Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-53

Az országgyűlés képviselőházának 53. ülése 1932 február 23-án, kedden. 399 marad mindaddig, míg nem akad egy miniszter, aki ennek a törvénynek megsemmisítésére űj^ javaslatot terjeszt a Ház elé és míg azt a Képviselőház törvény alakjában el nem fogadja. Jóhiszeműen tehát nem lehet erre a törvényre azt mondani, hogy «ez ideiglenes jellegű», mert ha majd a Képviselőház bölcsesége megváltoztatja, akkor meg fog szűnni Hiszen így minden törvény ideiglenes jellegű. Ez az indokolás csak a gyengébbek kedvéért íródott ide, azoknak a kedvéért, akik ilyen egyszerű Bauernfängerei-ek — még egyszer hangsúlyozom ezt az epitethon ornanst — által hagyják magukat egy törvényjavaslat elbírálásánál vezettetni T. Ház Rátérek ennek a kérdésnek egyéb oldalaira is. Rátérek mindenekelőtt egész röviden csak arra, hogy jogelvi szempontokból fenntartható-e egy ilyen korlátozás? Azt hiszem, egyáltalában nem kell a mélyen t. Ház előtt érvelnem abban a tekintetben, hogy tiszta abszurdum, tiszta lehetetlenség valamely kategóriáját a nemzeti vagyonnak ilyen gvámkodás alá helyezni, annak forgalmát megkötni, ezzel lényegében újabb kötött birtokrendszert teremteni s lehetetlenné tenni azt, hogy itt a mezőgazdasági földárak meg-felelőén kialakuljanak. (Űay van! Ügy van! a baloldalon) Vagyis olyan korlátozást teremteni, amely a vagyonokn^k csak egy részére érvénves ugyanakkor, amikor a nemzeti tőke egyéb vonatkozásaiban teljesen szabad préda. Ebben a tekintetben csak arra hivatkozom: miért nem korlátozzuk a készpénz forgalmát, miért nem korlátozzuk a gyáripar részvényeinek elidegenítését, miért nem korlátozzuk általában az összes részvénvtársaságok részvényeinek elidegenítését, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) iniért nem korlátozzuk a Nemzeti Bank részvénveinek elidegenítését, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) amelyek — részvénvtársaságok részvén vei lévén — bárhol a világpiacon szabadon összevásárolhatok? Megtörténhetik egy napon, hogv Magyarország összes részvényállományát külföldi érdekeltségek vásárolják meg, az egész Magvar Nemzeti Bankban külföldi, esetleg ellenséges többség fog dominálni, ugyanez fog dominálni az összes gyáripari, az összes kereskedelmi, az összes pénzügyi részvénytársaságokban, összes bankjainkban. Ezeknek a részvénvtársaSágoknak a részvényeit szabadon lehet külföldre kivinni? Ezeket a nagy nemzeti érdekeket szabadon lehet prédául dobni külföldi és esetleg vallásfelekezeti szempontból sem megbízható, vagy hogyan fejeznem ki — (Malasits ílésMi: Tessék csak nyugodtan megmondani! — Elénk derültség.) mondjuk meg magyarul: zsidó érdekeltségeknek? De az egész magyar földbirtoknak bizonyos kategóriáit — mert csak bizonyos kategóriákról van szó — meg kell kötni, ezeket magyar honos zsidók sem vehetik meg, azért, mert esetleg zsidók? (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Legyünk tisztában a helyzettel. En nem szoktam kerülgetni a forró kását akkor sem, ha az nekem kellemes, akkor sem, ha az nekem kellemetlen. Ez a törvényjavaslat semmi más, mint felhasználása a nemzetvédelem, a nagy állami érdekek jelszavának arra, hogy az esetleges venni szándékozó zsidókat a közbenjárók jól megsápolhassák. (Ügy van! Ügy van! a boldalon. — Kun Béla: A Nemzeti Bank pedig agrárellenes pénzügyi politikát folytat! — Zaj.) Akik az életet látjuk és ismerjük, akik nem a zöldasztalnál szoktunk bölcseségeket kigondolni, akik a genezisével is ezeknek a hangulatoknak teljesen tisztában vagyunk, emlékezhetünk rá nagyon jól, hogy mi volt itt a helyzet 1920-ban, amikor a nemzetgyűlés összeült. Hiszen akkor történt meg, hogy amikor ezekről a padokról Sándor Pál t. képviselőtársam felszólalt, amint felállott, olyan üvöltés fogadta itt, hogy ő azzal a kéréssel fordult a nemzetgyűléshez: «T. Nemzetgyűlés, engedjék a szegény zsidót legalább élni.» Itt, ezekben a padokban történt ez. Azóta ez a hangulat nagyot változott. En akkor is azon a hangulaton voltam, amelyen ma vagyok, hogy tisztességes magyar állampolgárnak, legyen az keresztény vagy zsidó, minden jogát egyformán becsületben és tiszteletben tartom és különbséget vallásfelekezeti szempontból sem jogi, sem más téren a magam részéről nem teszek. Akkor azonban, amikor ennek a felfogásomnak kifejezést adtam a Ház túlsó oldalán, — akkor ott ültem még a kisgazdapárt padjain, (Kun Béla: Hol a kisgazdapárt azóta?) most itt van a kisgazdapárt, akkor ott volt (Bessenyey Zénó: Részint nem gazda, részint nem kicsi!) — amikor ennek a nézetemnek kifejezést adtam a túlsó oldalon és amikor az innen felszólalt úgynevezett keresztényDarti szónoknak, aki, amidőn valamelyik miniszter azt mondta, hogy: szívesen megtennők, de honnan vegyük a pénzt, közbekiáltotta, hogy el kell venni a zsidóktól. — ezekről a padokról történt ez •— ezzel szemben kifejezést adtam a magam nézetének, akkor innen kórusban zen érett felém a vád: miniszter akar lenni, megvették a zsidók, a zsidók zsebében van stb. Akkor én megmondottam a t. túloldalnak. — mert akkor nekem ez volt a túloldal — hogy eljön méar az idő, hogy én, akinek antiszemita híre is volt valamikor, pedig sohasem voltam az, fogom a. keresztény vüágnézletet és keresztény eszmét védelembe venni az urakkal szemben, akik most — mikor ez a konjunktúra kereszténv jelszavakkal hősködnek. Amikor ez ellen a javaslat ellen felszóla lok, én a keresztény álláspontot védelmezem. (Ügy vmn! Ügy van! a baloldalon.) Mert legyünk tisztában azzal, hogy e mellett a javaslat mellett csak az a zsidó nem tud birtokot szerezni, aki nem hajlandó «eleget» fizetni. Aki hajlandó lesz megfelelő áldozatokat a ki járóknak stb. meghozni, éppúgy fog birtokot szerezni ezután is. mint ahogy szerzett eddig is. (Lázár Miklós: Szörnyű kritika ez az adminisztrációra.) Énen azért, mivel én ilyen jelenségeket láttam, határozati javaslatot vagyok bátor a mélyen t. Képviselőház elé terjeszteni, amelyre nézve kérem a miniszter urat. hogy vegye figyelembe, tegye magáévá és fogadja el. A határozati javaslat azt célozza, hogy tisztán lássunk azokban a kérdésekben, amely kérdések felől az indokolás bennünket teljes sötétségben hagy. A határozati javaslat a következő (olvassa): «A Képviselőház utasítja a földmívelésügyi miniszter urat, hogy még a részletes tárgyalás megkezdése előtt terjessze a Ház elé mindazoknak a birtokoknak pontos jegyzékét, amelyek az 1929., 1930. és 1931. években a jóváhagyási eljárás során a minisztérium elbírálása elé vagy döntése alá kerültek. E jegyzékben részletesen és pontosan kimutatandók az alábbi adatok: 1. ki az eladó, 2. ki a vevő, 3. mekkora a birtok területe és hol fekszik, 4. mi a vételára, 5. függőben van, jóváhagyatott vagy elutasíttatott, és 6. birtoktestenként külön-külön kik érdeklődtek vagy jártak közben, (Taps a bal-