Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-52

374 Az országgyűlés képviselőházának 52. ülése 1932 február 19-én, pénteken. kezdésre vonatkozik. Ez a bekezdés rendelkezést tartalmaz arról, hogy (olvassa): «Baleseti, rokkantsági járadék, vagy rokkantsági nyűgbérjáradék iránti perben a bíróság, ha a per anyagából megállapítja, hogy az intézet határozatának meghozatala óta a baleseti sérült állapotában változás állott be, ítéletében ezt a változást mind a sérült javára, mind hátrányára, hivatalból is figyelembeveszi.» Arra, hogy ez hogyan jött létre a bírói gyakorlatban, nem akarok kitérni, mert hiszen hosszú ideig vitatkoztak azon, hogy lehet-e ezt a sérült hátrányára figyelembevenni vagy nem. Ma már teljesen kialakult a gyakorlat és körülbelül azt fejlesztette ki, hogy ez figyelembe veendő. Felsorolja a javaslat, ennek a bekezdésnek elején, hogy «baleseti, rokkantsági járadék, vagy rokkantsági nyugbérjáradék iránti perben», a következő részben azonban csak azt mondja, hogy «ha meghozatala óta a baleseti sérült állapotában változás állott be», akkor ezt a változást figyelebe kell vennie. Nem tudom, mi ebben a logika, miért csak a baleseti járadék ügyében történik itt intézkedés és miért nincs a rokkantsági járadék vagy a rokkantsági nyugbérjáradék kérdésében is. Módosításom azt célozza, hogy ezekre az esetekre is terjesztessék ki, hogy amennyiben — sajnos, botrányokról is beszélhetünk — előnyökről lehet szó, figyelembevehesse a változásokat a bíróság az ítélethozatalnál. Azért kérem, méltóztassék ezt elfogadni. Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Nincs senki feliratkozva. Elnök: A vitát bezárom. A miniszter úr kíván nyilatkozni. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T. Képviselőház! Kérem, hogy méltóztassék a szakaszt az előadó úr módosításával, az ellenzéki oldalról tett módosító indítványok elvetésével, mégis Györki Imre és Propper Sándor képviselőtársaimnak sorrend szerint második pótlási indítványa értelmében elfogadni. Ez magyarra, fordítva, azt jelenti, hogy méltóztassanak elfogadni az előadó úrnak azt az indítványát, amely a 23. § 1. bekezdésének 7. sorába becsúszott sajtóhibát a «beismeréseinek» iszó helyébe a «beismerésének» szó beiktatásával kijavítja és méltóztassanak Györki Imre és Propper Sándor képviselő uraknak azt a módosítását elfogadni, hogy a 23. § 2. bekezdésének ötödik sorában, a ^ «baleseti sérült» ^ szavak után a «rokkantsági járadékos vagy bányanyugbéres» szavak szúrassanak be. A többi indítványokhoz nem tudok hozzájárulni. Különösen nem tartom indokoltnak azt a pótlási indítványt, amelyet ezenkívül Györki Imre t. képviselőtársam előterjesztett. A perrendtartás 269. §-a a bizonyítási tehernek szabályait állapítja meg, azt hiszem tehát, hogy tévesen hivatkozik erre a szakaszra Györki Imre t. képviselőtársam akkor, amikor ő a 269. §-ban a tényállás hivatalból való kivizsgálásának akadályát látja. Méltóztassék mindjárt például a törvényjavaslat 24. §-át elolvasni. Ez a szakasz teljesen a bíróságra bízza, hogy az esetben, ha valamelyik fél a bizonyítási teher dacára nem vállalkozik a bizonyításra, vagy nem tesz nyilatkozatot, vagy nem terjeszt elő indítványt, ennek milyen jelentőséget tulajdonítson. Teljesen bizonyos tehát, hogyha ez a törvényjavaslat a perrendtartás általános szabályait alkalmazza is, végeredményben a bíróság a perrendtartásban is megadott, itt külön hangsúlyozott jogánál fogva bizony hivatalból fogja a sérült érdekét illető kérdéseket is nyomozni és tisztázni. T. Ház! A cél el van tehát érve és ennek a célnak elérése végett olyan téves indítványnak elfogadására, amilyent t. képviselőtársam terjesztett elő, nincs szükség. Tisztelettel kérem tehát, méltóztassék abban az alakban elfogadni a szakaszt, amely az előadó úr módosítását tartalmazza és amely Györki Imre és Propper Sándor t. képviselőtársaim második pótlási indítványát is magában foglalja. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 23. § eredeti szövegével szemben indítványt adtak be az előadó úr, továbbá Györki Imre és Propper Sándor képviselő urak. Határozat alá bocsátom először az eredeti szöveget, szemben a beadott indítványokkal, amenynyiben pedig az eredeti ^szöveget nem méltóztatnak elfogadni, az előadó úr indítványát, szemben Propper Sándor és Györki Imre képviselő uraknak indítványával. Azután pedig határozat alá terjesztem a pótlást. Kérdem tehát a t. Házat, méltóztatik-e a 23

; § eredeti szövegét, szemben a beadott indítványokkal elfogadni, igen vagy nem? (Nem!) A Ház a szakasz eredeti szövegét nem fogadta el. Mármost kérdem, méltóztatnak-e az előadó úr indítványát, szemben Györki Imre és Propper Sándor képviselő urak indítványával elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház az előadó úr indítványát fogadta el és így Györki Imre és Propper Sándor képviselő urak indítványát elutasította. Most szavazás alá bocsátom Györki Imre és Propper Sándor uraknak 1. számú pótlási indítványát. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e ezt a pótlási indítványt elfogadni, igen vagy nemi (Nem!) A Ház az 1. számú pótlási indítványt nem fogadta el. Végül szavazás alá bocsátom Györki Imre és Propper Sándor képviselő uraknak 2. számú pótlási indítványát.^ Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e ezt az indítványt elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház Györki Imre és Propper Sándor képviselő uraknak 2. számú pótlási indítványát elfogadta. Következik a 24. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Patacsi Dénes jegyző (olvassa a 24. és 25. §-okat, amelyeket a Ház észrevétel nélkül változatlanul elfogad. Olvassa a 26. §-t.): Györki Imre! Györki Imre: T. Képviselőház! Ennek a paragrafusnak a 2. bekezdése rendelkezik arról, hogy a budapesti központi járásbírósághoz az igazságügyminiszter úr kinevezhet bírósági orvosszakértőket és megmondja a javaslat azt is, hogy olyan orvosokat is kinevezhet, akiknek törvényszéki orvosi képesítésük nincs, de szakorvosi minősítésük van. T. Ház! En tisztán arra való tekintettel, hogy ma van a munkásbiztosítási bíróságnál olyan orvos is, aki nagyon rendesen és nagy szakértelemmel látja el feladatát, s van olyan is, aki hosszú, majdnem két évtized óta működik ebben a minőségben közmegelégedésre, de sem törvényszéki orvosi képesítése nincs, de szakorvosnak sem lehet minősíteni, — hiszen ha már rendeletileg szabályozták azt is, hogy kiket lehet szakorvosnak nevezni és kik viselhetik a szakorvosi elnevezést — egy pótlást