Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-51
34:0 Az országgyűlés képviselőházának 51 Ha nézzük ezt a törvényjavaslatot, amely előttünk fekszik, az indokolás szerint is, de a javaslat külső formája szerint is, ez a javaslat elsősorban perjogi reformokat, hatásköri és illetékességi eljárási új szabályokat tartalmaz. Az ilyen jellegű javaslatoknál mi^ erről az oldalról állandóan figyeljük, nálunk állandóan felmerül az a kétely, vájjon a perjogi suba alatt nem anyagi jogi szabályok-e azok, amelyeket ezen egyszerű és kisebb feltűnést keltő úton módosítani akarnak és ha nem, vájjon ezek a szóbanforgó perjogi módosítások va óban azoknak a jogkeresőknek érdekeit^ szolgálják-e, akiknek ügye ennek az intézménynek hatáskörébe tartozott? Ezek Si r kérdések adódnak ennek a javaslatnak a tárgyalásánál és ezek a kérdések ennél a javaslatnál egészen különlegesen jogosultak. Az utóbbi korszaknak, ennek az utóbbi néhány évnek törvényalkotásában szinte egyebet se látunk, mint azt, hogy amikor reformokat csinálnak, amikor meglévő törvényeket és meglévő intézményeket átformálnak, azt csak akkor és abból az okból csinálják, amikor azok a törvények, azok az intézmények az uralkodó osztálynak, vagy az uralkodó rétegeknek nem felelnek meg, amikor ezeknek az osztályoknak, e rétegek érdekeinek a judikatúra nem felel már meg. Ha pedig nem csinálnak reformot ezeknél az intézményeknél, ha törvényes módosítás nincs, akkor a célt más eszközökkel próbálják t elérni, mint például a munkásbiztosítási bíróságnál a bírák célszerű beosztásával, a bírák átcsoportosításával. Hogy ennek, amit mondok, bizonyítékát is adjam, az elmúlt esztendők eseményeire utalok, ezekből az eseményekből idézek néhány példát. A munkaügyi bíráskodás kedvező valorizációs gyakorlata hozta meg az 1926 : XIV. tc.-t, a nyugdíj-arányszámról és a Kúriának azzal a felülvizsgálati jogával, amely a gyakorlatban már az eljárási szabályok miatt is a vállalatok leghatékonyabb védelmezőjének bizonyult. Ez a szellem volt az, amely a munkaügyi tanácsokat felhígította, földbirtokrendező és lakáshivatali bírákat osztott be hozzájuk, aminek eredményekép azután, mint ezt számtalan példával bizonyítottuk, a munkaügyi bíráskodás, igen kevés kivétellel, a munkáltatói álláspont képviseletének kifejezőjévé vált. Amikor szorosan ennek az előttünk lévő javaslatnak, ennek a perrendi reformnak nyitját nézzük, akkor lehetetlen^rá nem bukkannunk arra, hogy^ tulajdonképpen ugyanezek a szempontok irányítják ezt a törekvést, ezt az átalakítást, ezt a módosítást is ; Ez különösen kitűnik akkor, ha a következő két kardinális kérdésre keressük a választ. Az első az, hogy miért volt szükség erre a reformra, a másik az, hogy a jelenlegi helyzettel szemben ez a reform miféle újításokat tartalmaz. Az első kérdésre hivatalosan hármas feleletet adnak. Az egyik szerint szükség van egy egvséges kódexre, mert azt állítja a hivatalos álláspont, — és valóban elismerem^ magam is. hogy így van — a munkásbiztosítási bíráskodás jogszabályai nem simulnak kellőképpen az anyagi joghoz, mert rendeletekben vannak szerteszét dobálva. A másik felelet szerint szükség van a szervezeti egység megteremtésére, a harmadik pedig az iVnöki rendszer megszüntetése, amely ugyan teljes ridegségében c°ak az eredetig javaslatban volt benne; a bizottsági tárgyaláson ez némi módosításon ment keresztül, de már most elöljáróban meg kell mondanom, hogy ez ülése 1932 február 18-án, csütörtökön. a módosítás sem jelentett egyebet, mint hogy a kecske is jóllakjék és a káposzta is megmaradjon. (Farkas Gyula: Ez a legjobb megoldás. — Malasits Géza: Ebben az esetben a legroszszabb!) Vagyis hogy messzebb menjek vissza, mint Mátyás király egyszeri molnárleánya, aki hozott is ajándékot, meg nem is. (Buchinger Manó: Ennél már csak egy kis osztálysorsjátéki üzlet lehet jobb! — Farkas Gyula: Tessék, megcsinálni! — Buchinger Manó: Nem lehet, csak az egységespártban lehet! — Farkas István: Az önök privilégiuma a pamamázás, nem a mienk! — Malasits Géza: Önök ülnek a munkásfazekak mellett! — Zaj. — Elnök csenget. — Farkas Gyula: A munkásfazekakból ki kanalaz? — Buchinger Manó: A munkások egészségéről, életéről tanácskozunk. Hol vannak? — Farkas Gyula: Önök hol vannak? — Zaj.) Elnök: Kérem, tessék csendben maradni. A képviselő urak alig vannak néhányan s mégis oly lármát csapnak, hogy nem lehet a tanácskozást folytatni. (Buchinger Manó: Az is valami!) Tessék csendben maradni! Kéthly Anna: T. Képviselőház! Mi is elismerjük azt, hogy a szabályok szétszórtsága elsősorban a jogkereső laikusok útját nehezíti meg. Hiszen aki hivatásszerűen dolgozik ^ezen a területen, az könnyebben kiismeri magát és megtalálja az utat ebben a labirintusban. Egészen bizonyosan, kétségkívül előny az, hogy úgy az anyagi jogi, mint a perjogi anyag egy-egy kódexben összefoglalásra kerüljön^de ha az állami igazgatásnak valóban az a célja, valóban komoly az a törekvése, hogy az elszórt jogszabályokat egy kódexben egységesíti, akkor mi százszámra rá tudunk mutatni olyan jogterületekre, ahol egy ilyen egységesítésre sokkal sürgősebben szükség volna, mint ezen a jogterületen. Mielőtt az összeférhetlensegi reformjavaslat életbelépne, amelyből a végén az eddigi törvénygyártási gyakorlat tanúsága szerint, — úgy véljük — megint a szociáldemokrata képviselők mandátummegfosztási lehetősége fog kikerülni, mielőtt ez megtörténnék, engedjék meg nekem, hogy a saját rétegemet érintő egységes munkajogi kódex megalkotását sürgessem. Itt van a kereskedelmi, az ipartörvény, a magánjogi törvénytervezet, ' a miniszteriális rendeletek százai tartalmazzák úgy az anyagi jogi, mint a perrendi jogszabályokat. De ha talán azt mondanák a túlsó oldalról, hogy a munkajog kodifikálása kényes terület az önök számára, kényes terület azok számára, akik az összeférhetlensegi reform előtt inkább munkáltatójogból és a kartell-praxisból szereznek ismereteket, akkor az egységesítés számára felajánlom a kereskedelmi törvény problémáját, amely ugyancsak százfelé ágazó, százfelé szétszórt jogszabályokkal egészül ki, — hogy ezek közül c c ak az üzletutódlásról, a tisztességtelen versenyről és az egész fizetésképtelenségi jogról szóljak. Lehetne példán.1 a generálkódexekben foglalt és százféle rendeletekkel módosított anyagot speciálkódexekben csoportosítani, ha már a jog egységesítésének általunk igenis nagyon respektált elve fűti a kormányzópártot. De ezzel a törvényjavaslattal és ezzel az egységesítéssel kezdeni: nagyon nehéz mögötte tendenciákat nem keresni és tendenciákat nem meg is találni. Vagy ne is beszéljünk az anyagi jogi szabályokról, de az illetékjogi eljárások, melyekben az ügyvédek közül is alig ismeri ki magát jószerével valaki, szintén éppen elég teret nyújtanának az egységesítésre. Volna tehát az igazságügyim ni szter úrnak munkalázban égő adminisztrációja számára elég munka azon kívül is, hogy az ügyészeknek a Népszava elkobzása-
