Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-51

Àz országgyűlés képviselőházának 51. tekintélyek megtárgyalták, végül, amint tudom, Hegedűs Lóránt ütötte ezt el azzal, hogy bár ez nagyon jó gondolat volna, azonban, sajnos, nincs hozzá tőke, nincs hozzá pénz. Hegedűs Lóránt bizonyára elfelejtette, hogy éppen ezek a külföldi értékek jelöltettek meg fedezetül, tehát rendelkezésre állanak. Ha ezt megcsinálták volna közérdekűleg, ennek következménye az lett volna, hogy a községek, városok és vármegyék háztartásában nagy könnyebbedés állott volna elő. Ez a vásárlás általános eredményt nyújtott volna, mert az adófizető polgárság terhei könny eb bedtek volna meg vele. (Gaal Gaston: Egy jó ki járót kellett volna választani. — Esztergályos János: Vájjon hol található jó kijáró? — Jánossy Gábor: Sehol! — Esztergályos János: Meg kell Rubineket kérdezni.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ezt a folytonos személyeskedést hagyják abba. (Esztergályos János közbeszól.) Képviselő úr, tessék csendben maradni! (Buchinger Manó: A panamázást hagyják abba, ne a közbeszólást!) Kérem Buchinger képviselő urat, ne adjon tanácsot az elnöknek, erre nincsen joga a képviselő úrnak és szükség sincsen reá. Hegymegi Kiss Pál: Ez a gondolat nem ment teljesedésbe^ azonban mi is észrevettük, nemcsak az illető banktisztviselő, aki hazafias buzgalmában ezt a levelet írta, hogy ezt a tranzakciót lassanként kezdik végrehajtani részint magánosok, részint pénzintézetek, akiknek külföldi értékeik vannak. (Erdélyi Aladár: Most már nem tőkerontás ! — Gaal Gaston: így már üzlet, így már jó és nagyszerű!) Ezek megvásárolják a lenyomott árfolyamok mellett a külföldi kötvényeket, zálogleveleket. (Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek! Képviselő urak, nem tud a szónok szóhoz jutni. (Folytonos zaj.) Csendet kérek! A képviselő urak ne vegyék át a szónok szerepét. Hegymegi Kiss Pál: Tehát megvásárolják lenyomott árak mellett a külföldi kötvényeket és zálogleveleket, hazahozzák és itthon pengőért eladják olyan adósoknak, akiknek külföldi valutában fennálló dollár- és fontkölcsönei vannak, hogy azokat a külföldi valutában fennálló kölcsönöket az adósok kötvényekkel vagy záloglevelekkel fizethessék vissza. Tehát itt van először az igen^ t. pénzintézet haszna akkor, amikor potom pénzen megvásárolja külföldön ezeket a zálogleveleket és eladja azoknak a magánosoknak körülbelül 70— 80%-os árban, amit ők 30—40%-kai vásároltak, akik valahogyan, de semmiképpen sem más módon, mint protekciókkal, az itteni pénzintézeteknél pengőkölcsönhöz juthatnak. r En ebben igen sok cudar visszaélést látok, látok egyfelől a pénzintézet részéről, másfelől, amikor nagyon jól tudom azt, hogy a magyar földbirtok igen nagy része dollár- és fontkölcsönnel van megterhelve, (Ügy van! Ügy van!) azt látom, hogy itt egyesek, akiknek a társadalomban megfelelő az elhelyezettségük, akik közel vannak a húsosfazékhoz, vagy a tűzhöz (Gaal Gaston: Jó ki járójuk van!) jó kijárójuk van, azok jutnak ilyen kölcsönökhöz, azok megszabadulnak ezektől a súlyos terhektől, míg ellenben a kisbirtokosok százai és ezrei tovább is nyomorognak (Ügy van! Ügy van! bálfelöl.) és a kormány intézkedései csak arra jók, — miután a kormány a bankokat támogatja — hogy ezeknek keserves káraiból egyesek megint illetéktelenül hasznot szerezzenek. (Ügy van! Ügy van! balfelöl. — Gaal Gaston: Ez a kisgazdapolitika! — Erülése 19B2 február 18-án, csütörtökön. 337 délyi Aladár: Az új földesurak! — Esztergályos János: A bankok adták a választási kaszszába a pénzt!) Elnök: Esztergályos képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni. Hegymegi Kiss Pál: Ha ez a rendszer tovább is így folyik, amikor rövidesen eljön a tavasz és a magyar földet ismét fel kellene szántani, be kellene vetni, nem lesz mivel, mert ebben az országban ilyen rendszer mellett csakis a panama virágai fognak virítani. Elnök: A képviselő urat ezért az utolsó kijelentéséért rendreutasítom. (Kun Béla: Hát igaz!) Napirend előtti felszólalás, vita és határozathozatal tárgyát nem képezheti. (Kun Béla: Olyan sok a panama, hogy nem tudjuk szerit-számát! — Zaj. — Elnök csenget.) Csendet kérek képviselő urak! Napirendünk szerint következik a társadalombiztosítási bíráskodásról szóló törvényjavaslat (írom. 125, 131) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Frühwirth Mátyás. (Lázár Miklós: Kezdődnek a reformjavaslatok!) Frühwirth Mátyás: Mélyen t. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! — Lázár Miklós: Ezekkel mentjük meg az országot? Ezek a reformjavaslatok?) A most előttünk fekvő javaslat bizonyára kevesebb izgalmat kelt a Házban, mint amennyi izgalmat keltettek azok az adatok, amelyeket képviselőtársunk az imént a Ház elé terjesztett. Az előttünk fekvő javaslat azok közé a javaslatok közé tartozik, amelyek rendezkedést, nagyobb rendet, újszerűséget, egyszerűséget és takarékosságot akarnak keresztülvinni, mégpedig olyan téren, amelyet a jogszolgáltatás terén új terrénumnak kell mondanunk. Hiszen maga a szociális biztosítás», amellyel ez a javaslat kapcsolatban van, újszerű és csak az utóbbi évtizedekben lett aktuálissá. A magyar bíráskodás ezen a téren az utóbbi 25 év alatt sok mindenféle változáson ment keresztül, érthető azonban az, hogy ez a kérdési minden 10—15 évben változást szenved, mert hiszen olyan problémák merülnek fel úgyszólván minden új évtizedben, amelyeket jogilag is meg kell oldani. Ez a bíráskodás azzal a témával foglalko^ zik, hogy a biztosított tagok és az igénylők megkapják a maguk törvényszerinti szociális juttatásaikat az intézménytől. Sok mindenféle kérdés merül fel itt ezzel kapcsolatban, amelyek a jogszolgáltatás terén új fogalmakat, új lehetőségeket adnak. Az 1907. évi vonatkozó törvény indította el a sízakbíróságok működését és nemsokára rá az ennek a törvénynek alapján működő bíráskodás rájött arra, hogy új ideákat, új szakszerűséget, új terrénumokat kell bevonni ebbe a bíráskodásba és a következő alkotás már egy külön új szakbíróságot hozott létre. Jobban szerettük volna, ha az igazságügyminiszter úr azt a szakbiróaágot továbbfejlesztette volna, azt egyszerűsítette volna, lehetővé tette volna azt, hogy az a bíróság jobban megfeleljen azoknak a feladatoknak, amelyekre alkották. Üj intézmények igaz, hogy sok mindenféle felesleges kiadással járnak, de az a hitünk, az a meggyőződésünk, hogy mennél tovább fejlődik^ az országban a szociális biztosítás, annál inkább szükségessé válik, hogy önálló bírósásr oldja meg ezeket a kérdéseket. Ez nemcsak Magvarországon van így, hanem így van Európában másutt is a biztosítás kérdésének jogszabályozásánál. Mindenütt látjuk, hogy a szakbíróságoknak megvan a maguk jövője és. hivatott-