Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-51
Az országgyűlés képviselőházának 51. ülése 1982 február 18-án, csütörtökön. 355 bizony igen alaposan megtépázta a magyar igazságszolgáltatás nimbuszát. Ha ilyen volt, ezt a gyorsított tanácsi eljárás igen-igen alaposan megtépázta, mert hiszen tudunk eseteket, amikor valakire azért, mert valamelyik forradalomban alárendelt jelentőségű szerepet töltött be, vagy az akkor uralkodó hatalomnak valamely parancsát végrehajtotta, úgy rásóztak nyolc-kilenc esztendőt, mintha két-három napról lett volna szó, fellebbezés nélkül. Akkor kizárták a fórumokat, akkor a szegény magyar embereknek, a szegény áldozatoknak nem volt módjuk a fórumokat kimeríteniük, mert nem állottak rendelkezésükre fórumok, mert ezeket a fórumokat elzárták előlük. Ennek igen keserve« következményei voltak. Nemcsak emberek ezrei, hanem családok ezrei pusztultak bele ebbe az ellenforradalmi magyar bíráskodásba, amelyben nem volt fellebbvitel, amelyben nem volt instancia, amelyben nem voltak fórumok, mert azokat a fórumokat, amelyeket a Csemegi-kódex állapított meg korábban, néhány évtizeddel azelőtt, az p.l len forrad a Imi kormány az ellenforradalmi bíráskodásból kiselejtezte. De a fórumok megtartása mellett is vannak igen szomorú tapasztalatai a magyar embernek a magyar igazságszolgáltatás terén. T. Képviselőház és igen t. miniszter úr, volt egy eset. nem is olyan régen, amikor egy emigráns magyar polgár, nem is munkás, nem is szocialista,^ hanem magyar polgár, sőt magyar főúr hazajött az emigrációból, akinek minden búne az volt. hogy kint az emigrációban a magyar Thermidort megbélyegezte; egyes esetekben és egyes esetekből kifolyólag, hazajött, bírái elé állt és elsőfokon a hírhedt Törcky-tanács (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Hogyan lehet ilyet mondani!) szemrebbenés nélkül hét esztendőt sózott ki terhére és később a fel 1 ebbvitelig fórum, a Curia, azt hiszem, másfél évben állapította meg végső eredményben a büntetést erre a férfiúra. Hát kérdem, az illető vagy az illetők, akik a fórumokat keresik és kimerítik, azok a.z okai ilyen események után annak, hogy kimerítik az összes fórumokat? Egyébként nem magában álló e=et ez, mert igen sok ilyen volt. rengeteg példára lehetne rámutatni, ahol a felsőbíróságok már — nem tudom — egy tisztultabb légkörben má c kép ítévéztek, mint az alsóbb, forradalmi szellemmel, illetve ellenforradalmi szellemmel telített bíróság. (Büchler József: Surgoth nevű főhóhér! A főhóhér, a Surgoth! Stocker!) Ha nem volna ez a fórum-kimerítési akarat vagy szándék az emberben, egy magyar mágnáson, egy polgári emigránson, miután hazajött az emigrációból és bírái elé állt, rajta ragadt volna az a hét esztendő, amelyet a Törekytanács sózott reá. Ne méltóztassék ilyen példák után csodálkozni azon, hogy a magyar ember kimeríti a fórumokat és főképpen ne méltóztassék törvénveket kodifikálni ennek alapján. (Ügy van! Ügy van! a <szél$őbaloldalon.) Ez incidentális törvényalkotás. Azt hiszem, ez a miniszter úrnak csak elszólása volt, mert csak elszólás lehet az, amikor az igazság legfőbb őre rossznéven veszi a jogkereső publikumtól azt, hogy a törvényesen rendelkezésére álló fórumokat kimeríti. (Buchinger Manó: Unják már!) Már most, mert ez a tulajdonság a magyar népben, a magyar emberben — mint a miniszter úr mondja — megvan, tehát hamar sietünk egy új jogterületet úgy szabályozni, hogy ott kevesebb legyen a fórum. Mi más ez, mint az • a régi, elcsépelt anekdota a kidobott kanapéról? (Ügy van! a szélsőbaloldalon-) Nem jó volna a kérdést a legfelsőbb igazságosztó helyen valahogy úgy felfogni, hogy nem a kanapét kell kidobni, nem a fórumokat kell csökkenteni, nem a hatásköröket kell leszállítani és lefokozni, hanem igyekezni kell olyan szerkezetet létesíteni, amely már az első fórumoknál, első fokon kiszolgáltatja azt a teljes igazságot, amely a jogkereső^ embert megnyugtatni alkalmas. Mert ha elsőfokon nem nyugszik meg a jogkereső ember, más fórumot fog keresni. En mint szociáldemokrata, akiket különféle invektívákkal szoktak illetni, nemzetköziséggel és egyebekkel, vagyok olyan jó barátja a magyar embernek, mint a miniszter úr és nem állítom azt, hogy a magyar ember konok pörlekedési mániában szenvedő, perlekedni akaró individuum, hanem azt mondom, hogy ha fórumokat keres • és kimerít, ezeket azért keresi és azért meríti ki, mert az alsóbb fokon nem találja meg^ az igazságát és reménye van arra, vagy reményt táplál arra, — habár sokszor hiú ez a remény — hogy hátha a következő fórumokon mégis megtalálja jogos igazságát. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ez a javaslat, amelyet a miniszter úr olyan elokvens előkelőséggel igyekezett megvédelmezni, ezt a célt nem szolgálja. Ez a javaslat a szociális bír-áskodósba nem fog belevinni líj szellemet, nem is vihet bele- Ha az újonnan alakítandó szociális bíráskodási fórum —• hiszen a bíróságok általában a Képviselőház tárgyalási anyagát is sokszor alapul szokták venni — majd előveszi a miniszter úr beszédét és indokolását, abból nem azt a szellemet fogják kapni és meríteni, amelyre szüksége volna az ilyen természetű ügyek elintézésénél. Méltóztassék elképzelni azt az újonnan megalakítandó szociális bíráskodási tanácsot, amely feé* ülnökkel lesz kénytelen tárgyalni. Azér.t mondom, hogy «kénytelen», mert a szakbíró bizonyára nem szívesen látja az ilyen ülnököket. Ha az majd azt fogja látni és azt fogja olvasni az indokolásból, hogy a miniszter úr maga perhorreszkálta az ülnöki rendszert. csak valahogy lenyelte, mintegy szükséges rossznak tekintve, akkor, nem fogja ^túlsás-os nagy tiszteletben tartani ezeket az ő ülnöktársait, vagy bírótársait, nem fogja túlságosan respektálni ezeknek véleményeit, hanem úgy fogja tekinteni őket, mint akiket köteles megtűrni maga mellett, mert a törvény így rendelkezik, de nem fog velük szoros lelki kap csolatban és szociális belátásban szociális igazságot szolgáltatni. (Buchinger Manó: Felesleges anhegszlinek nézi!) Nem tudom elfogadni ezt a felfogást. Ismétlem, amint tegnap mondottam, nem akarok Oassandra-jóslásokba bocsátkozni, de merem állítani, hogy az események nekem fognak igazat adni és a szociális bíráskodás meg fog rekedni. Nem lehet hadat üzenni legfőbb helyről e törvényjavaslat tárgyalásánál a szakértelemnek és ülnöki rendszernek, a szociális bíráskodás két legfőbb feltételének, mert a szociális bíráskodásnak két legfőbb feltétele a szakértelem és az ülnöki rendszer. Mert szakmai szakértelem csak az ülnökök részéről várható, senki más részéről. Lehet valaki a legbrilliánsabb jogász, leteheti a maga vizsgáit sub ausoiciis regis, vagy sub ausoiciis gubernátorig, lehet a legelső jogász, amellett lehet teljesen naiv és hozzá nem^ értő olyan szakmai és mesterségbeli kérdésekben, amelyeket az az ipari munkás tanult meg és ért. aki ezzel foglalkozott, akinek ez az életcélja. Ha tehát a miniszter, úr már előre hadat üzen a szakértelemnek és kijelenti, hogy nem szereti az ülnöki rendszert, nem barátja neki,
