Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-50

Az országgyűlés képviselőházának tud, hogy a jegyzői fizetéseket nem az államkincstárból kell kiszolgáltatni, (Mikecz István: Ez a hiba!) hanem a községek, a község területén befolyt adóbevételekből, a községi adóbevételekből, megfelelő részt kötelesek beszállítani a vármegyei r tisztviselők fizetési alapjába, amelyből azután az alispán utalványoz. Ha tehát valamelyik község területén vagy nem folyt be egyáltalán az az adóösszeg, amely a községi tisztviselő illetményeinek fedezésére szükséges, vagy valamely oknál fogva a község a beszedett adónak megfelelő részét nem szállítja be (Mikecz István: Nem tudja beszedni!) az alapba és ezáltal az alap fizetőképtelenné válik, akkor elsősorban nem az államban, hanem magának a törvényhatóságnak területén, a községekben van a hiba. (Mikecz István: Nem tudják beszedni!) Ha nem tudják beszedni, ez azt jelenti, hogy annak a községnek a területén az állami adó sem folyik be, mert ami befolyt, azt megfelelő arányban kell szétosztani, abban megfelelő arányban a községet is kell részesíteni. Tehát a bajok elsősorban a község területén vannak, és egyes községeknek — mert minden községben van, sőt kevés községben van aránylag ilyen nagy baj — nem mondom hibája, hanem talán szerencsétlen gazdasági helyzete (Jánossy Gábor: Szegénysége!) következtében szenved a vármegye területén a többi jegyző is. Mindezek előrebocsátása után azonban ki kell jelentenem, hogy a kormány ezt a bajt nagyon is jól ismeri. A belügyminiszter úrral egyetértésben ennek a problémának megoldásával nem ma kezdtünk és holnap kezdünk foglalkozni, hanem már hetek és hónapok óta keressük a módokat, mikép lehetne itt segíteni. (Zaj jobbfelől.) Átmenetileg rövidesen segíteni is fogunk. A minisztertanács is foglalkozott már ezekkel a kérdésekkel és a belügyminiszter úrnak a megfelelő felhatalmazást megadta arra, hogy ilyen módon még az állam bevételeinek igényibevételével is igyekezzék átmenetileg segíteni. (Helyeslés a jobboldalon. — Szilágyig Lajos: Jó volt publikálni!) A végleges segítést máskép elképzelni nem lehet, minthogy minden község területén a kivetett adó rendesen be fog folyni, mert különben azoknak a községeknek tisztviselőit, amely községek területén elegendő adó be nem folyik, a többi község, az ország többi része lenne kénytelen fizetni. Már pedig a községi tisztviselőket elsősorban mégis a községnek magánaik, amely alkalmazza őket, kell eltartani és a fizetéseket megadni. En tehát ismételten kijelenthetem, hogy ebben a tekintetben a kormány részéről a községi jegyzőkkel szemben a legteljesebb megértés megvan. Igen jól tudom, hogy a községi adminisztráció' az alapja az ország egész közigazgatásának (Szilágyi Lajos: Főleg állami funkciót végeznék!) Mindent el fogunk tehát követni arra, hogy ennek az alapnak helyes és jó működése biztosíttassák. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelől) i Elnök: Az interpelláló^ képviselő úr a viszonválasz jogával kíván élni. Brogli József: Mélyen t. Ház! Köszönettel veszem tudomásul a pénzügyminiszter úr megbízásából felszólalt államtitkár úr válaszát, r mégis azonban legyen szabad kérnem, éppen arra való tekintettel, hogy a községig jegyzők, bár községi tisztviselők, de munkájuk • 99 százalékát állami feladatok teljesítésével töltik be, (Szilágyi Lajos: Ügy van, csak a nevük községi! — Dinich '. ülése 1932 február 17-én, szerdán. 315 Ödön: Az utasítást felülről kapják! — Jánossy Gábor: Nem! Törvényekben van az ő kötelességük lefektetve! — Szakács Andor: De csinálnak néha törvénytelenséget is!) méltóztassék a belügyminiszter úr elgondolását megvalósítani, amely szerint országos nagy alap létesíttessék azért, hogy abból az alapból aztán mindegyik község jegyzője meghaphassa fizetését. Erre kell törekednünk, hogy ez az alap minél előbb meglegyen. Belenyugszik és bele kell nyugodnia a magyar jegyzői karnak is, tekintettel a jelen súlyos helyzetre, hogy egyelőre, ideiglenesen rendeztessék a kérdés, későbbre vonatkozóan azonban kérem, hogy ne lehessenek kitéve megint hasonló kellemetlenségeknek, hogy ne kaphassák meg a fizetésüket. Kérem a t. Házat, hogy a magyar jegyzői kart méltóztassék a jövőben is azzal a szeretettel keblére ölelni, mint aminő szeretetet most megnyilvánulni láttam. (Elénk helyeslés a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérdem, méltóztatnak-e a pénzügyi államtitkár úrnak a, pénzügyminiszter úr nevében adott válaszát tudomásul venni, igen r vagy nem? (Igen!) A Ház -a, választ tudomásul vette. Következik Petró Kálmán képviselő úr interpellációja a pénzügyi, belügyi és kereskedelemügyi miniszter urakhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Patacsi Dénes jegyző (olvassa): «Interpelláció a pénzügyi és belügyminiszter urakhoz és a kereskedelmi miniszter úrhoz. 1. Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr a forgalmi adó egyfázisrendszer behozatala révén ért veszteségekért a városok háztartását kárpótolni és a 3 százalékra történt felemelés alkalmával az 1 százalékból létesített országos alapból 1931 szeptember 1-től összegyűlt öszszeget a városok között rászorultságuk arányában széjjelosztani, hogy ezekután minden hónapban a részesedést kaphassák? 2. Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr a lecsökkent és be nem hajtható fogyasztási adókért a városokat kárpótolni? 3. Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr az eladósodott városok szanálásáról gondoskodni és a városi háztartási törvénytervezetet a Háznak mielőbb bemutatni? 4. Hajlandó-e a belügyminiszter űr a városokat^ felszabadítani az államrendőrségi hozzájárulási terhektől? 5. Hajlandó-e a belügyminiszter úr még 1932-ben azon törvényhozásilag megállapított kötelezettségének eleget tenni, hogy a városokról külön törvénytervezetet készíttet és bemutat a Háznak, amely törvénytervezetben a törvényhatósági és megyei városok közötti különbség megszüntetendő? 6. Hajlandó-e a kereskedelmi miniszter úr a megyei városoktól a vármegyék javára elvett községi közmunkák bevételeit visszaadni, hogy ezeknek felhasználásával a városok tönkrement útjaikat helyrehozhassák?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Petró Kálmán: T. Képviselőház! A magyar városok a békében a legkonzervativabbak voltak; minden olyan beruházást, amelyet el akartak határozni, nagy és erős tanulmány előzött meg. Vigyáztak polgáraik teljesítő képességébe és a maguk gazdasági helyzetét igyekeztek mindenféleképen egyensúlyban tartani. 1914-től 1922-ig a háborús idők alatt és a háborút követő pénztelen világban a magyar váro43*