Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-51

360 Az országgyűlés képviselőházának 51 nek. Ezt őszintén meg kell mondani. Tömegét tudnám felsorolni azoknak, akik mint választási intézők, kortesek, vagy képviselők protekciója címén kerültek oda. A minisztériumban volt egy nagy könyv felfektetve törzslapokkal arról, hogy a képviselők tömegéből ki kit ajánlott felvételre. Miután ilyen szívességtevésnek lehetősége kínálkozott a munkásság rovására, persze, hogy megtették. A forgalmiadóellenőrök és hasonlók tömegét el kellett volna bocsátani már akkor, miután ideiglenes alkalmazottak voltak. Még két évig itt voltak, még két évig fizetést húztak egy közintézménytől. Ilymódon pluszt kaptak, nem sérelem esett rajtuk, őket már akkor végelbánás alá kellett volna vonni, nem most. Ne méltóztassék feltételezni, mintha bennünk, szociáldemokratákban az volna a törekvés, hogy valakit kenyerétől fosszunk meg. De ha az a kérdés, hogy megtartsunk-e 4000 tisztviselőt az intézetnél, — ami képtelenség, mert ennyi alkalmazott nincs Magyarországon a legnagyobb gyárban sem — azon az áron, hogy beteg, rokkant, agg munkásoktól voniuk el azt a pár fillért, amelyet neki az intézet biztosít, erre mi csak elutasító választ adhatunk. Amint említettem, ezt a^ segélyt már közel 50%-kai redukálták; a segélynek redukálása már oly mértékben történt meg, hogy a legmagasabb táppénz 1930 szeptemberében 7 pengő 12 fillér volt és ezt redukálták már 3 pengő 60 fillérre. Mit akarnak még ezen redukálni? Végeredményben ezt az intézményt azért létesítették, hogy ez a beteg munkások gyógykezeltetését és segélyezését teljesítse, nem pedig azért, hogy az államnak felesleges tisztviselőit ott lehessen elbelvezni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Nincs feliratkozva senki. Elnök: Kíván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A cím meg nem támadtatván. azt elfogadottnak jelentem ki. Az igazságügyminiszter úr óhajt szólni. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T. Ház! A címnél óhajtottam volna válaszolni, de egészen mindegy, ha most szólalok is fel, mert hiszen más felszólalás közben nem történt. Peyer képviselőtársam felszólalására kívánok reflektálni, de annak csak arra a részére, amely erre a törvényjavaslatra vonatkozik és az én tárcám körébe tartozik, mert hiszen felszólalásának túlnyomó részében olyan kérdésekkel foglalkozott, amelyek a népjóléti tárca és a társadalombiztosítás széles körét érintették. Bár nagyon csábító volna reám nézve, hogy ezzel a nekem nagyon kedves témával foglalkozzam, engedjék meg, hogy a házszabályok értelmében bent maradjak ebben a keretben és csupán a 46. §-ra tegyem meg észrevételemet, amelyre vonatkozólag már előbb volt szíves t. képviselőtársam megjegyzéseket tenni. Örömmel látom, hogy abban az alaptételben teljesen egyetértünk, hogy itt olyan jelenséggel állunk szemben, amellyel szemben védekezni kell. Azzal a jelenséggel szemben tudniillik, hogy lehetetlen dolog, hogy valakinek egy adott pillanatban való munkaképességi fokát, vagy munkaképességének létét, vagy nem létét, esetleg két vagy három év múlva ülése 1932 február 18-án, csütörtökön. állapítsák meg orvosi szakértői szemlével.^ Ez lehetetlen dolog. Lehetetlent kívánunk attól a bírótól, orvostól és attól az illetőtől is, hogy kára kielégítésével, segélyezésével^ évekig várjon ilyen, egyébként lappáliás kérdésben. Itt tehát csak arról van közöttünk szó és azért folyik a vita, hogy melyik utat yálaszszuk. T. képviselőtársam az Oti. elnökségének egyöntetű álláspontjaként — amiben nincs okom kételkedni — előadja azt, hogy helyesebb volna itt kötelezővé tenni az előzetes bírói szemlét. Méltóztatik emlékezni, hogy én ezt nemcsak itt a Házban mondtam és nemcsak ma ismételtem meg, hanem de facto rendelet is jelent meg kérésemre éjekkel ezelőtt a népjóléti miniszter úr részéről, amely ennek az előzetes bírói szemlének az útját megjelölte, kívánatossá tette és ide akarta terelni a megoldást. Mindennek ellenére az Oti. akkor ez ellen nem szólt ugyan semmit, de tudatosan nem is tett ebben az irányban semmit, úgy hogy a mai napig, tehát közel két évig ezt a rendelkezésre álló eszközt senki igénybe nem vette. Nekem tárcám körében nem volt módom és alkalmam arra, hogy az Oti-t ennek a lehetőségnek igénybevételére kényszerítsem. Itt csak arról van szó, hogy mivel ez az út nem tetszett, egy másik úton ugyanazt a célt kívánom elérni. Jelzem azonban, hogy egyáltalában nem zárkóznék el az elől, hogy esetleg olyan^ megoldást találjunk, mely a 46. §-han amúgy is rendeleti útra terelt kérdésben bizonyos mértékig nyitva hagyná azt a kérdést, hogy helyesebb-e az egyik, vagy a másik út, mert én nem az egyik útba vagyok szerelmes és nem irtózom a másik úttól, hanem azt az utat választom, amely az eredményt meg fogja hozni. (Helyeslés.) Mondom, nem zárkózom el ez elől, és ezért tartottam indokoltnak, hogy — noha ez a 46-ik § a törvényjavaslatnak majdnem utolsó paragrafusa, t. képviselőtársam azonban az alapkérdésben velem egyetértett a címnél — megadjam a módot arra, hogy a 46. § tárgyalásáig megtaláljuk a megoldást a végrehajtás tekintetében is. (Hellyeslés.) Elnök: Következik az 1. % tárgyalása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a szakaszt felolvasni. Patacsi Dénes jegyző (olvassa az 1. §4, amelyet a Ház észrevétel nélkül változatlanul elfogad- — Olvassa a 2. §-t): Propper Sándor! Propper Sándor: T. Képviselőház! Ehhez a szakaszhoz többrendbeli előterjesztést, illetőleg módosítást voltam bátor benyújtani. Tekintettel azonban arra, hogy az idő már előrehaladt, és így nem volnék képes ezeket megindokolni, tisztelettel kérem a t. Házat, méltóztassék megengedni, hogy beszédemet a legközelebbi ülésen mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak a halasztáshoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Most pedig előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. (Halljuk! Halljuk!) Javaslom a t. Háznak, jhogy^ legközelebbi ülésünket holnap, f. hó 19-én, pénteken d. e. 10 órakor tartsuk,; s annak napirendjére tűzessék ki: 1. a ma tárgyalt törvényjavaslat vitájának folytatása; 2. a mai napirendünk 2., 3. és 4. pontjaként szereplő törvényjavaslatok tárgyalása; végül 3. a könyvtári és múzeumi bizottság jelentésének tárgyalása. Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Dinnyés Lajos!