Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-53

400 Az országgyűlés képviselőházának 53. ülése 19"32 február 23-án, kedden. oldalon.) akár ügyvédi, akár egyéb minőségben, akár személyesen, akár írásban, akár a jóvá­hagyás megadása, akár annak megtagadása érdekében.» (Lázár Miklós: Egyhangúlag elfo­gadjuk! — Kun Béla: Senki sem szól ellene, de leszavazzák ! — Din ich Ödön : Milyen kavarodás lesz ebből!) T Képviselőház! Újólag is vissza kell tér­nem arra, hogy ha szabad ennek az országnak minden értékét és minden érdekét korlátozások ntvkül külföldiek birtokába bocsátani, semmi­féle jogelvet nem találok arra nézve, de még­csak nemzetvédelmi szempontokat sem, hogy megtilthassák azt, hogy a magyar gazda is ren­delkezhessék tulajdonával s saját exisztenciája megmentésére birtokát akár részben, akár há­nyadában, áruba bocsáthassa s ezzel magának az életlehetőséget a továbbiakra nézve megsze­rethesse. Miután ez a javaslat ezt lehetetlenné teszi, a magunk részéről ezt a javaslat-t a leghatá­rozo+tabbau mint egyenesen agrárellenest, nem­zetellenest és országellenest — mert a magyar gazdaközön?ég talpraállása az országnak is ér­deke — elutasítani vagyunk kénytelenek. Miután azonban sokkal jobban szeretném, ha ez nem parlamenti aktus kapcsán, egy szavazás kapcsán történnék meg, nagyon kérem a mi­niszter urat, aki másra is gazdaember, amellett gyakorlati ember, akinek magának is tudnia kell, hogy mindazok a kifogások, amiket itt & f javallattal szemben felhoztunk, tényleg igaz­ságok és hogy ennek a javaslatnak beterjesz­tését semmi sem indokolja a világon, ellenben minrlen érv amellett szól. hogy ebből a javas­latból törvény ne legyen, mondom, nagvon ké­rem a miniszter urat, úgyis mint gazdát, mint agráriust, hogy szíveskedjék ezt a javallatot, amely gyilkosa a magyar mezőgazdaság talnra­állításának, a maga részéről visszavonni. (He­lyeslés a baloldalon.) De, t. Képviselőház., nem állhatok meg ennél. Kénytelen vagyok a kérdés taglalásánál szem­beállítani bizonyos dolgokat, bizonyos kérdése­ket, ahogyan azt már Eber Antal t képviselő­társam is megtette. Mert ha arról be c zélünk, hogy itt egy javaslatot a magyar mezőgazda­ság érdekében, sőt államérdekből kell idehozni, akkor viszont beszélnünk kell arról is, hogy mik lennének igazán azok az intézkedések, amelyeket egyfelől a magyar mezőgazdaság érdekében, másrészt államérdekből kellene a legrövidebb idnn be^l meghozni, ennen azok­nak az intencióknak az elérése kedvéért, amely intenciók jegyében, illetve lobogója, illetve ürügye alatt ez a javallat ide benyujtatott T. Képviselőház! Nézzük az ország általá­nos és egyetemes helyzetét. Az ország — akár hogy tagadjuk is — a fizetésképtelenség vagy legalább is az immobilitás állapotában van. Hiába van nekem vagyonom, hiába van nekem értékem, amennyiben ez a vagyon nem kész­pénz, hanem ingatlan, ház, részvény, vagy bár­mely egvéb hasonló vagyontárgy, ha fizetési kötelezettségemnek eleget tenni képtelen va­gyok. Ez áll az egyes emberekre is, de ugyanígy áll az egész országra; és ha már igazi állam­érdekeket akarunk szolgálni, akkor ne ilyen javaslatokkal jöjjünk, hanem olyanokkal, ame­lyek az államérdek megmenteiére nemcsak al­kalmasak, hanem feltétlenül szükségesek is és amelyek a mai helyzetben mindenben meg is felelnek. Mert el méltóztatik-e képzelni azt,. hogy a mi fizetésképtelenségünket, amely tu­lajdonképpen a mezőgazdaság irrentabilitásá­ból és immobilitásából ered, és amelyet nagyon előmozdított ennek a javaslatnak az elődje is, a december 31-én lejárt törvény, a külföldi hitelezők fogják konstatálni? El méltóztatnak-e képzelni es-y olyan hitelezőt, aki adósának azt mondja, édes barátom, ne fizess. Ez teljesen megfordított állapot volna, ami semmi körül­mények között sem fog bekövetkezni^ és ezt a problémát — abból az államérdekből, amit állítólag ez a javaslat szolgálni akar — a ma­gyar állam csak egyfélekép f oldhatja meg. A tényleg meglevő immobilitást s ezzel^ fize­tésképtelenségünket, amely a mezőgazdaság el­esettségén alapul és legfőképpen azon, hogy a mezőgazdasági kivitel egyfelől lehetetlenné van téve, másfelől pedig amit ki tudunk vinni, azt is potom áron tudjuk csak elvesztegetni, a külföld felé nyiltan, egyenesen és határo­zottan be kell vallani. Transzfermoratóriumokkal akarni r segíteni az eladósodott magyar mezőgazdaságon az annuitásos kölcsönök révén ugyanakkor, ami­kor az a magyar mezőgazda pengőben, a mai valuta szerint teljesíti fizetési kötelezettségét, de a teljes felelőssége megmarad a jövőre nézve és viseli a teljes kockázatot: azt hiszi a t. Képviselőház, : hogy meg fogjuk tudni valaha is magyarázni annak a magyar kis­gazdának — különösen a kisgazdának, akinek akkora pénzügyi és közgazdasági képzettsége még sincsen, hogy ilyen komplikált transzfer­viszonyokat a maga^ részéről meg tudjon ér­teni, ha majd két-három annuitásos részletet lefizetett abban a valutában, abban a pengő­ben, abban a pénzmennyiségben, amelyet tőle a hitelező intézet követelt, hogy három vagy négy év múlva, ha megváltoznak a valutáris viszonyok, ha felemelkednek azok a külföldi pénzek, amelyeket ő most becsületes magyar pengőben a maga fizetési kötelezettségéből ki­folyólag letörle e ztett, ismétlem, meg tudjuk-e magyarázni, hogy akkor újra kérhessék eset­leg kétszeres-háromszoros f összegében azokat az összegeket, amelyeket ő már egyszer lefize­tett? El fogja-e hinni az a magyar kisgazda azt, hogy ez egy meglévő, legális, minden körülmények között helytálló . Jogi és pénz­ügyi állapot és nem azt fogja-e a maga ré­széről hinni — és bizonyos joggal — f hogy hogyan tartozhatom én, aki egyszer már ki­fizettem. Azt fogia mondani: mit csináltak az én pénzemmel, ellopták az én pénzemet? (Ügy van! Ügy van! bol felől.) En a legborzalmasabb következményeit látom annak, ha ilyen eszkö­zökkel akarunk segíteni a magyar mezőgazda­ságon. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Méltóz­tassék a külföl felé igenis bátran és egyene­sen kimondani az országnak azt, hogv nem fizetünk, mert nem bírunk fizetni. (Helyeslés a Hőbb- és a baloldalon.) Fizetünk, amivel tu­dunk. Tessék elfogadni a mi feleslegeinket, tessék elfogadni azokat a mezőgazda«ági ex­portfeleslegeket, amelyekkel rendelkezünk. Azokkal készséggel fizetünk, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) de sem valutával, sem devizá­val, sem arannyal, sem semmiféle hasonló eszközzel nem fizethetünk. (Egy hang jobb­felől: Áruval!) Ez azonban o^ak az első lépés. Ha én a mezőgazdaságon segíteni akarok és a mezőgaz­daságon keresztül az egész magyar gazdasági életen is segíteni akarok, tovább kell mennem. Itt is Eber Antal t. képviselőtársam múltkori felszólalására hivatkozom^ aki ^nemgazda létére beismerte itt a Képviselőház előtt, — és ez annál nagyobb súlyú, mert ezt nem gazda, nem agrá­rius tette — hogy az egész magyar gazdasági

Next

/
Oldalképek
Tartalom