Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-50

332 Az országgyűlés képviselőházának 50. ülése 1932 február 17-én, èzerdán. egy deka kenyér sincs és aki nem evett kenyeret .azóta, mióta a múlt hónapban kapott inségliszt elfogyott. Kenyér egyáltalában nincs, úgyhogy egymásnak adogatnak kölcsön egyeg darab kenyeret. Mérhetetlen nyomoron és néilkülözésen mennek keresztül. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, kérem, szíveskedjék beszédét befejezni. Reisinger Ferenc: Még csak arra hívom fel a mélyen t. földmívelésügyi miniszter úr figyelmét, hogy itt, ezen a lapos vidéken, ahol semmiféle fa nincsen, a földbirtokosok kinullázzák az elmondott módszer szerint a mezőgazdasági munkásokat. Méltóztassék tehát egyben azt is megvalósítani, ha csak van rá mód és lehetőség, hogy ezeket a tiszavidéki ínséges lakosokat állami tüzelővel segélyezzékKérem á földmívelésügyi miniszter urat, hogy ezt az ügyet, amelyet itt; szóvátettem, részben tegye vizsgálat tárgyává, részben

; pedig az ügy komolyságának megfelelően kérek intézkedést. Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kíván szólani. vitéz Purgly Emil földmívelésüsryi miniszter: (Halljuk! Halljuk!) Az interpelláció, amie-lyet a képviselő úr hozzám intézett, tulajdonképpen három, részből áll. Az első rész, amely a mezőkövesdi és környékbeli munkások szerződéskötésére vonatkozik, a következőképpen áll. Tényleg igaz az, hogy Mezőkövesden és vidékén a mai napig lényegesen kevesebb sommásmunkás-szerződés köttetett, mint a múltban. Ennek oka részben abban van, hogy az ipari növénytermelő gazdaságok még nincsenek az ipari vállalatokkal szerződéses viszonyban és még ma tartózkodnak a munkásszerződtetésektől, minthogy nem is tudják, hogy mennyi munkást tudnak^ szerződtetni. Remélhetőleg azonban a szerződés a birtokostársadalom és az ipari vállalatok között hamarosan megköttetik, és hinnem kell, hogy akkor Mezőkövesdről és vidékéről az úgynevezett sommásmunkások leszerződtetése nagyobb tempóban fog bekövetkezni. Mindenesetre figyelemmel fogom kísérni a dolgot. Magam is elismerem, hogy az itt lévő munkásoknak a munkaalkalom nvujtása igen komoly megfontolás tárgyát kell, hogy képezze. Ami az r interpelláló képviselő úrnak azt a megjegyzését illeti, hogy az aratószerződéssel egyes munkaadók a szalmát nem adják ki, nem is értettem meg jól ezt a dolgot, de a miniszteriális rendelkezés az, hogy az egyes gazdaságok a leszerződtető munkásokat a maguk vidékéről szerződtessék le. Ezek főképpen az aratási szerződésre vonatkoznak, mert hiszen vannak egyes különleges vidékek, — ahová éppen Mezőkövesd és vidéke is tartozik — ahonnan az úgynevezett sommásmunkások típusa szokott leszerződni. Ezek több hónapra, nagyobbrészt fix részkeresetre szerződnek le. Azok a munkások, akiket az úgynevezett aratási munkálatokra szoktak szerződtetni, legnagyobb részt részszerződésre szoktak leszerződve lenni és rendesen me^ is szokták kapni a részkeresetnek mindenféle vonatkozásában az . őket megillető részét, és nincs f tudomásom arról, hogy éppen a szalmakérdiés volna az, amely a szerződések kötését megakadályozná. Ellen* kezűleg, arról van tudomásom, hogy a munkások igen sok helyen a multaknál magasabb bért követelnek, amit a birtokosok a mai gazdasági körülmények között nem tudhatnak megadni, és úgy látszik, azért húzódik és késik e szerződések megkötése. Ami az inségkérdését illeti, az egyes főispán urak bízattak meg a vármegyékben az ínségakció lebonyolításával, és fel kell tételeznem, és biztosan tudom is, hogy ebben körül

: tekintéssel járnak el, mégpedig olyan módon, hogy a kormány határozott intenciói szerint ebbe a kérdésbe nem kevernek bele politikát, lettlégyen az a munkás beszervezett vagy nem. Ha ínségénél fogva rászorul, azt az ínségmunkát vagy másfajta segélyt épp ú<ry megkapja, mint a másik. Ha az interpelláló képviiselő úr ellenkező adatokat fog nekem szolgáltatni .azokat ki fogom vizsgálni, de alig hisízem, hogy olyan adatok lennének, amelyek ne nekem adnának igazságot. Ami általában a segély elől eget, illetőleg a munkaalkalmak teremtésére nyújtott segélyt illeti» azt már egy rendeletben körvonalaztam, hogy mindenütt, ahol az időjárás miatt nem lehet a munkát felvenni, azoknak a munkásoknak, akik rászorulnak a munkára, a munkaszerződés vagy megállapodás ellenére később elvégzendő munkára adjanak segélyt, hogy ez^ által áthidaltassék a téli hónapok nehézsége. Ezekben válaszoltam az igen t. interpelláló képviselői úrnak. Kérem méltóztaKSPk válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíván a viszonválasz jogával élni. Reisinger Ferenc: T. Képviselőház! Ügy, ahOíí?y interpellációm szóbeli megindokolásánál megmondottam, hogy egész tárgyilagosan, ehhez a nagy ügyhöz méltón fogom a kérdést kezelni, a, miniszter úr válaszának azt a részét is, amely engem, legalább mint ígéret kielégíthet, tudomásul veszem. Tudomásulveszem tehát, hogy a miniszter úr azt mondja, hogy mindent el fog követni, hogy azok a mezőgazdasági sommások, akik azon a vidéken ezerszámra kimaradnak a szerződésből, amennyiben tényleg ki fognak maradni, elhelyezést nyerjenek. A magam részéről ezt tudomásul veszem. Elhiszem, hogy a föMmívelésiügyi miniszter úr ebben a pillanatban nem mondhat mást, hiszen nincsen előkészítve a dolog és lehetetlent tőle se kívánok. Tudomásul veszem a miniszter úr beszédének utolsó részét is és ennek megfelelően egy egész sereg adatot fogok a földmívelésügyi miniszter úrnak rendelkezésére bocsátani annak bizonyítására, hogy ezek a protekciók és politikai motívumok a segélyezés kérdésében érvényesülnek. Nem tudom azonban tudomásul venni a miniszter úrnak azt az álláspontját, hogy az aratási szerződésekben azért nem alkalmaznak helybeli munkásokat, mert sokkal többet követelnek, mint azelőtt követeltek. Nekem bizonyítékaim vannak és meggyőződésem van arról, hogy tizenkettedes aratórész mellett akarták végezni az aratást és az uraság nem hajlandó kiadni helybeli munkásoknak, akik^ hajlandók ugyancsak 12-edén az aratást végezni, pedig ez^ nagyon i« uzsoramunkabér, mert még tizedén is szoktak azelőtt aratni, de tizenegyedén volt az általános Magyarországon. De méltóztassék megengedni, földmívelésügyi miniszter úr, ott nőttem fel az ezer holdak világában, nagyon is jól ismerem ezt a kérdést, ha ugyan nekem nem is volt egy.- deka sem belőle, de az apám gazdatiszt lévén, ismerem a békebeli mezőgazdasági állapotokat nagyon jól, tizenegyedén arattak általában véve minden valamirevaló helyen, tizenkettedén való részesaratás már uzsora-