérését tudomásul vettem, neki a házszabályok 143. §-ának a) pontja alapján a felszólalási jogot megadtam. Ezen felszólalását a képviselő úr még ebben az ülésben, a következő ülés napirendjének megállapítása után fogja előterjeszteni. Szólásra következik*? Petrovics György jegyző: Marton Béla! Marton Béla: T. Képviselőház! Az előttünk fekvő törvényjavaslathoz a Ház legutóbbi ülésén Eber Antal t. képviselőtársam szólt hozzá és én elsősorban az ő beszédére kívánok reflektálni, aki ehhez a kérdéshez egy szélesvonalú közgazdasági fejtegetést fűzött, amelyet a magam részéről is nagy érdeklődéssel hallgattam. Őszintén meg kell hogy mondjam, hogy az ő beszéde iskolapéldája lehet annak, hogy a mai súlyos viszonyok között gazdasági és közgazdasági kérdéseket hogyan kell az ellenzék padsoraiból is tárgyalni. (Ügy van! a jobboldalon.) T. képviselőtársam beszédének lényegére fogok rátérni. Mindenekelőtt kijelentem, hogy a magam részéről is sok mindenben osztozom vele, mert egy vérbeli agrárius sem fejthette volna ki jobban például a devizára vonatkozó kérdéseket, — ahogy Gaal Gaston t. képviselőtársam is mondta — mint Eber Antal t. képviselőtársam. Örömmel hallottam tőle, aki a bankarisztokráciának és közgazdasági ^életünknek egyik legjelentékenyebb, legaktívabb és legőszintébb képviselője, hogy az ipar és kereskedelem a mezőgazdasággal áll vagy bukik, él vagy pusztul. (Ügy van! a jobboldalon.) Eber Antal t. képViselőtársam ennél a kijelentésnél azonban ellentétbe kerül nézetem _ szerint önmagával, amikor egyszersmind kijelenti azt is, hogy törhetetlen híve annak a gazdasági liberalizmusnak, amely évtizedekre visszamenőleg a mezőgazdasággal szemben a gyakorlati életben éppen ellentétes felfogást és gyakorlatot folytatott. (Éber Antal: jobban ment akkor a mezőgazdaságnak, mint ma, dacára minden intervención izmusnak. — Patacsi Dénes: De nem is a mai helyzet volt akkor!) Ellentétbe kerül t. képviselőtársam önmagával és az én szerény felfogásommal is, mert ez a gazdasági liberalizmus, amely a változott időkben is változatlan tantételekkel és felfogásokkal kívánja uralni a mi közgazdasági életünket, elsősorban az okozója a mezőgazdaság elerőtlenedésének és ez a gazdasági liberalizmus a legnagyobb akadálya egy olyan gazdasági rend kialakulásának, melynek tengelyében egy széles alapokra fektetett agrárelgondolás áll. (Ügy van!) T. Ház! Azt hiszem, pártkülönbség nélkül megállapíthatjuk azt, f hogy ez az évtizedekre visszamenő és a mezőgazdaságot elsorvasztó gazdasági liberalizmus önmagától, a nemzet érdekében ma sem hajlandó levonni a következtetéseket és a tanulságokat. A Colbert és Cromwell idejében virágzó merkantilizmnsnak is megjött a böjtje a Rousseau, Voltaire, Diderot, Quesnay fiziokratizmusában és bizonyos az is, hogy Smith az ő kiváló munkáit különösen magyarországi vonatkozásban ma sokban megváltoztatná, mert ha a liberalizmus valamely téren a nemzet életerejét támadja meg, akkor elsősorban gazdasági téren a gazdasági liberalizmusnak azon gyakorlati megnyilatkozása elé gátat kell emelni, amely szerint az erősebb. az ügyesebb,

t még ha rosszabb is, lelkiismeretlenebb is, jogosan uralkodik a jobb. a nemzet szempontjából értékesebb, de gyengébb és tehetetlen ebb felett. (Ügy van! a jobboldalon.) Az a gazdasági liberalizmus, amely ezt a véráztatott magyar földet egvszerűen árucikknek tekinti, okozója és legfőbb indoka annak, hogy az agrártársadalom és a kisiparosság a túldimenzionált bankokrácia és az egészségtelen kartell uralom verejtékező igavonójává vált. (Téglássy Béla: Le a kartellekkel!) T. Ház! A mai kaotikus helyzetben a szociáldemokrácia és a kommunizmus halotti táncát járja a kapitalista világrend elmúlása felett, holott nem a kapitalista világrend, hanem a liberális gazdasági rend csődjének a napjait éljük. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) En erre nyomatékosan kívánok rámutatni, (Magyar Pál: Kell is, mert különben érthetetlen, csak nyomatékosan érthető!) mert ebben a válságos időben, amikor nemzetközi elemek a magántulajdon alapján álló kapitalista világrend el-