Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-50

314 Az országgyűlés képviselőházának 50. ülése 1932 február 17-én, szerdán. tudják értük az internátus! vagy az

( ellátási díjakat fizetni. A jegyző és a jegy zone nem mernek napi sétájukra kimenni, mert el kell menniök a szatócsbolt előtt és attól félnek, hogy rájuk köszönt az Icig, hogy jónapot tekintetes úr vagy tekintetes asszony, mikor fizeti meg az adósságát? (Jánossy Gábor: Az Icig nem tesz ilyet, nem bántja! Jó ember az Icig!) De az már 'megtörtént, t. képviselőtársam, hogy az a szatócs írt az alispánhoz és azt kérdezte tőle: igaz-e az, hogy a jegyző úr még nem kapott fizetést, mert sem ő, sem a lakosság nem hajlandó ezt elhinni, hiszen olyan szaporán hajtja be az adót, hogy ahból csak kell neki is kapnia valamit. (Jánossy Gábor: Az kegyetlen Icig volt!) Azt hiszem, a Ház méltóságát^ sérteném meg akkor, ha itt bizonyítgatni kívánnám azt, hogy az állami _ gépezetnek milyen fontos szerve a jegyző. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Jánossy Gábor: Ügy van, mindenese! Omnibusz!) Ö az állami gépezetben az a kicsi, gyorsan forgó kerék, amelynek sefoessége viszi át azt az erőt, amelyet a lendítő nagy kerék ad. (Jánossy Gábor: A közigazgatás alappillére! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Brogli József: Abban a gépezetben azt a kis kereket... (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A várt kereke! — Jánossy Gábor: Az országé, nem a párté! Huszonöt évig tanítottam a jegyzői kart, tudom!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Brogli József: ...mindig jobban kell olajozni, mint a nagyobbat. A legtökéletesebb gép az ember. Az ő erkölcsi erejével nagyon sok olajat tud pótolni, ellenben ha kihúzzák alóla, elvesszük magától a testtől azokat a szükséges kellékeket, amelyek képesek arra, hogy a testet fenntartsák, akkor annak az erkölcsi erőnek nem lesz váza, amelyben lakozzék. {Ügy van! Ügy van! — Kun Béla: Ki kell venni a jegyzőket a kormány hatalma alól a választások alatt! — Zaj.) Nagyon jól mondta a belügyminiszter úr a küldöttségnek, amely előtte járt, hogy aggodalommal kell minden felelős tényezőnek látnia, hogy a jegyzők tényleg az elkeseredés határszélére sodródnak. A jegyzői kar hálával is viseltetik a belügyminiszter úr iránt, mert tudja nagyon jól, hogy amikor tárcáját átvette, első gondoskodása tárgya volt az, hogy egy olyan alapot létesítsen, amely szerint ezután minden jegyző magkaphassa a maga fizetését. Ellenben az ehhez szükséges pénzt a pénzügyminiszter nem tudja adni. (Refsinger Ferenc közbeszól. — Zaj.) Elnök; Kérem, képviselő úr. ^ méltóztassék véleményét magának megtartani és a szónokot csendben meghallgatni. (Jánossy Gábor: Ezt mindenki csak helyeselheti!) Csendet kérek, képviselő urak. Brogli József: Azt hiszem, ez olyan kérdés, hogy minden párt meghallgathatja és csak helyeselhet hozzá. (Jánossy Gábor: TTgy van, helyesel is! De nemcsak helyeselni kell, hanem meg is kell változtatni a helyzetet! — Reisfnger Ferenc közbeszól.) Elnök: Reisinger Ferenc képviselő urat közbeszólásáért rendreutasítom. Brogli József: Nem bántottam senkit, csak kértem, hogy hallgassák meg. Elismerem a pénzügyi kormány súlyos helyzetét, elismerem nehézségeit, koncedálom, hogy iszonyú nehéz pénzügyi körülmények között kell a pénzügyi kormányzatot fenntartania. Nem tudom azonban akceptálni azt, hogy mert az a jegyző községi tisztviselő, ne vonassék ugyanazon elbánás alá, mint az állami tisztviselő. (Ügy van! Ügy van!) Lehetetlen ezt akceptálni, mert amikor a fizetéseket elvették, nem tettek különbségeket abban a tekintetben, hogy valaki állami vagy önkormányzati tisztviselő-e, egyformán redukálták a fizetéseket. (Igaz! Ügy van!) Miért történt az egyforma redukálás? Azért, mert az egyenlő elbánás elve kellett, hogy érvényesüljön. Ha az egyenlő elbánás elve érvényesül minden vonalon, akkor kérem és követelem, — és kérem a Házat is, hogy követelje velem együtt — hogy ennek az elhagyatott községi tisztviselői karnak adassék meg ugyanaz, mint az állami tisztviselőknek. Méltóztassanak tudomásul venni, hogy a magyar jegyzői kar úgyis rengeteg sok sérelemmel állhat elő. Csak egynéhányat említek meg azok közül a kedvezmények közül, amik megvannak az állami tisztviselőnél, de nincsenek meg a jegyzői karnál. (Halljuk!) Az állami tisztviselő például évi fizetésére előleget kaphat a Pénzintézeti Központ útján. A magyar jegyzői kar ebből is ki van zárva. Az állami tisztviselőnek van üdülési, fürdőzési, szanatóriumi segélye, a magyar jegyzői kar ebből ki van zárva. Az állami tisztviselő fizetésének egy bizonyos hányada, egy bizonyos minimuma mentesítve van a végrehajtás alól, a magyar jegyzői kar pedig ebből is ki van zárva. (Vargha Imre államtitkár: Ez nem áll!) De igen, a magyar jegyzői kar ebből ki van zárva. (Vargha Imre államtitkár: Ez nem áll! —• Jánossy Gábor: Minden közalkalmazottnak megvan ez a joga!) Csak a jegyzőknek nincs meg. Példákat tudok felhozni és fel is hozok. (Jánossy Gábor: Ne hozz, mert rossz példa lesz! — Derültség.) T. Ház! Ezekre az ígyébként a jegyzői kairnaik mélyen fájó sérelmekre lesz még alkalmam rámutatni, amikor majd fel fogom hívni a Ház lelkiismeretét ezeknek orvoslására. Ezúttal csak újra rákívánok mutatni arra, hogy van ebben az országban egy tisztviselői tábor, amely hónapok óta nem kap fizetést, pedig nagyrészt e tisztviselői tábor munkájának köszönlietik_ fizetésüket az állami tisztviselők és köszönhetjük mi, képviselők is, hogy fizetésünket, tiszteletdíjunkat megkapjuk. (Mojzes János: Csináljanak megint egy választást, majd meglátják, hogy a jegyzők, hogy adminisztrálnak!) Tisztelettel kérem a pénzügyi kormányzatot, hogy most már, túl a tizenkettedik órán, méltóztassék valamilyen megoldást találni, méltóztassék valamikép ezen az elkeseredett jegyzői és községi tisztviselői karon segíteni azáltal, hogy az elmaradt fizetésüket megkapják és hogy a jövőben elő ne fordulhasson az, hogy míg az ország más tisztviselője rendesen élvezheti a fizetését, addig ez a kar kénytelen szégyenteljes körülmények között élni, kint a faluban, a nép között. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az államtitkár úr kíván szólani. Vargha Imre államtitkár: T. Képviselőház! Brogli József igen t. képviselőtársam interpellációját a pénzügyminiszterhez intézte, holott a községi jegyzők ügyei és dolgai, tehát az ő fizetésük kérdése is nem a pénzügyminiszter, hanem a belügyminiszter hatáskörébe tartoznak. (Mojzes János: Ott van! Halljuk a belügyminiszter urat! A belügynek nincs pénze!) Rá kell mutatnom elsősorban is arra, amit Brogli t. képviselőtársaim is bizonyára igen jól