Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-51
Az országgyűlés képviselőházának 51. ülése 1932 február 18-án, csütörtökön. 339 Igenis szükség van arra, hogy a nemzetnek legyen egy tőkegyüjtő szerve, amelynek szociális ereje van s amelyhez a nemzet bármikor hozzányúlhat. Hiszen előkelő államférfiak megállapítják, hogy a szociális biztosítás sok tekintetben nem egyéb, mint szociális takarékosság, a nemzet takarékossága arra az időre, amidőn nincsenek más tőkék. Ez mutatkozik most itt. Ebben az évben 25 millió pengő fog rendelkezésére állani a magyar közgazdaságnak ezeknél az intézményeknél, tehát egyedül egy évben, ebben az évben ennyi pénzt tudnak ezek adni erre a célra; amikor az állam kénytelen tisztviselőitől 5—6 százalékot elvonni és kénytelen 5—6 millió pengőkért egész társadalmi osztályokat úgyszólván forrongásba hozni, akkor mégsem lebecsülendő dolog az, hogy ez a két szociális intézmény 25 millió pengőt bocsát a magyar közgazdasági és szociális élet rendelkezésére. Ez a javaslat a tagok és az intézmények közötti vitás kérdések elintézésére szerkesztetett. Az előadó úr nagyon helyes és objektív formában tárta fel a Ház előtt azt a túlhalmozottságpt amellyel ez a bíróság küzködik. A mostani bírósággal a tagok teljesen meg vannak elégedve. A tagok tehát maguk nem kívánták a kérdésnek ilyen formában való megoldását, már pedig, mélyen t. Képviselőház, mégis csak a tagok kívánsága elsősorban az irányadó. Éppen ezért vallom azt, hogy a miniszter úr helyesebben cselekedett volna, ha ezt a bíróságot inkább fejlesztette volna, inkább modernebb és alkalmasabb formában alkotta volna meg, (Ügy van! a balközépen.) mintsem hogy beolvassza máshova. De azok a szempontok, amelyeket a miniszter úr az indokolásban felhoz, nagyon rneggondolandók, mert annvi felhalmozódott elvégzendő munka fekszik előttünk, hogy azt ez a bíróság képtelen elvégezni. Az, hogy az igényjogosultak az ő egyszerű és jogos igényeikhez csak évek múlva jussanak hozzá azért, mert a bíróság nem tud az ő ügyükkel korábban foglalkozni: tarthatatlan állapot, amelyen segíteni kell. Az az egyszerű tag az őt megillető szociális juttatást várja a bíróság ítéletétől; nem várhat hónapokig, nem várhat évekig, amikor neki táppénz jár, amikor neki szociális juttatás jár. Nem várhat évekig a bírói ítéletre; azt most kell meghozni. Vagy megérdemel valamit a törvény szerint, vagy joga van hozzá, vagy nincs joga hozzá. Legyen iszabad a miniszter úr figyelmét felhívnom arra, hogy meg kell találni a módi át annak ; hogy maga a kormány ne tegye kétségessé a tagok juttatását, mert az, hogy ilyen sok a hátralék, azért is van. mert az Oti. maga is sokszor indokolatlanul két=égessé teszi a tagok járandóságát. A bíróság 80%-ban a tagoknak ad igazat azért, mert a törvény szerint^ jár el. A törvény alapján áll és megállapítia. hogy 80%-ban a tagoknak van igazuk, akik hozzáfordulnak. Mit mutat ez? Azt mutatja, hogy az intézmények indokolatlanul teszik vita tárgyává a tagok juttatását. Ezért a miniszter úrnak módot kell találnia arra, hogy a bíróságokat úgy is tehermentesítse, hogy az intézményekkel megértteti azt, hogy ezt a kérdést nem «zabád a végletekig vinni, az intézmények ne lássanak ellenséget abban a tpgban. hanem lássák valóban a testvért, lássák valóban a r tagtársat, lá c i?ák azt az embert, akinek a törvény által megállapított jogai vannak és azok az ügyészek és jogászok kell, hogv megállapítsák, indokolatlan-e a tag követel é«p az intézménnyel szemben, igen. vagy nem? En híve vagyok annak, hogy védekezzenek a kihasználásukkal szemben, híve vagyok annak, hogy a szociális biztosításnak a legnagyobb ellenségei azok, akik indokolatlanul kihasználják az intézmények előnyeit, de hiszen a tagoknak itt csak egy kicsiny része él ezzel a jogával. Híve vagyok annak, hogy teljes erővel védekezni kell a visszaélésekkel szemben, de a bírósági döntések mutatják, hogy ez az óvatosság túlmegy azon a határon, ameddig szabad volna mennie. Mélyen t. Képviselőház! Az a szakbíróság, amely eddig működött, megnyugvást keltett mindenfelé és a miniszter úr, aki eleinte védekezett az ülnöki rendszerrel szemben, most — úgy látom á bizottság jelentéséből — teljesen elfogadta a szakbíróság egyik jellegzetességét, hogy akkor, amikor a tagok kérdéséről, amikor szakkérdések felett döntenek, akkor az illető munkatárs, az illető iparos, vagy munkásember, odaülhet ülnökképpen és résztvehet az ítélet megalkotásában. Ez helyes intézmény és egyedül ez vezet engem arra, hogy a _ miniszter úrnak ezt a javaslatát elfogadjam, mert az az érzésem, hogy amikor a miniszter úr a javaslat egyik tényezőjévé tette az ülnöki rendszert, ezzel átmentette a szakbíróság nagy előnyeit. Jogi kérdésekben nem lehet kétség. Az a bírói kar, amely az igazságügyminiszter úr vezetése alatt ál, akármilyen formában, akármilyen szakkérdésekben fog dönteni, mindenkor a törvényt fogja szem előtt tartani — erről meg vagyok győződve — s ha most még hozzá az ülnöki rendszert is elfogadja a miniszter úr, akkor ezzel pótolta azt a hiányt, amit hibáztattam a szakbíróságot illetőleg és ezzel ez a javaslat, szerintünk, elfogadhatóvá vált. Éppen azért, a magam részéről, örömmel fogadom el ezt a javaslatot és csak arra kérem a miniszter urat, hogy az intézményekkel szemben intézze el azt, hogy ne hozzanak annyi felesleges ügyet a bíróság elé, mert ezeket a felesleges ügyeket onnan távol kell tartani. Itt igen fontos a gyorsaság; az. hogy a tagok néhány hét alatt kapják meg a járandóságukat s^ ne kelljen nekik 50—100 és 200 nengős járandóságaikkal évekig várni, (Helyeslés jobbfelől.) évekig utána járni és pénzt kelteni, mert ez tarthatatlan állapot. Mivel remélem, hogy az igazságügyminiszter úr ezt a kérésemet teljesíti, ennen azért a javaslatot a tárgyalás alapjául alka'masnak tartom és tisztelettel ^elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Kéthly Anna! Kéthly Anna: T. Képviselőház! Nagyon érdekes az előttem felszólalt képviselő úr fejtegetéseiből az, hogy bár maga is veszedelmesnek, károsnak ítéli azt hogy a szociális intézményeknek ezt a kiegészítő részét — mert ez szervesen és szorosan hozzátartozik ahhoz az épülethez, amit a szociális intézmények jelentenek — leépítsék, ennek dacára mégis arra a konklúzióra jut, hogy a javaslatot pedig elfogadja. (Buchinger Manó: Élősködnek belőle! Hogyne fogadná el!) Nem tudom ezt az inkonzekvenciát megérteni, mert vae-y szükség van rá és akkor azok, akik szociális területen dolgoznak, minden erővel és minden eszközzel azon kell, hogy dolgozzanak, hogy megmaradjon, ha mással nem, akkor, tiltakozásukkal tartsák meg, vagy pedig nincs szükség rá s akkor egészen másképpen indu'ok neki az indokolásnak, hosry a következtetésekkel egyensúlyban maradhassak. Én a képviselő úr fejtegetéseinek nagy részét magamévá teszem, csak egészen másfelé fogok azután ebből következtetéseket levonni.