Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-51
362 Az országgyűlés képviselőházának 51. ülése 1932 február 18-án, csütörtökön. Itt sok mindent fel lehetne sorolni, mit lehetne tenni a mezőgazdaság érdekében, én azonban nem akarok ez alkalommal másra rámutatni, mint a magyar élő vad exportjának kérdésére. Valamikor a vadászat úri passzió volt, sokaknak ma is az, az utóbbi idő óta azonban az élő vad és a vad lőtt állapotban olyan exportcikk, hogy nagyon sok gazdaság, nagyon sok bérlő-társaság kezdi vadállományát szaporítani, nemesíteni, mert rájött arra, hogy ebből nagyon szépen pénzelhet. A helyzet nevezetesen az, hogy a különböző, különösen nyugati országok — Németország, Franciaország és Olaszország is — vadhiányban szenvednek, importra szorulnak és szaporítani akarván vadállományukat, élővadakat keresnek. Nem^ akarom itt ismertetni, hogyan történik az élő vad fogása, szállítása, csak anynyit mondok, hogy az ehhez szükséges eszközök mind itt Magyarországon állíttatnak elő, szóval a magyar munkásoknak adunk evvel is kenyeret. A múlt évben fácánból exportáltak Magyarországból körülbelül 25 ezer darabot, fogolyból 30 ezer darabot, nyúlból 70 ezer darabot, azután exportáltunk még szarvasbikákat, szarvasteheneket, őzeket stb. (Esztergályos János: Es medvéből?) Lehetne ahból is. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Ez körülbelül 2 millió pengőt jelentett a magyar mezőgazdaságnak, mert — hogy mást ne mondjak — a nyulat kilónként 2—2.50 pengőért lehet Londonban értékesíteni. Itt felmerül az a kérdés, hogy ezek az államok nagyon természetesen a tilalmi időn túl, azaz februárban szeretnék és akarnák a vadat maguknak megkapni. A helyzet azután az volt, hogy megengedte a kormány — nagy kegyet csinált ebből, — hogy foghassak vadat februárban is. Ma, amikor a patronfogyasztás a pénztelenség miatt a szükséglet körülbelül 25— 30%-ára csökkent, viszont a tavalyi tél után, hála Isten, nagyon szép vadállományunk van, ki vagyunk téve annak, hogy ismét vadkárokról . beszélünk és tetemes vadkárok fognak itt előállani. Hivatkozom itt a Pakots József igen t. képviselőtársam által előterjesztett interpellációra. (Felkiáltások a jobboldalon: Szakértő!) Nagyon sok vidéket lehet felsorolni, ahol a vad tetemes károkat okoz. (Zaj a jobboldalon.) Most mi történhetik? Semmi más nem kell, mint megengedni azt, hogy a magyar mezőgazda összefoghassa ezt a felesleget. Aki nem akar fogni, ne fogjon, de akinek sok a vadja és pénzt tud csinálni belőle, annak engedjék meg. Teljesen érthetetlen, hogy miért zárkózik el ettől a földmívelésügyi kormány? (Jánossy Gábor: Nem ez a főbaj! — Gáspárdy Elemér: Nem lehet értékesíteni! — Kállay Tamás: De mennyire keresik! Hogyne lehetne!) 80 kérvény van a földmívelésügyi minisztérium illetékes hatósága előtt, a bürokrácia ezekre ráfekszik és a helyzet most az lesz, hogy a gazdák még ehhez a csekély lehetőséghez, amelyhez semmi befektetés nem kell, sem tudnak hozzájutni. (Kállay Tamás: Tökéletesen igaza van! — Gaal Gaston: Tízmillió pengő értékű nyulat akartak kivinni, nem engedték meg!) A földmívelésügyi minisztérium január hó 26-án egy kérvényezőnek megengedte, hogy saját nyulászatában február 7-ig foghasson. Megjegyzi azonban, hogy további meghosszabbítást nem engedélyezhet. A tervszerű tiens égre és kapkodásra mi sem jellemző jobban, mint az, hogy ugyanez az úr, az a miniszteri tanácsos, aki ezt az engedélyt aláírta, hogy meghosszabbításról — nie dagewesen — többé szó sem lesz, február 3-án már megengedte, hogy február 10-ig lehet fogni. Ebben a bürokráciában, ebben a hatalmi túltengéshen nem csodálkozhatunk a történteken, de mégis különös, hogy amikor ehhez semmi pénzbeli befektetés nem kell, amikor könyörögnek nekünk, hogy adjunk magyar élővadat a külföldre, s amikor Csehország, Lengyelország, amely szintén félti vadállományát, megengedi a vadfogást, mert tudatában van és tisztában van azzal, hogy a nyúl februári szaporulata így is, úgyis elpusztul, (Gaal Gaston közbeszól.) akkor a mezőgazdaság az adminisztráció túltengése következtében nálunk itt áll tehetetlenül. Itt most megint tárgyalások lesznek, elmúlik február hónap is. és akkor a magyar mezőgazdaság. vele együtt az egész magyar állam elesik ettől az exportlehetőségtől, ettől a ma körülbelül egymillió pengőt kitevő bevételtől. (Gaal Gaston: Exportáljuk nekik az egész földmívelésügyi minisztériumot úgy, ahogy «van! Még nemesvalutát sem kérek értük! — Jánossy Gábor: Csakhogy ezt az exoortot nem fogadja el a külföld! — Zaj. — Elnök csenpet. — Gaal Gaston: Exportáljunk bürokratákat!) Ma nyomorognak a mezőgazdasági munkások, nyomorog a magyar gazda és nagybirtokos és itt van még a magyar mezőgazdasági munkanélküliség is, am elvnek csökkentésére — esakiigy odavetőleg említem meg — nagyon fontos kérdés, amelyből pénzt, munkaalkalmat lehet csinálni, a sikárszedés kérdése, amiből köztudomásúlag surulókeféket állítunk elő. Ebből 20 vagnnt importálunk Mexikóból. A háború alatt Magyarország látta el a szükségletet és ellátná ma is, nem kellene más, csak cselekedet az agrártársadalom érdekében. Mivel az elnök úr napirendi indítványában semmi ilyen gazdasági vonatkozású tárgyat nem látok, az elnök úr napirendi indítványát nem fogadom el. Elnök: Van még valaki szólásra felírva? Patacsi Dénes jegyző: Nincs! Elnök: Ha szólni senki nem kíván, kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az elnöki napirendi javaslatot elfogadni, igen, vagy nem? (Igen! Nem,! — Jánossy Gábor: Szavazzunk!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az elnöki napirendi javaslatot elfogadják, méltóztassanak felállani. (Mentörténik. — Gaal Gaston: Csak szavazzatok! Valamit tenni kell azért a pénzért! — Jánossy Gábor: Az urak is szavaznak, csakhogy nem mellette! — Gaal Gaston: Meg kell szolgálni azt a kis fizetést!) Többség! A Ház az elnöki napirendi indítványt elfogadta. Az ülés elején tett bejelentésnek megfelelően következik Farkas Tibor képviselő úr sürgős interpellációja az Összkormányhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Patacsi Dénes jegyző (olvassa): «Sürgős interpelláció az összkormányhoz Teleszky János külföldi tárgyalásainak eredménye tárgyában.» (Peyer Károly Eredmények? Merész dolog! — Pakots József: Eredménytelenség! — Kun Béla: Hol az összkormány? — Tovább olvassa): «Hajlandó-e a kormány a Képviselőházat azokról az eredményekről tájékoztatni, melyeket Teleszky János volt pénzügyminiszter külföldi tárgyalásain elért?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Farkas Tibor: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Interpellációmat azért intéztem az összkormányhoz, hogy módja legyen esetleg vála-