Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-52
372 Az országgyűlés képviselőházának azonban szeretnők és a szociális gondolathoz tartozónak tartjuk azt, hogy ezek a perek is idetartozzanak. Kérem az igazságügyminiszter urat, szíveskedjék ezt a kérdést megfontolni és ezeket a nyugdíjpereket, amelyek — nem győzzük eléggé hangsúlyozni — szintén szociális vonatkozású dolgok, engedje átutalni ide ennek a szociális bíráskodásnak területére. Ez sokkal megnyugtatóbb volna az illetőkre nézve, s én azt hiszem^ hogy a vállalatoknak s a vállalati nyugdíjpénztáraknak sem lehet ez ellen kifogásuk. Talán nekik is kényelmesebb, ha nem magánúton perlik őket, ami mindenesetre drágább és költségesebb, bár igaz, hogy tovább tart, — ez talán bizonyos előnyt nyújt annak a^ vállalati pénztárnak — de ha a nyugdíjpénztár vezetőségében vagy irányításában van valami kis szociális szellem, akkor nem igényelhet a maga számára ilyen huzavonát, s akkor szívesen kell látnia, ha a közte és a nyugdíjigénylő között felmerülő differenciák meglehetős gyorsasággal intéztetnek el. ^ Kérem a miniszter urat es a it. Képviselőházat, méltóztassék ezt a módosító javaslatot elfogadni. Elnök: Szólásra következik? (Senki!) Kérdem, kíván-e még valaki szólani? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A miniszter úr kíván nyilatkozni. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T Képviselőház! Nagyon sajnálom, hogy előttem szóló t. képviselőtársam javaslatához nem járulhatok hozzá. Nem azért nem teszem ezt, mintha nem volnék megértéssel^ a felvetett gondolattal szemben, de elvi akadályokba ütközik, tudniillik ezt a különleges bíráskodást, amelyet társadalombiztosítási bíráskodásnak nevezünk, igyekszünk arra a területre szorítani, amelyre feltétlenül szükséges.^ Nem vagyok barátja annak, hogy minél szélesebb köröket hasítsunk ki a rendes perrendtartás szabályai alól s amint igyekeztem ebben a törvényjavaslatban is a két eljárás között levő kirívó különbségeket lehetőleg szűkre szabni, éppen úgy igyekszem azt a területet, amely feltétlenül ilyen külön eljárás alá tartozik, tisztán ebből a perjogi szempontból nézve a dolgot, szűkebbre szabni. Azok az indokok azonban, amelyeket t. képviselőtársam felhozott, nem is állanak teljesen helyt, mert ezekben a kérdésekben, ahol a munkavállaló és a nyugdíjpénztár állanak szemben, nem a társadalombiztosítási törvények és jogszabályok alapján történnek döntések; ezek csak másodlagosan szerepelnek, hanem a szolgálati viszonnyal kapcsolatos külön kikötések, tehát olyan jogterület szerepel, amely jogterülettel más vonatkozásban sokkal inkább foglalkoznak azok a bírák, akikhez ebben a formában kerülhet majd az ügy, mintha erről a területről egy részt kiszakítva, a társadalombiztosítási ügyekkel foglalkozó szakbírókra bízzuk. Azt hiszem, hogy ez a bíráskodás, amit a törvényjavaslat 5. §-a második bekezdése elgondol, szakszerűbb lesz, mintha azt az utat választanok, amit t. képviselőtársam javasol. Ezért tisztelettel kérem, méltóztassék ezt a szakaszt változatlanul elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A tanácskozást^ befejezettnek nyilvánítom, következik a határozathozatal. Az 5. § eredeti szövegével szemben áll Györki Imre és Propper Sándor képviselő urak indítványa. Amennyiben az eredeti szöveget méltóztatik elfogadni, ezek az indítványok elesnek, ?. ülése 1932 február 19-én, pénteken. Kérdem tehát a t. Képviselőházat, méltóztatik-e az 5. §-t eredeti szövegben elfogadni, szemben Györki Imre és Propper Sándor képviselő urak indítványával, igen vagy nem? (Igen!) A Ház az eredeti szöveget fogadta el, így Györki Imre és Propper Sándor képviselő urak indítványai elestek. (Farkas István: Nem határozatképes a Ház!) Előbb miért nem tetszett szólni? (Zaj.) Következik a 6. % A jegyző úr lesz szíves felolvasni, Patacsi Dénes jegyző (olvassa a 6. §-t): Györki Imre! Györki Imre: T. Ház! A 6. §-hoz kétrendbeli módosítást terjesztettem be. Az egyik vonatkozik a 3. bekezdésre, amely arról szól, hogy (olvassa): «Olyan követelés, amelyet nem állami, vagy más közkórház és nem is nyilvánossági jelleggel felruházott kórház, gyógyintézet vagy fürdő által nyújtott ápolás és ellátás címén az intézettel szemben érvényesítenek», szintén a társadalombiztosítási bíráskodás útjára tartozik. E tekintetben csak utalok a minisztertanács 6000/1931. sz. rendeletére, amely szabályozza a közkórházi ápolási költségek ügyét és régi közegészségügyi törvényeink rendelkezéseivel szemben újból megállapítja, ihogy tulajdonképpen mi tekinthető közkórháznak. E szerint tehát közkórház alatt érteni kell az állam, a törvényhatóságok, a községek által fenntartott közkórházat, elmegyógyintézetet, tudományegyetemi klinikákat, állami bábaképző intézeteket és azokat a magánkórházakat, szülőházakat, anyaotthonokat, amelyeket a népjóléti és munkaügyi miniszter közkórházi jelleggel felruház. Ebből a felsorolásból kitűnik tehát, hogy e rendelkezés után, tulajdonképpen csak egy fogalom van: a közkórház s így közkórházaknak azokat az intézményeket lehet tekinteni, 1 amelyek itt fel vanak sorolva, úgyhogy a korábbi közegészségügyi törvény rendelkezésén alapuló az a meghatározás: állami és más^ közkórházak, nem helytálló, tehát tisztán törvényszerkesztési szempontból kérem ennek a kifejezésnek módosítását. ; A 4, bekezdéssel szemben szintén csak stilárisnak nevezhető módosítást ajánlok, mert egy értelemzavaró szócska van felvéve, a «különösen» szó az «ideértve» szó helyett. Ez a bekezdés ugyanis a következőket tartalmazza. A társadalombiztosítási bíráskodás útjára tartó zik (olvassa): «Két intézet közt a társadalombiztosítási jogszabályok alapján felmerült követelés, különösen az átutalási járulék tartalékalap iránti követelés.» Teljesen szokatlan az, hogy valamit kiemeljenek az egyesbíróságok hatáskörébe tartozó ügyek közül. Ennek semmiféle értelme és semmiféle jelentősége niu csen,^ teljesen szokatlan, ha azonban a miniszter úr azt akarja, hogy ez is idetartozzék, akkor a törvényhozónak ezt az intencióját az általam javasolt módosítással méltóztassék kifejezni, úgyhogy ennek bevételét szükségesnek tartom és ezért terjesztettem elő ezt a módosítást. További módosításom tisztán csak stiláris, a «követelés» helyett «követelést» kérem felvenni. Azt hiszem, hogy ez csak nyomdahiba. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Nem, a mostani indítványból folyik!) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Nincs feliratkozva senki. Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom.
