Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-51
358 Az országgyűlés képviselőházának 51. a jogot, hogy a tisztviselőkkel rendelkezzék, s hogy a maga legjobb intenciói szerint vezesse az intézetet, addig nem sok értelme van ott ülni. A munkásság képviselői teljesen önzetlenül, az ügy iránti szeretetből hetenként kéthárom napot töltenek ott, hogy ezt a szemétdombot kipucolják azoktól a régi állapotoktól, amelyeket oda behoztak. De mindenütt beleütközik az ember valakibe; itt egy miniszteri titkár okoskodik, aki fent a minisztériumban felülbírálja az önkormányzatot, ott egy miniszteri tanácsos az, akinek aggályai vannak. Amikor valakit át akarunk helyezni, akkor az illető megmozdít mindenkit, aki csak elképzelhető, s akkor megy a főispán, a polgármester, a püspök, mindenki, hogy az illetőt ne lehessen áthelyezni. Ha egy sikkasztót le akarunk csukni, — mint legutóbb Esztergomban is történt — hónapokig kell verekedni, míg valakit le lehet csukni, s míg végre a bíróság az illetőt elítéli. Mégis abszurdum, hogy ilyen közelharcot kelljen folytatniok azoknak, akik rendet akarnak teremteni az intézetben, s akik az intézetet mentesíteni akarják attól a sok gyűlölettől, melyet a régi állapotok zúdítottak rá, s .akik az intézetet a munkások és a munkaadók előtt is szimpatikussá akarják tenni. Rátérek most magára a javaslatra. Ha ez azt célozná, hogy az ügyek elintézését gyorsítsa. (Jánossy Gábor: Azt célozza!) akkor mindenben hozzájárulnék a javaslathoz, de ez nem azt jelenti. Először is a javaslat kiöli az ügyek elintézéséből a szakszerűséget. A munkásbiztosítás egy speciális ügy, azt ismerni kell, azt érzéssel kell csinálni; az más, mint egy váltóóvatolás, más, mint valami csődügy vagy egyéb ügyek, amelyekben szintén speciálizálódniok kell bizonyos tanácsoknak, itt azonban különleges szakértelem és különleges hozzáértés kell ; Ha ezeket az ügyeket szétosztják az alsóbíróságok között, és hol az egyik, hol a másik bíró kap egy-egy ilyen ügyet, aszerint, ahogy ráér, akkor ez .a kérdés semmiesetre sem lesz szakszerűen elintézve, mert az illetőknek egyéb elfoglaltságuk mellett idejük sem lesz arra, hogy ezeket a kérdéseket szakszerűen tanulmányozzák. De főként egy szempont fog hiányozni. Itt is kialakult egy általános bírói gyakorlat, a felsőbíróságok által együttes tanácsban hozott elvi jelentőségű döntések és ehhez hasonló útmutatások alapján. Ez a jövőben megszűnik, ennek lehetősége nincs meg, s a törvény egyes szakaszainak hézagait nem fogja egy helyes bírói gyakorlat értelmezni, hanem ennek helyébe jön egy ötletszerű bíráskodás és az eseteknek valamilyen alkalmazása aszerint, hogy kinek milyen szerencséje van. Ez ellen íiekünk a leghatározottabban óvást kell emelnünk. Amellett ez nem is jelent az állaimnak sok megtakarítást. Nem olyan megtakarítás ez, ami számottevő lenne. Nem tudom számszerűleg.. hogy mennyi költséget jelent ez, de semmiesetre sem lehet számottevő megtakarításról beszélni. Hogy miért van ennyi ügy, arra nézve méltóztassék megnézni a pontos statisztikát. Ha idom volna, el tudnám mondani a számadatokat. Miért keletkezett annyi ügy régen, és miért van ennyi ma?! Tisztelettel kérem t beszédidőmnek 1.5 per' 1 cel való meghosszabbítását. Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadta. Peyer Károly: Azért volt a múltban annyi ügy, mert — mint előbb említettem — sok hozzá nem értő tisztviselő került az intézetbe. ülése 1982 február 18-án, csütörtökön. Egy forgalmi adó ellenőrnek, egy jószágigazgatónak, vagy ehhez hasonló ^ embernek hol volt alkalma valalha megtanu'ni, hogy mi az a munkásbiztosítás? Fogalmuk sem volt a dolgokról s így nagy hibákat követtek el. Ha egy ilyen tisztviselő valamely ügyben nem látott tisztán, miután ő nem ismerte az ügyet, fogta magát és az ügyet elutasította. Természetesen, minden elutasított munkás panaszra ment s erre létesítettek egy lígynevezett vitás-osztályt. Hogy fogalma legyen a Képviselőháznak ennek a működéséről, m egem 1 item azt, hogy a békeidőben ebben a vitás-osztályban 2—3 tisztviselő dolgozott, akik a felmerülő panaszokat gyorsan és szakszerűen elintézték. Ma ebben a vitás-osztályban 90 tisztviselő dolgozik (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) és ez a 90 tisztviselő gyártja ugyanilyen szakértelemmel a pereket. Ne méltóztassék azt hinni, hogy ez a 90 tisztviselő ért az ügyekhez. Ezeknek nagyré'sze sem ért az ügyekhez és miután nem ért az ügyekhez és szakszerűen nem tudja elbírálni a tag ügyét, hogy jár-e neki valami, vagy nem, elutasítja a tag" kérelmét. Ennek a következménye volt az v hogy a munkások, a biztosítottak, jogos tudatában annak, hogy rajtuk sérelem esett, a bírósághoz fordultak. Méltóztassék megnézni, hogy a bírói gyakorlat mit eredményezett? Kívülről mondom a számot- de nyugodtan merem mondani: a perek 80%-ában a Társadalombiztosító Intézetet marasztalták el. miután bebizonyítást nyert az, hogy a tag kívánsága teljesen jogos volt. A jogügyi osztály, amely békeidőben 9 emberből állott, ma 27, vagy nem tudom, hány emberből áll. De nemcsak hogy a pereket első fokon elvesztette az Intézet, toanem miután mindenkinek érdekében állott az Intézetnél, hogy bebizonyítsa, reá milyen nacy szükség van, blankettaszerüleg, tehát anélkül, hosry megnézték volna az ügreket. megfellebbezték azokat a felsőbíróságokhoz. Ezzel elérték azt, hogy a tagrot bosszantották és az Intézetnek okoztak mérhetetlen költségeket, mert hiszen az Intézetet elmarasztalták a perköltségben is. Es-yik-másik ügyvéd direkt specializálta magát a munkásbiztosítási peres ügyekben és egészen tekintélyes jövedelmekre tettek szert ezekben az ügyekben, mindenkor bebizonyítva azt, hogy az Intézetnek nincs ie"aza. A perek nagy tömegében az Intézet jogi képviseletről nem is gondoskodott, ugrrhoory csak a fél üsyvédje volt ott. Ebből keletkezett ezeknek a pereknek nagy tömege. Amikor az önkormányzat benőtt, akkor első dolga volt megnézni, melyek azok a perek, amelyekben már hasonló ítéletet a felsőbíróság hozott, mindezekben a perekben visszavonni a fellebbezést, kielégíteni a tag kívánságát és ezzel egyszerűsíteni a perek nagy tömegét, amely ott van és kimondotta, hogy fellebbezni pedig elsőfokú ítélet ellen csak akkor lehet, ha ahhoz a választmány előzetesen hozzájárult. Ezzel el lehet érni azt, hogy a jövőben a perek száma sokkal kisebb lesz. Célszerű volna a jogorvoslati intézményt ú^y fenntartani, ahogy ma van, mert egy-másfél év leforgása alatt ezeket a pereket egyharmadára le lehet szállítani az önkormányzat helyes és cé-szerű intézkedései következtében. Azt azonban, amit a törvényjavaslat 46. W tervez, a leghatározottabban kifogásolni kell. Ide vonatkozólag nemcsak a mas-am álláspontiát mondom el- hanem a Társadalombiztosító Intézet es:é ö z elnökségének álláspontiát, amely a legnagy n bb aggállyal tekint ez elé a rendelkezés elé. Mert ez végeredményben mit
