Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-52

36Ő Az országgyűlés képviselőházának 52. ülése 1932 február 19-én, pénteken. terjedhető pénzbírságot szab ki és ha az ülnök magatartása miatt a tárgyalást el kellett halasztani, az ezzel felmerülő költségekben is marasztalja.» — törölni javaslom. Nem logikus folytatása ez tudniillik; annak a másik rendelkezésnek, hogy az ülnök távollétében viszont a tárgyalás érdemben megtarható, másrészt egy kis előzetes — mondjuk — megbélyegzése ez annak az ülnöknek, akiről feltételezik, hogy egy komoly tárgyalás, illetőleg tanácsülés keretében olyan magatartást tanúsítana, amely nem fér össze a tárgyalás szükségletével. Nem tartom célszerűnek azt, hogy egy törvényjavaslatban törvénytlátó közegeket — ha ezek ülnökök is — már előre így megbélyegezzünk és kvázi kedvüket szegjük, hogy a munkát jól végezzék. En kérem a miniszter urat, hogy tekintsen el ettől az előzetes fegyelmi rendszabálytól, hiszen nyugodtan rábízhatja ennek a kérdésnek elintézését magára a tanácsra. Egészen bizonyos, hogy bár előreláthatóan munkásülnökök is lesznek ottan, ezek a munkásülnökök nem fognak abban a tanácsban zavart csinálni. A második szakasz hatodik bekezdéséhez módosító javaslatot nyújtottunk be, amely úgy szól, hogy az igazságügyminiszter a pénzügyminiszterrel egyetértőleg az ülnökök részére megállapítandó munkabérveszteség összegét rendelettel állapítja meg. Itt nagyon kevés eltérés van az eredeti szöveg és a javasolt módosítás között, annyi tudniillik, hogy az eredeti szöveg feltételesen mondja ki a napibér megtérítésének lehetőségét, a mi módosító javaslatunk viszont imperativ rendelkezést kíván felvenni abból a szempontból, hogy a munkásülnökök megkapják azt az őket jogosan megillető effektív munkabérveszteséget, amely akkor éri őket, hogyha ez a kötelezettség munkahelyükről elvonja őket és a tárgyaláson töltik el idejüket. En nem tudom, milyen felfogás érvényesül az igazságügyminisztériumban később, amikor ezt majd rendelettel meg kell állapítani, lehet, hogy antiszociális szellem vagy hullám fog abban a pillanatban felülkerekedni és az ilyen ülnökök jogos, effektive elvesztett munkabérét nem fogják akarni megtéríteni, noha ez feltétlenül jogos és kívánatos és a takarékosságnak sem szabad annyira elmenni, hogy egy munkásembernek, aki közügyekben eljár, elveszített munkabérét feltétel nélkül ne térítsék meg. Csak erről van szó és azt hiszem, hogy ez a miniszter úr intenciójával nem ellenkezik, mert ő sem akarhat mást, minthogy a munkás a maga munkabéréhez hozzájuthasson. Nem áll ez a munkaadó-ülnökökre, akiknek nincsen munkabérveszteségük, mert azok helyett mások dolgoznak, a munkástól ellenben, ha munkahelyéről eltávozik, pontosan percre levonják munkabérét, és bizony a mai megélhetési viszonyok között háztartásából hiányozni fog ez az összeg. Kérem a miniszter urat és a t. Képviselőházat, fogadják el ezeket a módosításokat, amelyek részben stiláris módosítások és a törvényjavaslat logikai menetét kívánják kiegészíteni, másrészt fogadják el azt az imperativ rendelkezést is, amely a munkabérre vonatkozik. Elnök: Szólásra következik? Pakots József jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Képviselőház! Mindazokat a módosításokat, amelyeket Propper t. képviselőtársam előterjesztett, a magam részéről is elfogadom és azoknak elfogadását kérem a t. miniszter úrtól és a t. Háztól. Az egyik módosítás eleje a szövegezésre vonatkozik, mint Propper képviselő úr is említette, tehát ez tisztán stiláris módosítás, mert az a felsorolás, amely a 2. § második bekezdésében van, nem felel meg az érvényben. lévő törvényes rendelkezéseknek és ennek kiegészítését célozza úgy az «öregség» szónak, mint a «bányanyugbér-biztosítás» kifejezésnek beikLËlT-ciScl» A további módosítás arra vonatkozik, hogy az ülnöki kérdés szabályozását valahogy keresztülvigyük. Nagyon helyes és nagyon logikus Propper t. képviselőtársam elgondolása, hogy amikor az egyik részről az igazságügy miniszter úr nem akar imperativ rendelkezést adni arra vonatkozólag, hogy az ülnökök meg kapják az ülnöki tiszteletdíjat, vagy az ülnöki díjat azokra az ülésnapokra, amelyeikre a bíróság ítélethozatal céljából behívta őket, akkor másrészről lehetetlen és bántó az, ami ennek a paragrafusnak negyedik bekezdésében van, hogy azt az ülnököt esetleg 1000 pengőig terjedő pénzbírsággal is meg lehet büntetni. Hiszen amióta munkás biztosítási bíráskodás van, soha egyetlen rendzavaró eset elő nem fordult, és magára az ülnöki intézményre és az ülnökökre bántó jez a rendelkezés, azért annak teljes kihagyását kérem. A szakasz harmadik bekezdése arról szól, hogy ha valamelyik ülnök szabályszerű idézésre nem jelenik meg, vagy eltávozik, akkor a bíróság ülnökök közreműködése nélkül jár el. Felvetem azonban azt a kérdést, amiről ez a rendelkezés nem intézkedik, hogy mi történik abban az esetben, ha pl. az egyik ülnök meg fog jelenni, a másik pedig nem jelenik meg a tárgyaláson. Akkor az eljáró bíró el fogja küldeni a megjelent ülnököt is azon a címen, hogy semmiféle szüksége nincsen arra, hogy az ítélethozatalnál megjelenjék? Ez pedig nem más, mint az ülnöki rendszer teljes lejáratása. Ezzel szemben sokkal helyesebb, hogy ily esetben, ha megjelenik akármelyik ülnök —• akár a biztosítottak részéről, akár pedig a munkaadók részéről — igenis gondoskodni kelljen a másik ülnök jelenlétéről is és csak az ülnökök jelenlétében lehessen bírói ítéletet hozni. Egy további rendelkezés, amelyet sérelmesnek tartok, az ülnökök részére megállapítható tiszteitdíjnak, vagy munkabérveszteségnek megállapítására vonatkozik. Szeretném, ha az expressis verbis lenne megállapítva a törvényjavaslat szövegében, tehát nem úgy, hogy «megállapíthat» csak a miniszter úr, hanem úgy, hogy «meg kell állapítania» és pedig, ezerintem, nemcsak t a munkavállalók részére a munkabérveszteséget, hanem a munkaadók részére is a veszteségüket, mert teljes egyenjogúságot kívánok ebben a kérdésben. (Helyeslés a szélsőbaloldalon-) Ajánlom az igen t. igazságügyminiszter úr figyelmébe, hogy menjen, nézzen körül és ér deklődjék úgy a munkásbiztosítási királyi; bíróságnál, mint pedig a munkásbiztosítási felső bíróságnál, ahol egy olyan ma létező szociális alapot talál, amelyhez foghatót én a magyar judikaturában és a magyar jog területén egyáltlában nem ismerek. A munkásbiztosítáisi választottbíróságnak — mert hiszen így hívták az 1907 : XIX. te. alapján létesített első bíróságot, amely mégis hivatásos bíró vezetése alatt állott — első elnöke Vay Sándor volt, aki most a munkásbiztosítási felsőbíróság elnöke és aki ezt a működését, mióta ott van, ha jól emlékszem, talán 1908 óta vezeti ezt a bíróságot, azóta van I ennek a munkásbiztosítási bíróságnak az élén mindenkor a legnagyobb körültekintéssel, a