Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-52
3fO Àz országgyűlés képviselőházának méltóztatnak-e ezt elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház az előadó úr indítványát elfogadta. Most rátérünk a 3. §-ra. Kérem a jegyző urat, legyen szíves felolvasni. (Propper Sándor: A Ház csak jelen van, de a Ház tagjai nincsenek jelen!) Kérem a képviselő urat, tessék csendben maradni! Patacsi Dénes jegyző (olvassa a 3. §-t). Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Az előadó úr kíván szólni! Erődi-Harrach Tihamér előadó: T. Ház! A 3. § harmadik bekezdésének hatodik sorában indítványozom a «különleges» szó törlését. Indokolásul előterjesztem azt, hogy ez megfelel az \927 : XXI. te. terminológiájának, tehát logikusan keresztül kell vezetni ebben a szövegben is ezt a módosítást. Tisztelettel kérem, méltóztassék ezt elfogadni. Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Képviselőház! A 3. §-hoz háromféle módosítást terjesztettünk be. Egyik módosításunk vonatkozik a második bekezdés H-ik sorában a «nem» szócska törlésére. Ebben a szakaszban ugyanis ki akarja venni az igazságügyminiszter úr a munkásbiztosítási bíráskodás hatásköréből azokat a pereket, amelyekben a biztosított munkavállalók az 1927. évi XXI. tcikk 90. §-a szerint büntetőbírósági ítélet alapján akarja megállapíttatni baleseti kártalanítás iránti igényét. A helyzet az, hogy amikor annakidején ezt az 1927 : XXI. tcikket kodifikálták, ezeket az ügyeket nagyon helyesen a munkásbiztosítási bíráskodás hatáskörébe utalták, mert hiszen a tárgykör szerint tulajdonképpen teljesen azonos perek folytak volna itt és felesleges lett volna az igényjogosultaknak és hozzátartozóiknak külön bíróságot foglalkoztatni ezekkel a kérdésekkel, mert ez csak ezeknek az ügyeknek elhúzását jelentette volna. Ma, amikor arról van szó, hogy nem is külön bíróságok fogják ezeket a pereket lefolytatni, hanem az alsóbíróság beleolvad a járásbíróságba, a felsőbíróság pedig a királyi ítélőtábla valamelyik tanácsa lesz, teljesen érthetetlen, hogy a korábbi rendelkezéssel szemben — amikor tudniillik külön bíróságra bízta a miniszter úr ezeknek az ügyeknek elintézését •— egyszerűen ki akarják venni a szakbíróság feladatköréből ezeket az ügyeket — ma, amikor tulajdonképpen azok a bíróságok ítélkeznek ezekben az ügyekben, amelyek rendes per során is ítélkezni hivatottak — és nem akarják ezeket is f a munkásbiztosítási bíráskodás szabályai alá vonni. De még kevésbbé van logika abban, amit az igazságügyminiszter úr ebben a rendelkezésében mond. Ha ugyanis az igazságügyminiszter úr megnézné vagy jobban megnézte volna az 1927 : XXI, tcikk 90. %-kt, akkor látta volna, hogy ebben a 90. §-ban a következő rendelkezések is vannak (olvassa): «A biztosított, illetőleg a családtag kártérítésig igénye jogerős büntetőbírói ítélet nélkül is érvényesíthető, ha a büntető eljárást megindítani vagy büntető ítélettel befejezni nem lehet.» A javaslat szerint olyan esetben, amikor a büntetőbíróság ítélete alapján kell megindítani a kártalanítási eljárást, ez nem tartozik a munkásbiztosítási bíróság hatáskörébe. Ha azonban visszamegyünk az 1927 : XXI. tcikk 90. §-ának 4, bekezdésére, azt látjuk, hogy az nagyon helyesen gondol arra, hogy olyan eset is előfordulhat, amikor büntetőeljárást nem . ülésé 19È2 február 19-én, pénteken. lehet lefolytatni — például a sértettnek, illetve a vétkesnek elhalálozása folytán vagy kegyelem, vagy más rendelkezés folytán, vagy elévülés folytán. Erre gondol tulajdonképpen ez a rendelkezés, amikor tudniillik a büntetőeljárást megindítani vagy büntető ítélettel befejezni nem lehet. A most beterjesztett törvényjavaslat nem gondol arra, hogy mi történjék ezekben az esetekben az ilyen perek lefolytatásával. De egyébként is méltóztassék elgondolni, hogy ilyen esetben az lesz a következmény, hogy a kártalanítási ügyekben külön pert kell folytatni az Országos Társadalombiztosító Intézetnek a munkaadóval szemiben, akivel szemben büntetőbírói ítéletben kell megállapítani a gondatlanságot, vagy szándékosságot, — majd ő egy repressziós pert tartozik és köteles folyamatba tenni — másrészt folyik a rendes kártalanítási eljárás; ez a másik folyamatban levő per s a (harmadik az, (hogy a hozzátartozóknak joguk van a Társadalombiztosító Intézet által nyújtandó kártalanítás és a tényleges javadalmazás különbözetéire is a munkaadót perrel megtámadni. Ez lesz a harmadik per. Ugyanabból a kártalanítási perből kifolyólag tehát hároim, különálló pert kell futtatni, úgy, hogy ebbe a szerencsétlen hozzátartozók, vagy maga a sérült is, aki ilyen esett előtt áll, valósággal beletébolyodik, vagy pedig az egész kártalanítási összeget költségekre el fogják fizetni csak azért, mert nem történt gondoskodás arról, hogy ezek a perek egységesen folyjanak le ugyanannál a bíróságnál és ne kelljen külön bírói fórumokat foglalkoztatni. Amikor az igazságügyminiszter úr az egyik oldalon arra az álláspontra helyezkedik, hogy csökkenteni akarja a perek számát, a másik oldalon maga tenyészti ki a perek lavináját «azzal, hogy ezt a rendelkezést beleviszi a törvénybe, amelynek pedig semmi helye a törvényben nincsen. Sérelmeznem kell ezt a paragrafust azért is, mert ,a felsorolás nem adja azt a teljességet, amelyet pedig adnia kellene. Ezért beterjesztett javaslatom azt a rendelkezést is tartalmazza, hogy a társadalombiztosítási bíráskodás körébe légynek bevonva azok az esetek is, amikor óvórendszabályok elmulasztása vagy óyóintézkedések foganatosításának elmulasztása miatt a munkaadót akár betegségi biztosítási pót járulék, akár baleseti biztosítási pótdíj fizetésére kötelezi az Országos Társadalombiztosító Intézet. Ezek meglehetősen nagy perek, nagy szubsztrátumú perek és meglehetős körültekintést és szakszerűséget igényelnek. Ezeknek a pereknek a mai rendelkezések és a mai konstrukció szerint, egyáltalában nincsen gazdájuk, úgyhogy ezeknek az ügyeknek a társadalombiztosítási bíráskodás körébe való bevonását is feltétlenül szükségesnek tartom. Végül, itt nyújtottam he azt a módosításomat^ hogy az ülnökök közreműködésével dönt a bíróság azokban az ügyekben is, .amelyeknek tárgya a balesetbiztosítás hatálya alól kivont alkalmazottaknak a munkaadójuk ellen támsztott baleseti kártalanítási igénye. Ezt gyakorlati esettel tudom a legjobban bizonyítani. Itt van kezemben egy konkrét eset, amelyhez hasonló talán egy évvel ezelőtt ugyancsak előfordult és amelynek az egész magyar jogban nem akadt gazdája. Klórmérgezés következtében valaki meghalt. Az Országos Társadalombiztosító Intézet azt mondja, hogy nem tekintheti ezt az esetet üzemi balesetnek azért, mert nem külső behatás következményének tekintette a bekövetkezett ha-