Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-51

Az országgyűlés képviselőházának 51. ülése 1932 február 18-án, csütörtökön. 357 körülbelül havi 300 pengőt kell fizetni élete végéig egy olyan tisztviselőnek, aki az intézetnél csak 1 év és 11 hónapi szolgálatot teljesített. (Büchler József: Hallatlan! Á munkások pénzéből! Miért nem fizetik az urak ezt?) De nem ez az egyedüli eset, hanem tömegével vannak ott igazgatók és egyéb főtisztviselők, akiket a pénzügyből helyeztek át. Mindegyik átjött 18—20, 25 s nem tudom hányéyi szolgálattal. Itt az intézetnél feleslegesek és nem lehet eket használni, ezt a munkakört nem ismerik, de különben sincs szükség ennyi főtisztviselőre. Az, ember, ahová csak megy, beleütközik egy igazgatóba vagy aligazgatóba, holott ez a munka egyáltalában nem kíván ilyen nagy szakértelmet. Hetek óta együtt ülnek az intézetnek munkavállaló és munkaadó igazgatósági tagjai és heteken keresztül tárgyalják, hogy miképpen hajtsák végre ezt a létszámredukeót. és megállapították, hogy bő

: ségesen elegendő az, ha az intézet tisztviselői létszámát 700-zal redukáljuk, mert még mindig bőségesen marad elegendő^ (Büchler József: Hétszázzal?) .Igen. Hétszáznál többel, mert ha alapul vesszük az intézetnél az 1927. évi taglétszámot és alapul vesszük a tisztviselői kart, akkor ma, amidőn az intézet taglétszáma 130 ezerrel kevesebb, nem lehet azt mondani, hogy nem elegendő annyi tisztviselő ennek a munkának az elvégzésére, mint volt 1927-ben, amikor 130 ezerrel több volt a tagok száma. (Müller Antal: Már akikor is sok volt! — Ugy van, már akkor is sok volt! — Erődi-Harrach Tihamér előadó: Késedelmesen intézkedtek!) 1927-ben tehát 130 ezerrel nagyobb taglétszám Volt, mint ma. Ha ezt alapul veszem^ akkor igazán el lehet ismernem, hogy az intézet önkormányzata teljes jóindulattal és messzemenőleg igyekszik a tisztviselők érdekeit figyelembe venni. Hogy csak egypár számot mondjak, akkor 782 ezer tag volt, ma van 661 ezer; akkor volt 2293 tisztviselő, ma van 3969; tehát mint mondottam, majdnem 4000, 1676-tal van több, mint amennyi volt 1927-ben. (Müller Antal: Ezért van deficit!) Természetes, hogy egy intézetnek az adminisztrációja, ahova benyomták a választási kortesektől kezdve a jószágigazgatókat;, forgalmiadóellenőröket, miniszteri tisztviselőket és egyebeket, és ahova mindenki benyomott mindenkit, akit csak be lehetett nyomni, nyugdíjas tisztviselők tömegeit, csődöt kell bog-y mondjon, és ez a csőd elsősorban is a deficitben jut kifejezésre. Az intézetnek a múlt éyre vonatkozólag 8 millió lesz a deficitje, azért, mert a tisztviselői létszám ennyit tesz ki. I)e nem jobb ennél az orvosi létszám sem. Amikor a törvény rendelkezései szerint az átszervezés megtörtént és a régi orvosokat elbocsátották, akkor a protekció révén behozták az új orvosokat, de a régi orvosok összeköttetéseik kihasználásával nagy részben visszaszerezték állásukat. úgyhogy most duplalétszámma] vannak, Budanesten egyedül 100 körzeti orvos helyett van 150 ma, holott a taglétszám Budapestre számítva legalábbis 60—70.000-rel kevesebb, úgyhogy ma az a helyzet, hogy amíg 1927-ben 1400 orvos volt, ma van 2340. Természetes, hogy így az orvosok részéről is megvan az elégületlen ség, hogy nem kaphatják azt a díjazást, amit kaptak azelőtt és megvan a betegek részéről is, mert a sok orvos nem jelent mindig jó orvosi kezelést is. Ki tudnám mutatni azt, hogy ezek az orvosok — már egyszer volt itt szó erről — hány száz állást töltenek be még a mellett és azokat a rendelőórákat, amelyek papiroson fennállanak, a gyakorlatban tulajdonképpen hogyan tartották be. (Szűcs István: Szabad orvosválasztás kell!) Arról is Lehet beszélni. Ma az a helyzet, hogy a miniszter úr annakidején azt mondotta, hogy az orvosok áldozatot hoznak, mert 12*5%-ról lemnenek 11'5%-ra. (Zsitvay Tibor igazsagüsryminiszter: Mindez a téma nem tartozik ide! Nemcsak az én tárcámhoz, de a javaslathoz sem!) Mindjárt rá fogok térni erre is. Megállapodás létesült a gyáripar, a kisipar, a munkásság összes biztosított rétegeivel és a miniszterrel egyetemben egy ankéten, ahol a miniszter úr, annakidején Vass miniszter úr és Dréhr államtitkár úr. mint nagy vívmányt jelentették be, hogy a 12*5% orvosi költséget 11'5%-ra szállítja le. végeredménybeu a miniszter hónapok múlva jóváhagyta a szerződést azzal, hogy az orvosi köl+ség azonban 6*2 milliónál kevesebb nem lehet. Ma az a helyzet a redukált taglétszám és bevételek mellett, hogy az orvosi költség 14'5%-ot tesz ki a tervezett 11:5%-kaJl széniben. így nem lehet ezeket az ügyeket vinni, természetesen a leffkevésbbé lehet úgy keresztülvinni, hogy ezekben az ügyekben nincs joguk azoknak dönteni, akik a dolgokhoz tényleg szakszerűen értenek. Ez nem politikai, hanem munkásbiztosítási terület, ahol ott van az egyik oldalon a munkaadók képviselete, a gyáripar, kisipar, építőipar és ott van a munkásság^ képviselete, a munkásság minden árnyalatának képviselete. Nem emlékszem rá, hogy azalatt az idő alatt, míg együtt van az önkormányzat, egy pár egészen lényegtelen incidenstől eltekintve, valaha is egy politikai kérdés ott napirendre került volna. Az elnöksésrben és az elnökség által kiküldött négyes bizottságban, mindig teljes egyérteTmüaég^el és egyhangúsággal intézik az ügyeket. (Jánossy Gábor: iSzóval jól működik az önkormányzati) Igen, működnék, ha volna hatásköre, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon) de hogyan méltóztatik elgondolni azt, hogyan működhetik egy önkormányzat, ha annak az önkormányzatnak annyi joga sincs, hogy például ha egy napidíjas renitenskedik az intézetben, annak a napidíjasnak nem az elbocsátása, de az áthelyezése felett határozhatna az önkormányzat. Az áthelyezéshez is a miniszter hozzájárulása kell. Nem abszurd dolog az, ha például az intézet kebeléből egy adminisztratív tisztviselőt ki akarnak helyezni a kórházba, hogy ott teljesítsen szolgálatot a betegfelvételnél, akkor ebhez igazgatósági felterjesztés, miniszteri jóváhagyás kell és ha az illető esetleg ott nem felelt meg, — egy napidíjasról vagy egy kezelőtisztről van szó — akkor újból miniszteri hozzájárulás és előzetesen igazgatósági felterjesztés kell ahhoz, hogy az illetőt vissza lehessen helyezni, Budapestről Budapestre áthelyezni. Nem csodálom, hogy ennek az államnak adminisztratív .kiadásai 52 vagy 55%-ot emésztenek fel, amikor mesterségresen akadályokat gördítenek az elé, hogy az ügyeket egyszerűen, jól és becsületesen el lehessen intézni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Abszurdum!) Mi szükség van erre. tessék nekem megmondani. Feltételezem, hogy sem báró Kornfeldet, sem Alapy Viktor miniszteri tanácsos urat nem méltóztatik olyannak tekinteni, mint aki velem •politikailag egy nézeten van. Ezek az urak hónapokig nem jöttek el az igazgatósági ülésre. mert azt mondották: semmi értelme sincs, hogy mi itt komédiát játsszunk. (Ügy van! Ügy van! a széls'őbaloldalon.) Amíg az önkormányzatnak nem adják meg