Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-51

Az országgyűlés képviselőházának 51. ülése 1932 február 18-án, csütörtökön. 341 val kell foglalkozniuk. (Malasits Géza: Szaporítják a létszámukat, nem úgy, mint a munkásügyi bíráskodásnál! — Zzitvay Tibor igazságügyminiszter: Méltóztassék megnézni, • milyen rendkívüli csökkenés van az ügyészeknél, a legnagyobb csökkenés az Összes állami stá tu soknál! — Malasits Géza; Akkor meg éjjel dolgoznak! Most már tudom, miért világosak ott éjjel az ablakok! — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Ne méltóztassék ilyen kijelentést hasból tenni! A képviselő úr felszólalásaiban több szokott lenni a mag!) Nem tudjuk tehát, hogy ez a kitüntető figyelem miért éppen a munkásbiztosítási bíráskodásnak szól, hiszen ezekkel a felhozott példákkal szemben is tárgyilagosan megállapíthatjuk azt, hogy a társadalombiztosítási bíráskodás eljárási szabályai sem bonyolultak, sem áttekinthetetlenek nem voltak. Az első ok tehát, amellyel a, munkásbiztosítási bíráskodás átszervezését és beolvasztását indokolják, a perrendi egységesítés, igen szegényes érv és inkább megszorultságból^kitalált indokolása annak, akinek ennél jobb és enné] megfelelőbb bajosan jutott eszébe. A nélkül, hogy erre, ak ár 'a törvény javaslat, akár az indokolás valamiféle utalást tartalmazna, valaho; gyan az a mi érzésünk, hogy itt diminuáló szándékról van szó. amely a hatalmon lévőkben talán nem is tudatosan, de a, lélekbe mélyen gyökerezve él ezekkel a problémákkal szemben. A munkásbiztosítási szervek határozatai ellen felszólamlási jog tárgvában az 1907 : XIX. te. után a Munkásbiztosítási Hivatal határozott. Ez a jog tehát, mint jlyen, közigazgatási jog, azt mondhatnám, közjog volt. Ezt a közjogot, amely éppen a hatalmon lévőknek jogelvi felfogása szerint előtte van mindenféle magánjognak, némileg felhígította, de lényegében azért fenntartotta a jelenlegi rendszer, amely a külnnbíróság létesítésével mintegy kivételes jogállást biztosított az ügyek eme csoportjának. Ezzel szemben a jelenlegi reformterv ezt a különállást teljesen megszünteti, beolvaszt/ia. diminuália a jogokat a beolvasztással a járásbíróságok egyéb munkája körébe és így tisztán magánjoggá alakítja át^ mi azt mondjuk, hogy degradálja ezt a közjogi elemekkel erősen átszőtt jogviszonyt. A cél tehát itt szerintünk az, hoav ezeket az ügyeket megfosszák eredeti jelentőségüktől. Az indokolás célul azt mondja és azt emeli ki, hogy a szervezeti egység megteremtésére van szükség. A szervezeti egység megteremtésénél nem mondja azt, hiszen nem mondhatja, hogy ez az egységesítés valamiféle számottevő olcsóbbodást fog eredményezni, egyszerűen csak azt jelenti ki, hogy a szolgáltatást egyszerűsíti és ezzel lehetővé teszi azt, hogy az ügyek változó mennyiségét a bírák változó számával lehessen ellensúlyozni és egyensúlyozni. f Ennél veszedelmesebb, de ennél őszintébb érvet ennek a javaslatnak tárgyában valóban nem is mondhattak volna, mert valóban az a cél, hosy az eljáró bírák kellőképpen változtathatók és a változtatás eszközével irámyíthatrk legyenek, mert a beolvasztás a maga valójában nem volna szabad, hogy végbemenjen, hiszen éppen a miniszteri indokolás mondja azt, hogy a járásbíróságok kijelölése a szakszerűség figyelembevételével fog megtörténni, hiszen az indokolás mintegy ígéri .azt, hogy a munkásbiztosítási ügyek eddigi bírói a központi járásbíróságon belül is ugyanebbe az ügycsoportba fognak kerülni. Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy azok a mtunkásbiztosítási bírák, akiknek jogszolgáltatása eddig a jogkereső közönség körében a jó bírónak szóló megnyugvást keltette, rövidesen elkerülhetnek a csoportból, ha például a népjóléti miniszter a társadalombiztosítási ítéletek következtében nagyranőni látja majd az Oti. deficitét, azt a deficitet, amely valójában a beszerzések körüli korrupció következ+ébeu növekedett nagyra. Azt jelenti ez az indokolás, azt jelenti az indokolás szerinti végrehajtás, hogy azok a jó bírák — nem akarom őket nevükön nevezni, mert nem akarom ezzel azt biztosítani, hogy sohase kerülhessenek a munkásbiztosítási percsonortba — vagy megmaradnak annak, akik idáig voltak s akkor egy szén napon a felosztási tárgyalások különösen fontos ügykörébe kerülnek, vagy pedig engednek a rájuk nehezedő morális nyomásnak r

— ilyen esetet éppen a munkaügyi tanáesoknál láttunk az elmúlt időkben is — és akkor megszűnnek jó bírák lenni. Az indokolás a felsőbíróság bíráinak ilyen átosztását még csak nem is ígéri, ezek e

1 tűnnek, ezek esetleg elsőfolyamodású csoportfőnökök lesznek és a munkásbiztosítás körül szerzett évtizedes tapasztalataik, amikre a munkásbiztosítási bíráskodásban elsősorban szükség van

% veszendőbe mennek, semmivé lesznek. Megtörténik tehát ennek a >avalatuak törvényerőre emelkedés esetén a kiegyenlítés; a társadalombiztosítási szervek joni képviselőinek jo°'fndása és a másodfokú bíróság tanácsainak specifjkns ismeretpi között megtörténik a kiegyenlítés, de lefelé, nem pedig felfelé. A ^szervezeti egység nem lesz semmiféle hasznára ennek az ügynek s hogy valóban mennyire nem vihető keresztül, azt bizonvítja az is, hogy a minisztérium javasla+a is kénytelen megszorításokkal élni, az elsőfokú bíróság hatáskörével nem valamennyi hanem csak bizonyos járásbíróságokat akar felruházni. T. Képviselőház! Itt a szakszerűség megcsúfolásával a bírói laicizmust helyezik előtérbe ^ugyanakkor, amikor egyáltalában nem akarták tűrni s a bizottsági tárgyalás eredményeképpen később is csak nagyon elkényszeredetten vették be, sokkal szűkebb területre szorítva az ülnöki laicizmust. "Pedig egé«zen bizonyos, t. Képviselőház... (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: A szöveget ké«zen hoztam oda- nem voltam olyan nagyon elkényszeredve, amikor elfogadták. Az én szövegem.) Mindenesetre az első javaslat az ülnöki rendszer teljes megszüntetésével jelentkezett (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) s igazán nem tudhattam, hogy a miniszter úr szíve ellenére volt a minisztérium javaslata. Csak azt akartam ezzel kapcsolatban leszögezni, hogy egészen bizonyos az, hogy a bírói gyakorlat és jogtudás leghatékonyabb kiegészítője .a laikus^ életismerete, viszont azután a bíró jogi képzettségének 'esetleges hiányai mindennél veszedelmesebbek akkor, ha ezek elé a gyakorlati élet ismerete féket nem tud állítani. A mi számunkra döntő fontosságú az ülnöki rendszer ügye, különösen ma, az autonómiájától megfosztott Társadalombiztosító létezésénél. A társadalombiztosítás igazi autonómiájától megfosztott munkásság és alkalmazotti kar a hosszú esztendők folyamán kiképzett a társadalombiztosításhoz értő olyan garnitúrát, kiküldötte ezeket ülnökök ' gyanánt, hogy elismerem azt, hogy diszparitás támadt, keletkezett munkavállaló és munkáltató ülnökök között hozzáértés és ügybuzgalom tekintetében. De minél kisebb azon autonóm jogkör, amelyet az ellenforradalom nekünk biztosítani kegyes volt, annál biztosabb, hogy a különít-