Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-43

Àz országgyűlés képviselőházának US hányszor bizonyos dugsegélycélokra szükség volt pénzre, elővették a telefonkönyvet és a telefonkönyvből kiszedett átmenekültek nevére utaltak ki összegeket, ame.yeket más célokra fordítottak. De nem tudtam akkor, amikor felszólaltam, azt sem, hogy itt szolgákkal magasrangú tisztviselő urak nyugtákat Írattak alá olyan összegekről, amiket azok a szolgák meg nem kaptak, tehát a legalacsonyabb rangú állami tisztviselőket, az altiszteket avatták bele a saját manipulációikba. T. Képviselőház! Az én egész felszólalásom, amelyet a népjóléti minisztérium ügyével kapcsolatban itt több mint egy esztendővel ezelőtt elmondottam, tulajdonképpen egy akciónak a része volt. En akkor már hosszú idő óta azt állítottam, hogy az állami igazgatásban dugsegélyre súlyos pénzeket köhenek el, azt állítottam, hogy dugsegélyre az t állami igazgatásban évenként 29 millió pengő kallódik el. Ez az állításom akkor nemcsak hogy tagadásba vétetett, hanem én egyenesen fel hivattam arra, hogy erre vonatkozólag adatokat szolgáltassak. Akkor az áliami igazgatásban a dugsegélynek különféle rendszerei voltak elterjedve. Az állami tisztviselők' betegségi alapja részéről az egyes minisztériumoknak kiadott betegpénzeket nem a beteg tisztviselők, hanem részben az egészséges, de dugsegélyezett tisztviselők részére utalták ki. Ez volt a dugsegély egyik formája. A dugsegély másik formája voit a kiküldetési díjak rendszere, amelyeknél előfordult az is, hogy az állami autón megtotí utaknál a vasúti jegy is felszámíttatott. A dugsegélynek harmadik módja volt az, — ez volt a dugsegély hőskorában (Derültség a bal oldalon.) — amikor egész egyszerűen boríték rendszerrel adtak át a tisztviselőknek pénzt Sajnos, még a legutóbb is megtörtént ez kara csonykor, (Ügy van! Ügy van! balfelől) minden ígérgetés és minden felszólalás elltnére. Végül a dugsegély negyedik formája az volt, hogy bizonyos különmunkák alkalmával a magasrangú tisztviselő urak jutalmakat kap tak. És ezzel válik a népjóléti minisztérium ügye r nemcsak a népjóléti minisztérium ügyévé, amint ezt egész beszédemben alá akarom húzni és aláhúztam ezirányban tett legelső, egy év előtti felszólalásomban is, mert én az egész dugsegély és jutalmazási rendszert a tisztviselői morál rothasztási rendszerének tartom, mert ugyanazon fizetési osztályban lévő tisztviselő közül az egyik, aki kegyenc, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) az kap nagy jutalmakat, a másik, akinek sikerül bizonyos pénzosztogató urak közelébe férkőzni, az a miniszteriáLs fizetésnek sokszor dupláját kapja. Abban, aki esetleg t többet dolgozik, mint a kegyenc, ez természetszerűleg a legnagyobb mértékben visszatetszést kelt és ennélfogva a kollegiális helyzetet a minisztériumokban ós ott, ahol dugsegélyeket osztogattak, megszüntette. De van még egy rosszabb következménye is a dugsegélyosztogatásnak: kifejlesztette a cinkos szellemet azért, (Egy hang balfelől: Morál insanity!) mert azok között, akik egymásnak dugsegélyeket osztogattak, természetesen egészen külön morál fejlődött ki, az a külön morál, hogy te tudsz arról, hogy teneked szabálytalan pénzeket adtam és ennélfogva, ha én bajba találnék ezért kerülni, akkor neked kötelességed engem megvédelmezni. Hogy hova fejlődött ez a morál vagy ahogy t. barátom mondotta, moral insanity, arról majd méltóztatnak adatokat kapni most azon vizsülése 1932 január 15-én, pénteken. Û1 gálát eseményeiből, amelyet majd bátor leszek itt elmondani. Meg kell azonban állapítanom, hogy nem a magyar köztisztviselői karnak a gros-ja, sőt a magasrangú tisztviselőknek sem a gios-ja az, amely a íendszert helyeselte; a tisztviselői karban esztendőkön kérésziül állandóan a legsúlyosabb hangok hallatszottak ez ellen a rendszer ellen és a legnagyobb mértekben helytelenítették ennek a rendszernek beállítását. Volt a népjóléti minisztériumban is nem egy, nem két, nem három tisztviselő, hanem a tisztviselői karnak egészen komoly és jelentős része, (Janossy Gábor: A legnagyobb része!) amely ezt a legnagyobb mértékben elítélte és amely amikor tudomására jutott, hogy ez milyen mértéket ölt, hogy a hadirokkantak pénzét is dugsegélyekre használják fel, ez elíen előterjesztéseket tett. Legelsősorban meg kell állapítanom, hogy a népjóléti minisztériumnak egy dr. Várady Miklós nevezetű tisztviselője, aki miniszteri titkár, (jjinnyés Lajos: líz év óta nem léptették elő ezért!) ezelőtt két esztendővel, amikor már nem tudta tovább nézni, hogy a rokkantak pénzét a tisztviselők között osztják szét dugsegéiyekre, maga írásbeli előterjesztést tett, amely írásbeli előterjesztésnek, hogy mi lett a sorsa és hogy Várady Miklósnak mi lett a sorsa, azért, mert ezt az egész kérdést fel merte hánytorgatni, arról majd a későbbiek folyamán leszek bátor beszélni. En 19S0 december 17-én jöttem a Képviselő ház elé a népjóléti minisztérium ügyeivel. Az akkori miniszterelnök úr, gróf Bethlen István december hó 19-én válaszolt az-én. felszólalás somra s hosszasan ismertette a házi vizsgálat adatait, amely házi vizsgálat megállapította, hogy az én felszólalásomból egye Jen szo sem igaz. Mind a kilenc esetre a népjóléti igazgatás kilenc osztályára vonatkozólag — ami ni itt elmondotta a miniszterelnök úr — a PettkóSzandtner és Scholtz államtitkár urak által leíolytatott házi vizsgálat adatai megállapí; tották ezt és ennek a házi vizsgálatnak adatai alapján a miniszterelnök úr kijelentette, hogy az én adataim valótlanok, tekintettel azonban a vádak súlyosságára, kijelentette azt is, hogy a legfőbb állami számszékre bízza ennek az ügynek a kivizsgálását. Ettől a naptól kezdve a minisztériumban — és ezt teljes felelősségem tudatában merem állítani — megindult az eltussolási eljárás és a terror azokkal a tisztviselőkkel szemben, akikről feltételezhették azt, (Ügy van! a szélsőbaloldalon!) hogy ebben a kérdésben a valósa got fogják vallani. De megindult rögtön az én felsiólalásom alkalmával is nem az eljárás a bűnösök r ellen, hanem az eljárás annak kiderítésére, hogy honnan kaphattam en azokat az adatokat, amelyeket a Képviselőházban elmondtam. S akkor legelsősorban egy Gortvay György nevezetű miniszteri osztálytanácsost gyanúsítottak azzal, hogy az adatokat nekem szolgáltatta, az illető miniszteri osztálytanácsost a kari becsület és a kari összetartás nevében megtámadták a népjóléti minisztérium folyosóján s mindennek elmondották, olyannyira, hogy az illető miniszteri osztálytanácsos úr arra kért felhatalmazást a minisztériumtól, hogy bűnvádi eljárást indíthasson Angyal Kálmán miniszteri tanácsos ellen, aki őt ebben a dologban megtámadta. Végre azután megindult a fegyelmi eljárás, amelynek során horrendum dictu, ennek a Gortvay Györgynek kellett igazolnia, hogy a valóságnak megfe.elő adatokat nem ő szolgáltatta, különben... (Zaj a baloldalon.) 4*