Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-52

Az országgyűlés képviselőházának 52. legnagyobb szociális jóindulattal, a legnagyobb megértéssel látta el. Csak a legnagyobb tisztelet hangján lehet róla is, meg a vezetése alatt álló bíróság működéséről is beszélni. Ez áll az alsó­bíróságra éppúgy, ímint a felsőbíróságra. Ez a nemesszívű ember a bíróság vezetésével egy alapot teremtett még a munkásbiztosítási vá­lasztottbíróság elnöki székében; azokkal a mun­kaadókkal, akiknek anyagi viszonyai olyanok voltak, hogy el tudtak tekinteni az ülnöki díj megállapításától, illetve annak felvételétől, mert arra nem voltak rászorulva, valahogyan megérlelte .azt, hogy teremtsenek egy munka­adói alapot, amely az elnöknek diszkrecionális kezelése alá tartozik és ebből az alapból se­gélyt juttat azoknak a szerencsétleneknek, akiknek valami formalhiba miatt a törvény rendelkezése értelmében nem tudta megítélni a bíróság az igényelt táppénzt gyermekágyi segélyt, vagy járadékot. Ezeknek az alapok­nak felhasználásával tette lehetővé, hogy on­nan, attól a bíróságtól nem ment el egyetlen­egy ember sem úgy, hogy bármiféle igazság­talanság érzete maradt volna meg a szívében. A munkások is belátták később ennek az alap­nak jótékony hatását és azok is — ha nem is teljes összegben, mert azt nem is nélkülözhet­ték, mert hiszen ők munkabérveszteséget szen­vedtek — a munkabérveszteségnek egy részét befizették és átengedték ennek az alapnak és • ebből az alapból ilyen segélynyújtást, ilyen segély szolgáltatást tudott adni Vay ^Sándor, vagy ad most a munkáshiztosítási felsőbíróság vezetője. Amikor itt nem nagy összegek megtakarí­tásáról van szó, hanem egészen bagatel ösz­szeg az, amibe kerül .ennek az egész ülnöki rendszernek megfelelően teljes egészében való fenntartása, megmaradása, amikor már így is bizonyos koncessziót tettünk mi is, akik az ülnöki rendszer fenntartása mellett foglalunk állást, azzal, hogy a felsőbíróságnál, ha bizo­nyos rossz érzéssel és bizonyos önmegtagadás­sal is, de eltekintünk attól, hogy az ülnöki rendszert ott bevezessék, feltétlenül ragaszko­dunk azonban legalább is ahhoz, hogy az alsó­bíróságnál változatlanul maradjon meg az ül­nöki rendszer abban a mértékben, amilyen mértékben ma ez az intézmény megvan. Ké­rem tehát az igazságügyminiszter urat, mérle­gelje ezeket a szempontokat, amelyeket mind én, mint Propper képviselőtársam előadtunk és ennek megfelelően beterjesztett módosítá­sainkat fogadja el. Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Az előadó úr! Erődi-Harrach Tihamér előadó: T. Ház! Tisztelettel indítványozom, méltóztassék a 2. § 2. bekezdésének első mondatát a következő kiegészítéssel elfogadni. Nevezetesen az «igény» szó után meggyőződésem szerint beszúrandó volna a következő szöveg: «a bányanyugbér biztosítás körében pedig azokban a perekben, amelyeknek tárgya időelőtti keresetképtelenség címén igényelt szolgáltatás.» Indokolásul elő­terjesztem, hogy a bányanyugbér-biztosításban az időelőtti keresetképtelenség felel meg a rok­kantságnak és ebben az esetben is indokolt az ülnökök alkalmazása. Tisztelettel kérem ki­egészítő indítványom elfogadását. Elnök: Kíván még valaki szólni 1 ? (Senki sem.) Ha szólni senki nem kíván, a vitát be­zárom. Az igazságügyminiszter úr kíván nyilat­kozni. Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: T. ülése 1932 február 19-én, pénteken. 36§ Ház! A magam részéről azt kérem a t. Háztól, méltóztassék a bizottsági szöveget az előadó úr módosításával elfogadni és a többi módosítá­sokat elvetni. Az a módosítás, amely ugyan­azt tartalmazza a t. baloldal részéről, ami az előadó úr módosításában is benne van, ezzel tulajdonképpen honoráltatik. Ami az ülnökök díjazására vonatkozó részt illeti, lényegileg már a törvényjavaslatnak a bizottságban történt módosítása honorálta a kívánságokat. Méltóztassék azonban honorálni viszont a kormánynak azt az aggodalmát a baloldali indítvánnyal szemben, hogy a jövő­hen a kormány nem szándékozik olyan tör­vényhozási rendelkezésekhez hozzájárulni, amelyek incidentaliter a költségvetésnek előre nem látható terhet okozhatnak. (Propper Sán­dor: Ezen múlik!) Ez a rendelkezés, amely itt foglaltatik, hogy a pénzügyminiszterrel egyetértésben az igaz­ságügyminiszter bizonyos díjakat megállapít­hat, azt jelenti, hogy megállapíthat ilyen díja­kat, amennyiben a költségvetési felhatalmazás erre vonatkozóan megfelelő fedezetről fog gon­doskodni. Ez a magyarázata annak, hogy ehhez az egyébként szerintem nagyon helyes elgondo­láshoz ennek a törvényjavsalatnak kapcsán nem tudok hozzájárulni. Egyéb vonatkozásban pe­dig, ami az öregségi biztosítási pereknek ülnöki közreműködéssel való tárgyalását illeti, van szerencsém megjegyezni, hogy ezt azért nem fogadhatom el, mert ez nem olyan témakör, ahol még csak egyáltalában indokolható volna a szakszerűség kérdése és annak bevonása, mert hiszen itt az öregség esetében bizonyos egészen sémaszerű kérdések eldöntéséről van szó, úgy­hogy a nehézkesebb tárgyalási mód kereteinek kiterjesztése (Györki Imre: Éppen úgy, mint a kártalanítás!) egyszersmind azt jelenti, hogy ugyanezeknek a bíráknak munkaidejét ezek az ügyek is igény bevennék és elvonnák más ügyek tárgyalásától. Azt hiszem, ez nem indo­kolná ennek az indítványnak az elfogadását, ellenkezőleg, kérnem kell, hogy a szöveg ebben a tekintetben változatlanul fogadtassák el. Ismétlem tehát, méltóztassék a bizottsági szöveget az előadó iir módosításával az összes egyéb módosítások elvetése mellett elfogadni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvá­nítom. Következik a határozathozatal. T. Képviselőház! A 2. § eredeti szövegével szemben Györki és Propper Sándor képviselő urak beadtak két indítványt, ezenkívül pótlási indítványt nyújtottak be Györki Imre és Prop­per Sándor képviselő urak és az előadó úr. Következőkép fogom a kérdést feltenni hatá­rozathozatal céljából. Szavazásra felteszem az eredeti szöveget szemben Györki Imre és Prop­per Sándor képviselő urak 1. és 2. számú indít­ványával. Amennyiben az eredeti szöveget el méltóztatnak fogadni, a képviselő urak indítvá­nya elesett. Kérdem tehát a t. Képviselőházat, méltóztatik-e az eredeti szöveget szemben Prop­per és Györki képviselő urak 1. és 2. számú in­dítványával elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház az eredeti szöveget elfogadja, így Györki Imre és^ Propper Sándor képviselő uraknak 1. és 2. számú indítványa elesett. Most felteszem határozathozatalra azt az indítványt, amelyet Györki Imre és Propper Sándor képviselő urak terjesztettek elő, és kér­dezem a t. Házat, méltóztatnak-e ezt az indít­ványt elfogadni, igen vagy nem? (Nem!) Nem, a Ház tehát a pótlást elveti. Most felteszem szavazásra az előadó úr ki­egészítő indítványát és kérdezem a t. Házat, 51*

Next

/
Oldalképek
Tartalom