Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-51

336 Az országgyűlés képviselőházának 51 egyébre, csak arra, hogy amikor a magyar föld gazdái, birtokosai teljesen tönkrementek, a tisztviselők fizetését és nyugdíját leszállították, ugyanakkor a magántőke, a^ banktőke olyan védelemben részesül a kormányzat részéről, amely védelmet én igazságtalanságnak tanok. Voltaképpen ma már az a helyzet, hogy a tétlenségre kárhoztatott tőkebetétek meg egyebek sokkal többet jövedelmeznek, mint a föld, amelybe a magyar gazda a maga becsületes verítékét ontotta bele. Ügy látom, hogy azok, akik a mai gazdasági és pénzügyi válság megoldását kezükbe vették, akik még a régi békeidőből ittmaradt nagy pénzpoldtiikusak és mogulok, "

: csak^ egyet tudnak, mindazokat, akik az ő intézkedéseiket kritizálják, szamaraknak nyilvánítják, (Gaal Gaston: Amerika is oda tartozik!) védik azokat az érdekeltségeket, amelyek hozzájuk közel állnak, a nagytőkét, a pénz- és bankvilágot. Majd szóvá fogja tenni egyik képviselőtársam, hogy az ilyen nagy kiválóságunk, aki^ legutóbb szerepelt is, külföldi megbízatásáról egyenesen a nagybankoknak számolt be. (Esztergályos János: Jaj azoknak, akik a darázsfészekbe nyúlnak! — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az a nagy bölcsesség, amely megnyilvánul azokban a rendeletekben, amelyeket ezek a pénznagyságok és kiváló közgazdászok tanácsára a kormány kiadott, sajnálatomra lehetőséget nyújtanak éppen azoknak... (Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek. A képviselő urak maradjanak csenduen, ne zavarják a szónokot. (Kun ±séla: felháborító dolgok ezek!) Csendet kérek, képviseő urak! (Buchinger Manó: Ne rontsuk el a jó tőkét! — Esztergályos János: Tiszteld a jó tőkét, hogy hosszú képviselőséged legyen a földön!) Hegymegi Kiss Pál: Ezek a rendelkezések lehetőséget nyújtanak éppen azoknak, akik hozzájuk közel á-lnak, a lehető legsúlyosabb viszszaélésekre, mert ezek a rendeletek kijátszhatók, bot, sajnos, őszintén meg kell mondanom, mert ma már köztudomású, hozzánk is egyremásra érkeznek a felszólalások, hogy az illetékesek a szükséges intézkedéseket sem teszik meg, hogy ezek a visszaélések meggátoltassanak, (ügy van! a baloldalon.) Caak a mai napon érkezett hozzánk egy banktisztviselőnek levele, amelynek adataiból itt felolvasok egy pár mondatot. (Váry Albert: Mi is megkaptuk!) Mégis felo vasom, mert ami benne van, az nemcsak az egyes képviselőket, hanem az egész ország közvéleményét érdekli és a kormánynak ebben a tekintetben feltétlenül intézkednie kell. Azt mondja az illető banktisztviselő, hogy hiába hívja fel az il etékesek, a Nemzeti Bank, a minisztérium, valamint a rendőrség figyelmét arra, hogy ebben az országban tiltott valutacsempészések folynak, (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Igaz! Úgy van!) d;e mindezideig a valutazugborzézők üzelmei meggátolva nincsenek. (Egy hang n Jobboldalon: Mi is olvastuk a levelet! — Zaj.) Nagyon idetartozik ez, t. képviselőtársam, még ha olvasták is. Az illető tisztviselő névszérint, pontos adatokat hozott az^ illetékesek tudomására, mégis mindezideig intézkedés ebben a tekintetben nem történt. (Erdélyi Aladár: Elég rossz!) Erről a helyről kérdezem tehát a t, kormányt, megfelel-e ez az állítás a valóságnak és miért nem történtek meg a kellő intézkedések? (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. — Buchinger Manó: Semmi másra nincs idejük, csak a kijárásra! — Nagy zaj.) ütése 1982 február 18-án, csütörtökön. Elnök: Buchinger Manó képviselő urat kérem, maradjon csendben! (Buchinger Manó: A Népszava kobzásával vannak elfoglalva!) Buchinger Manó képviselő urat már figyelmeztettem, hogy maradjon csendben, most nincs joga beszélni a képviselő úrnak! Hegymegi Kiss Pál: T. Ház! «Ugyanez az eset áll fenn az ország területén lévő deviza- és valutabirtokosok beszolgáltatási kötelezettsége tekintetében is, mert néhány millió értékű dollár és egyéb bankjegy van itt 24 órán belül található. Az illetékesek tudják ezt is». (Nagy Zaj. — Halljuk! Halljuk!) «Az ma az egyik legfontosabb csempészeti ágazat, hogy a kiküldött és külön futárokat foglalkoztató csempészcégek a valutákért főleg Svájcból értékpapírokat hoznak be, vagy Kőszén-részvényeket, vagy budapesti 1914. évi kötvényeket, vagy Amerikából megvásárolt és onnét Svájcba dirigált és azután postán vagy küldönccel Pestre hozatott dollárértékű magyar zálogleveleket hoznak be», — mondja az illető volt banktisztviselő. (Gaal Gaston: A földbirtokosoknak nem szabad zálogleveleket venni és ezekkel fizetni az adósságukat, de ezeknek szabad. Ezek megtehetik! Ez agrárizmus ? — Nagy zaj. — Jánossy Gábor: Könyörtelenül meg keli torolni.) Azt írja a továbbiakban ez a banktisztviselő (olvassa): «Minthogy pedig ezen papírokat ajándékba nem kaphatják, tehát csakis kicsempészett valutákért és devizákért kapják ezeket és nem kellene a Magyar Nemzeti Banknak sok legális és feltétlen szükséges devizakiutalást megtagadni, ha a siberek valutakészleteit meglepetésszerűen lefoglaltatnák, Minthogy pedig mindezekről pontos tudomással bír a Nemzeti Bank, — mondja az illető tisztviselő — kérdi, hogy miért nem történnek intézkedések ebben a tekintetben és miért van az, hogy a tőzsdén most ilyen külföldi záloglevelek eladásával foglalkoznak». (Buchinger Manó: Kérdezze meg Rubineket, az majd megmondja!) Elnök: Buchinger képviselő urat kérem, maradjon csendben! (Esztergályos János: Rubinek tudja?) Csendet kérek képviselő urak! Hegymegi Kiss Pál: A külföldi értékek bejelentéséről szóló rendelkezés a kormányt felhatalmazta, hogy ezeket igénybeveheti. Felmerült az a gondolat, hogy ezeknek az értékeknek az igénybevételével... (Erdélyi Aladár közbeszól.) Méltóztassék megengedni Erdélyi Aladár t. képviselőtársam... (Nagy zaj. — Felkiáltások a baloldalon: Nincs mit védelmezni ezeket!) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Az a baj, hogy a képviselő urak mind beszélnek. Hegymegi Kiss Pál: Remélem, hogy Erdélyi Aladár t. képviselőtársam is egyet fog velem érteni. (Erdélyi Aladár: Nem fogok, hanem máris egyetértek. — Farkas Gyula: Mindnyájan egyetértünk.) Mondom, amikor kiadatott ez a kormányrendelet, az egyik város polgármestere részéről felmerült az â gondolat, hogy milyen helyes volna, ha a városok, vármegyék és községek külföldi kötvényeit, amelyeket kibocsátottak a külföldön, 30—40%-os árfolyam mellett visszavásárolnák és erre a célra felhasználnák ezeket a külföldi értékeket. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez a javaslat, amelyet egyik város polgármestere a kormánynak is felvetett, annál is inkább elfogadható lett volna, mert hiszen voltakép a pénztulajdonosok sem károsodtak volna, akiknek külföldi értékeik vannak odakünn, mert hiszen csak 1—2%-ot kaphattak pénzeikért, míg itt legalább 7—7'5%-os részesedés jutott volna nekik. Ezt a gondolatot illetékes pénzügyi szak-