Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-52

Az országgyűlés képviselőházának 52. tartok itt szükségesnek bevenni, amely csak azt célozza, hogy olyanokat is kinevezhessen az igazságügyminiszter a bírósághoz orvos­szakértőknek, akik munkásbiztosítói gyakor­lattal rendelkeznek. Gondolok egyrészt azokra, akik már ezidőszerint is ott vannak, másrészt gondolok arra, hogy a bíróságnak esetleg egy­szer alkalma lesz a Társadalombiztosító Inté­zetnél bevált gyakorlott orvosokat alkalmazni ide orvosszakértőknek, akik tehát sokkal na­gyobb praxissal rendelkeznek már az ügyek elbírálásában, mint azok, akiknek akár tör­vényszéki orvosi képesítésük, akár pedig szak­orvosi minősítésük van. Tisztán csak a, szakszerűség és az ügyek jobb elbírálása szempontjából tartottam szük­ségesnek ezt a módosítást, amelynek elfogadá­sát kérem. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Senki feljegyezve nincs! Elnök: Kérdem, kíván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát be­zárom. Az igazságügyminiszter úr kíván szólni. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T. Ház! Kérem a szöveg változatlan elfogadását. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil­vánítom. Következik a határozathozatal. A 26. <§> eredeti szövege meg nem támadtat­ván, azt elfogadottnak jelentem ki. A szakaszhoz Propper Sándor és Györki Imre képviselő urak egy pótlást adtak be, amelyet a Ház határozata alá bocsátok. Kérdem a t. Képviselőházat, méltóztatik-e ezt a pótlást elfogadni, igen vagy nem? (Nem!) A Ház a pótlást elutasította. Következik a 27. §. Patacsi Dénes jegyző (olvassa a 27—28. §-okat, amelyeket a Ház észrevétel nélkül vál­tozatlanul elfogad. Olvassa a 29. §-t): Propper Sándor! Propper Sándor: T. Képviselőház! A javas­latnak ez a szakasza, alapvető kérdést rendez, tudniillik a perköltségek kérdését, hiszen a pe­reskedés költségmentessége a szociális bírás­kodás terén alapvető kérdés. Az 1907 : XIX. te, amely a munkásbiztosítási választott^ bírásko­dást első ízben hozta létre ilyen formában, tel­jesen és feltétlenül költségmentessé tette a biz­tosított részére a bíráskodást, úgyhogy a biz­tosítottnak semmiféle anyagi kockázata nem volt akkor, amidőn jogkeresés céljából a mun­kásbiztosítási bíróságot, akár köz veti PU kereset formájában, akár fellebbezés formájában fel­kereste. A szociális bíráskodás feltétlen kelléke az, hoffy a bíráskodás maga a biztosított számára költségmentes legyen, és pedig feltétlenül költ­ségmentes. Méltóztassék elképzelni egy jogke­reső biztosított helyzetét, akit az intézmény nem elégít ki, vagy aM az intézménynél nem érvé­nyesítheti jogait, es ezért peres útra kénysze­rül. Ha ebben a peres eljárásban őt költségek fenyegetik, esetleg kénytelen elállni a peres­kedéstől, noha számára ez életkérdés. Igenis, tudom, hogy mire méltóztatik utalni, de az illető mégis ki van^ téve annak, hogy a bíróság kimondja, hogy méltánylást érdemlő ok nélkül pereskedett, ebben az esetben pedig a bíróság megróhatna perköltségekkel, ez pedig feltétlenül és határozottan antiszociális intéz­kedés volna a törvényhozás részéről. Hiszen számolni kell azzal, hogy a bíróságok ilyen mél­tánylást érdemlő okot nem látnak fennforogni bizonyos esetekben és ekkor megróják perkölt­KÉPVISELÖHÁZI NAPLÖ. IV. ülése 1932 február 19-én, pénteken. 375 seggel az illetőt, akit most már kétszeres baj sújt: először az, hogy nem kapja meg az ő jo­gos járandóságát, — legalább ő azt gondolta, hogy jogos járandósága van — másodszor pe­dig az, hogy még a perköltségekben is marasz­talják. T. Képviselőház! Mi már a bizottságban is és a plénum ban is az általános tárgyalások so­rán hadakoztunk ez ellen az intézkedés ellen. Sajnos, ez a mi aggodalmunk a túloldalon nem talált méltánylást, illetőleg a mi törek­vésünk nem érvényesült, a miniszter úr nem ejtette el a szakaszt. Most már legalább addig menjünk el, hogy amennyire csak lehetséges, biztosítsuk a jogkereső biztosítottakat arról, hogy ok nélkül nem fogják őket perköltségek; ben marasztalni. Ezt a szerintem _ elsőrendű szociális célt és gondolatot szolgálja az a ja­vaslatunk, hogy a 2. bekezdés utolsó sorában az eddigi szöveg meghagyása mellett annak pótlásául vegyük be a rosszhiszeműséget. Ezek szerint így szólana a bekezdés. (Olvassa): «A biztosítottat az intézet elleni perében pervesz­tesség esetében is csak akkor kell perköltség­ben marasztalni, ha a bíróság úgy találja, hogy méltánylást érdemlő ok nélkül» — eddig a bi­zottsági szöveg, most jönne a pótlás — «rossz­hiszeműen járt el.» Adjuk a bíróság kezébe azt a lehetőséget, hogy csak a legvégső szükség esetén, valóban rosszhiszeműség konstatálása esetén legyen kénytelen azt a szerencsétlen jogkereső felet perköltségben marasztalni. Ezt célozza a mi indítványunk, ez a mi szerény felfogásunk szerint megfelel a szociális gondolatnak, va­lamennyire biztosítja a jogkereső felet a per­költségek kiszabása ellen, és valami kis bizto­síték van ebben arra nézve, hogy a bíróság majd csak a legvégső szükség esetén és való­ban csak akkor fogja a felet perköltségben ma­rasztalni, ha rosszhiszeműséget állapít meg. Ezt célozza az indítványunk, és ezért kérem annak elfogadását. (Helyeslés a szélsőbalol­dalon.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Feliratkozva nincs senki. Elnök: Kíván-e még valaki szólni? (Nemi!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr kíván nyilat­kozni. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T. Kép­viselőház! Azt hiszem, valamennyien teljesen egyetértünk abban, hogy ezekben a perekben egyáltalában nem óhajtok alaptalan és indo­kolatlan perköltségekkel terhelni azokat, akik jóhiszeműen és a maguk részéről teljesen elfo­gadható okokból indítanak pert a társadalom­biztosítási ügykörből származó igényeik iránt. De én azt hiszem, hogy t- képviselőtársam in­dítványára nincs is szükség, mert hiszen en­nek a törvényjavaslatnak 29. §-EL éppen kivé­telt statuál a perköltség viselésére vonatkozó általános szabályok alól, amikor azt mondja 2. bekezdésében, hogy (olvassa): «A biztosítot­tat az intézet elleni perében pervesztesség ese­tében is csak akkor kell perköltségben marasz­talni, ha a bíróság úgy találja, hogy méltány­lást érdemlő ok nélkül pereskedett». Azt hi­szem, ennél enyhébben lehetetlen kifejezni ezt, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Farkas Gyula: Ez több, mint a rosszhiszeműség!) úgy­hogy t. képviselőtársam módosítása keveseb­bet mond, mint ami a, törvényjavaslatnak eb­ben a szövegében máris benne van. Ezért tisztelettel kérem az indítvány elve­52

Next

/
Oldalképek
Tartalom