Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-51
Az országgyűlés képviselőházának 51. ülése 1932 február 18-án, csütörtökön. 359 fog jelenteni? Azt fogja jelenteni, hogy az Intézetnek minden táppénzt igénylő beteget külön orvo«i bizottság, orvosi tanács elé kell állítani, amelynek összetétele iránt is komoly aggályok merültek fel. Mert miképpen szerveződjék meg ez az orvosi tanács? Az intézet vagy a bíróság rendeljen ki oda orvosokat? Egy orvos-szakértőt kirendelni legyen-e joga a félnek, vagy nem? Ha kirendelhet ilyen orvost, kiknek köréből vegye ezeket az orvosokat? Ezenkívül ezek az orvosok, akik itt működni fognak, kiknek a terhére fognak működni, ki fogja ezeket díiazni? Ott egy állandó, permanens bizottság, állandó ítélkező bizottság lesz, amiáltal nemhogy a perek száma csökkenne, hanem meg fognak duzzadni ezek a kívánságok és perek, ami a tagokra nézve sérelmet fog jelenteni. Sokkal helyesebbnek tartanok, — és ez egyértelmű felfogása úgy a munkaadói, mint a munkavállalói érdekeltségnek — hogy méltózta.sssék e szakasz helyett olyan rendelkezést felvenni, ^ amely^ előzetes bírói szemlét állapít meg. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Ezt akartam, már két éve forszirozom. de nem esi uálta meg az Oti.!) Ez volna a helyes és az ügynek megfelelő. Mert nehéz kérdés az, hogy egy bíróság ítélkezzék egy év után esetleg afelől, hogy a tag egy év előtt milyen állapotban volt. Majdnem elképzelhetetlen valami, hogy ott hibák ne csússzanak bele. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Ügy van!) De ha nyomban akkor, amikor a tag panaszt emel, egy elfogulatlan bírói szemle alapján, a^tag^ betegállapota lerögzíttefci'k, ez a lerrögzítés képezheti azután a további bírói eljárás tárgyát. (Erődi-Harrach Tihamér előadó: Ezt akarja ez a rendelkezés!) Ez a rendelkezés nem azt célozza, — bocsánatot kérek — ez egészen más, mert egyúttal ezt a döntést a jövőre nézve kötelezővé teszi s ezekben a táppénz-ügyekben semmiféle további bírói eljárásnak helye nincs. Ha ugyanis a választottbíróság valamely tagra nézve megállapítja, hogy keresőképes, ennek a tagnak azután semmiféle követelési lehetősége nincs. Arra kérem tehát az igazságügyminiszter urat, annak ellenére, hogy a törvényjavaslat tárgyalása meglehetősen előrehaladott stádiumban van, hogy méltóztassék az elnökségnek ezt a kívánalmát megfontolás tárgyává tenni s ne méltóztassék olyan rendelkezést itt felvenni, amely egyáltalán nincs kipróbálva s amelyet mindenki meglehetősen nagy aggállyal fogad, Azonkívül még valamire legyen szabad felhívnom a figyelmet. A jogegyenlőség szempontjából is a legsúlyosabban kifogásolnom kell ezt a szakaszt. Mert ha én Budapesten tag vagyok, akkor az én panaszom ügyében, ha engem az orvos egészségesnek jelent, egy, valamilyen ^összetételű — még nem tudom, milyen összetételű — bizottság vagy választott bíróság fog ítélkezni. Ha azonban Cegléden vagyok tag, akkor nekem módomban van a bírói eljárást igénybevenni. Egyenlő fizetés és egyenlő kötelezettségek mellett kétféle jogot megállapítani: ez borzasztóan sok viszályra és komplikációra vezethet.^ Ez végeredményben nem a dolgok egyszerűsítését fogja maga után vonni, hanem ellenkezőleg, az ügyek olyan mérvű komplikálását. hogy a felsőbíróságoknak azután nem tudom, mennyi idnig kell tárgyalniok és dolgozniok, hogy megállapítsák azt, hogy az eljárásban mi volt a helyes és mi nem. Csak egy esetet említek fel. Mi történik abban az esetben, ha valamely tag, aki Budapesten dolgozik, Budapesten tag, kilép munkáKÉPV1SELÖHAZI NAPLÓ. IV. jából, mert beteg, hazautazik hozzátartozóihoz, szüleihez vidékre, annál a vidéki orvosnál jelent beteget és a vidéki orvossal, mondjuk, valami nézeteltérése támad a betegséget illetőleg? Ebben az ügyben ki illetékes dönteni: a budapesti választottbíróság-e, vagy pedig az illető vidéki kerületi pénztárnál működő választottbíróság? Ez csak egy eset, amelyet példaképpen említettem fel, de ilyen eseteket tömegével lehetne idehozni. Az ilyen esetek komplikálni fogják az egész ügyet, úgyhogy én ezt sérelmesnek tartom, nemcsak a betegek szempontjából, hanem magára az intézményre nézve is. Ehhez hasonló rendelkezést a külföldi munkásbiztosításban sem igen találunk, úgyhogy nem volna célszerű, ha a miniszter úr ehhez ragaszkodnék. Igaz, hogy azt mondja a szakasz, hogy: «szervezhet», tehát nincs kötelezőleg kimondva, hogy a miniszter úr szervezzen ilyen döntőbizottságot, viszont ennek ellenében sokkal célszerűbb és helyesebb volna, ha a miniszter úr az előzetes bírói szemlét iktatná törvénybe és erre kötelezné az intézetet. Mert az, hogy: «szervezhet», mindenesetre azt jelenti, hogy f ezután megjelenik a rendelet, amely felszólítja az intézetet, hogy ilyen és ilyen keretben alkossa meg ezt a választottbíróságot és ennek a választottbíróságnak összetételét ilyen és ilyen alkalommal jelentse. A végeredmény az lesz, hogy a munkásbiztosítási bíróság^ mentesül pár ezer pengőtől évente a költséget illetőleg, de viszont az intézetnek háromszornégyszer annyi költséget kell viselnie azokban az orvosi szakértői díjakban, amelyek a válasz% tottbíróság intézménye alapján felmerülnek. Ez az, amit én főképnen hangsúlyozok és szükségesnek tartok. Méltóztassék elhinni, nincs abban semmiféle politikum, amit mondok, és legtkevésbbé akarok politikát belevinni abba az intézetbe, amelv a munkásság betegségi, baleseti és öregségi biztosítását intézi és célozza. A múltban sem volt ott politika. Ez téves beállítás. En már egyszer itt. Vass miniszter úrral szemben, bebizonyítottam, hogy mennyire nem volt helytálló ez a feltevés. Volt benne annyi politikus, mint a minisztériumokban, vagy más közhivatalokban volt. Semmivel sem több, semmivel sem kevesebb. De az ellen, hogy most itt az intézetnek vezetését rábízzák egy bürokratikus testületre, és ez a bürokratikus testület máris a sanát egyéni elgondolása szerint próbália az intézetet vezetni, és hogy a tisztviselőnek jogot adjanak arra, hogy ő maga állapítsa meg, hogy ott mi történjék. — a leghatározottabban már most is óvást kell emelni. Értesüléseim vannak arról, — ezek nem titkos értesülések, hiszen maga az intézet jelenti — hogy az intézet autonómiájának szanálási tervével szemben a legélesebb ellenállást fogja tanúsítani. Miután miniszteriális emberek intézik itt az ügyeket és miniszteriális emberek intézik fent az ügyeket, itt előreláthatólag megint nem történik olyan redukció a tisztviselők létszámában, mint amilyen szükséges, és inkább rátérnek arra, hogy a betegek segélyét redukálják még jobban, holott a betegek^ segélyét már redukálták 49%-kal az elmúlt év folyamán. Többet azután ezen redukálni igazán nem lehet. Nem történik itt senkin sem jogsérelem. Ne méltóztassék itt egy álhumánus szempontot képviselni. Akik ott vannak és arra a szolgálatra alkalmatlanok, úgy kerültek oda, hogy nem is volt jogcímük arra, hogy odakerülje50
