Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-52

Az országgyűlés képviselőházának 52. lálesetet. Ipari mérgezésnek vagy foglalkozási betegségnek — hogy ezt a terminus teehnicust használjam, amelyet az 1927 : XXI. te. használ — szintén nem lehet tekinteni, mert az 1927. évi XXI. te. megmondja, hogy csak azoknak a foglalkozási betegségeknek esetén nyújt kártalanítást az Országos Társadalombiztosító Intézet, amely foglalkozási betegségeket, mint ilyeneket a népjóléti miniszter rendeletileg megállapít. Azok után a foglalkozási betegségek után, amelyek tényleg foglalkozási betegségek, de a miniszter által kiadott taxatív felsorolásban nincsenek bent. természetesen senki kártalanítást nem igényelhet. Ilyen konkrét esetekben valóságos futballozás történik a bíróság részéről abban a tekintetben, hogy melyik bírósághoz tartoznak az ilyen ügyek. A munkásbiztosítási bíróság azt mondja, hogy nem olyan kártalanítási esetről van szó, amely után az 1927. évi XXI. te. alapján nyújtandó kártalanítás, ennélfogva megtagadja a hatáskört; viszont a rendes bíróság egyszerűen visszautalta az ügyet a munkásbiztosítási bíróság hatáskörébe. Ezért tartom szükségesnek, hogy ezt a kérdést, amikor új kodifikáeió előtt állunk, tessék rendezni abból a célból, hogy a jövőben, ha ilyen esetek előfordulnak, a bíró tisztán lásson és ne kellien a kártalanítási ügyeket futballabda módjára ide-oda dobálni és a hozzátartozókat vagy a sérültet ezalatt nélkülözéseknek kitenni. Éppen ezért kérem, hogy beterjesztett javaslatomat méltóztassék elfogadni. Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Senki sincs feljegyezve. Elnök: Kérdem, kíván-e valaki szólni a képviselő urak közül? (Nem.!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. Az előadó úr kíván szólni. Erődi-Harrach Tihamér előadó: Tisztelettel kérem, méltóztassék a bizottsági szöveget a képviselő urak indítványával szemben elfogadni. Elnök: A tanácskozást 'befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 3. § eredeti szövegével szemben áll az előadó úr indítványa, továbbá, Györki és Propper Sándor képviselő urak indítványa, akik ezenkívül — harmadsorban — új harmadik és negyedik bekezdést, tehát pótlást indítványoznak. Az indítványokat következőképpen terjesztem döntés vésrett a Képviselőház elé. Kérdem, méltóztatnak-e a 3

% §-t eredeti szövegében az előadó úr indítványával szemben elfogadni, isren vagy nem? (Farkas István: A kérdés feltevéséhez kér-ek szót!) A képviselő úrnak joga van felszólalni. Farkas István: Kérem a határozatképesség m eg állanítását. Elnök: Ehhez is joga van. Elrendelem a jelenlévő képviselő urak megszámlálását. Kérem a jegyző urat szíveskedjék ezt foganatosítani. (Buchinfrer Manó: Kinn iárnak! — Farkas István: Kijárnak! — Felkiáltások jobbfelől: Lassan! — Farkas István: Gyorsan számolja, ne lassan! — Propper István: Még Bethlen hiányzik, ő az ötvenedik! Hol van Bethlen? — Györki Imre: Hol a tolakodó múlt?) Patacsi Dénes jesryző (mesvámlálja a jelenlévő képviselőket): 50! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: 49!) Elnök: A jegyző úr jelentése szerint a Ház határozatképes, tehát határozhatunk az előtérjed/tett szöveg felett. A Képviselőházat újból téjákoztatom. A 3. § eredeti szövegével szemben az előadó úr tett egy indítványt, ezenkívül Propper ' ülése 1932 február 19-én, pénteken. 371 Sándor és Györki Imre képviselő urak, akik a mellett új harmadik és negyedik bekezdést is indítványoztak. Először is az eredeti szöveggel szembehelyezem az előadó úr indítványát. Amennyiben az eredetit nem méltóztatnak elfogadni, akkor elfogadottnak jelentem ki az előadói indítványt és felteszem a kérdést Györki Imre és Propper Sándor képviselő urak háromrendbeli indítványára, amelyek felett azután a Képviselőház dönt. Kérdem tehát a t. Házat, méltóztatnak-e az eredeti szöveget szemben az előadó úr indítványával elfogadni? (Nem!) A Ház tehát az előadó úr indítványát elfogadta. Felteszem tehát a kérdést, hogy Györki és Propper képviselő urak indítványát méltóztatnak-e elfogadni? (Nem!) Kérdem a t. Házat, hogy Györki és Propper képviselő uraknak az új harmadik bekezdéséről szóló indítványát méltóztatnak-e elfogadni? (Nem!) A Ház nem fogadta el. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e elfogadni Györki Imre és Propper Sándor képviselő uraknak új, negyedik bekezdését célzó indítványát? (Nem!) A Ház ezt sem fogadta el, (Farkas István: A províziót azt elfogadják!) így az eredeti szöveget az előadó úr indítványával jelentem ki elfogadottnak. Következik a 4. §, amelyet a jegyző úr lesz szíves felolvasni. Patacsi Dénes jegyző (olvassa a Î. §-t, amelyet a Ház hozzászólás nélkül elfogad. Olvassa az 5. ,Ç-fJ: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Ház! Az 5. § második bekezdését javasoljuk a következőképpen átszövegezni (olvassa): «A társadalombiztosítási perútra tartozik a munkavállaló és az elismert vállalati nyugdíjpénztár (1928 : XL. te. 145. és köv. §-ai) közt felmerült per.» T. Ház! Ez a szakasz eredeti szövegezésében ezt a biztosítási ágat, illetve a pereknek ezt a részét ki akarja venni a munkásbiztosítás köréből, holott ez is^ a szociális bíráskodási területhez tartozik és éppen a javaslat indokolása, amely több egységet akar belevinni a szociális bíráskodásba, követeli meg, hogy ezeket a nyugdíjügyeket is átutaljuk a szociális bíráskodás körébe. T. Képviselőház! Ha a táppénzek, lm a balesetti járadékok körüli, ha az öregség és rokkantság •esetére.való biztosításból folyó pereK, ha az özvegy- és árvaellátás ilyen külön szociális bíráskodás körébe utaltatik, akkor semmi akadálya sem lehet annak, hogy ezt a szintén a szociális jogterületre tartozó nyugdjügyet is átvigyük a szociális bíráskodás területére. Sokkal megnyugtatóbb az alkalmazottra, akinek a magánvállalati nyugdíjpénztárával valamilyen összeütközése vagy differenciája van, ha egy szociális bíráskodásnak elismert, r annak kimondott bíróság ítélkezik az ügyében, mintha magánútra utalják őt a keresetével. A magánút mindenesetre hosszadalmasabb, bizonytalanabb, drágább ennél az útnál, úgy hogy mindenképpen indokoltnak mutatkozik az, hogy ezeket a nyugdíjpereket is utaljuk át ehhez a bírósághoz. Nem hiszem, hogy ez ellenkeznék az igazságügyminiszter úr intenciójával^ azt hiszem, hogy talán nem gondolták jól át a dolgot, vagy nem gondoltak arra, hogy a nyugdíj perek is tulajdonképpen szociális perek, s a nyugdíjigények is megérdemlik azt a gyors kielégítést, amelyet a többi munkásbiztosítási, szociális biztosítási perek megérdemelnek, úgy hogy a szövegezés eredetileg a mi módosításunknak az ellenkezőjét tartalmazza,^ vagyis kiveszi ezt a csoportot a bíráskodásból. Mi