Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-50
Az országgyűlés képviselőházának 50. ülése 1932 február 17-én, szerdán. 313 ügyi államtitkár úr nyilatkozatának különösen utolsó része biztató jel. (Ügy van! Ügy van!) Még most is, tehát ezen elhangzott nyilatkozatra építve, mindent el fogok követni, hogy mindazokat az r érdekeltségeket, amelyeket ezeknél a tárgyalásoknál a kormánnyal szemben képviseltem, visszatartsam attól, hogy üzemeiket beszüntessék. Viszont a pénzügyi államtitkár úrra hárítom a felelősséget abban a tekintetben, hogy ezek a tárgyalások immár hosszú időre húzódjanak el. Ez a káros miniszteri rendelkezés ugyanis december végén adatott ki, azóta már rengeteg idő telt el és alig lehet már lélekzetet tartani ezekben a vállalatokban, s mire a »segítség megjön, akkorára ki fog múlni a beteg. Nagyon kérem tehát az igen t. pénzügyi államtitkár urat, hogy mindazokkal a tervekkel, amelyeket említeni méltóztatott, méltóztassék sietni, mert különben hiábavaló lesz a segítség. Ami az államtitkár úrnak azt a kijelentését illeti, hogy a rendelkezés kiadása óta csak 4 fillérrel drágult a benzinkutakban levő benzin ára, kijelentem, hogy ez tényleg így van Az államtitkár úrnak ebben igaza van, ámde az összes közhasználatú gépjáróművállalatok más forrásokból .szerzik be az üzemanyagot, nem pedig az utcán levő kutakból, s így az utcán levő kutaknál meghatározott ár nem mérvadó abban a tekintetben, hogy a kormány a maga álláspontját kialakítsa s a maga terveit valamire építse. A benzinkutaknál mutatkozó árak ' meg ne tévesszék az igen t. pénzügyi kormányt, mert az nem mérvadó, hanem tény az, s erre konkrét példákkal szolgáltunk a legutolsó ankét alkalmával is — hogy igenis kereken 10 fillérrel drágább most az üzemanyag, mint karácsonykor, illetve karácsony és újév között volt. Ami az államtitkár úrnak azt a kijelentését illeti, hogy árellenőrző bizottságokkal fogja az árakat vizsgáltatni, én egy közelebbfekvő megoldást ajánlok. A közhasználatú gépjáróművállalatok elfogadják bírónak az igen t. kereskedelemügyi miniszter urat, elfogadják magukra nézve teljesen a kereskedelemügyi miniszter úr döntését, mert tudják, biztosan tudják, hogy a kereskedelemügyi minisztériumban már megvannak a konkrét adatok arra vonatkozólag, hogy a közhasználatú gépjáróművállalatok egyetlen pengő újabb közterhet nem bírnak el. Arról is biztos tudomásunk van, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr nagyon tartalmas, alapos és gondosan felépített átiratot küldött a pénzügyminiszter úrhoz, amelyben kétségbevonhatatlan adatokkal igazolta azt, hogy a karácsony és újév között kiadott pénzügyminiszteri rendelkezés után a közhasználatú gépjáróművállalatok itt újabb terheket vállaikon elviselni nem tudnak, En tehát az árellenőrző bizottságok hosszadalmas vizsgálata helyett azt mondom, hogy megnyugszik mindenki a kereskedelemügyi mini^térium által összeállított adatokban. A kereskedelemügyi miniszter úr megírta és átírt a pénzügyminiszter úrnak, hogy mi a helyzet, kérem tehát, méltóztassék egyszerűen akceptálni & kereskedelemügyi miniszter úr álláspontját és akkor a kérdés el van intézve. Minden más esetben a közhasználatú gépjáróművállalatok fokozatosan meg fognak szűnni. Es itt érdekes szimptoma, — és erre különösen felhívom a parlament figyelmét — hogy a járatok beszüntetésében első volt az államhoz legközelebb álló Mavart, amely marin be c züntette azon járatait, amelyeknél deficittel dolgozott.Éppen ma délelőtt Borbély felsőházi tag a miatt emelt panaszt egyik miniszter úr előtt, hogy a Mavart. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. IV. szüntetett be járatokat. íme tehát, az államhoz legközelebb álló autobuszvállalat volt az első, amelyen csattant a karácsony és újév között kiadott rendelkezés, ő volt az első, amely csökkentette járatainak számát. De ugyanezt fogja a többi mind sorra tenni, és akkor ezért felelős egyedül és kizárólag a pénzügyminiszter úr lesz, aki ridegen, nem pedig magasabb szemszögből kezeli ezt a kérdést. Az államtitkár úr válaszát az előbb említettek folytán természetszerűleg köszönettel tudomásul veszem. (Helyeslés a balközépen.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az államtitkár úrnak a pénzügyminiszter úr nevében adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Brogli József képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Patacsi Dénes jegyző (olvassa): «Interpelláció a m. kir. pénzügyminiszter úrhoz. Miután az ország legtöbb vármegyéjében a községi jegyzők és alkalmazottak hónapok óta nem kapták meg a fizetéseiket, azt kérdem a pénzügyminiszter úrtól, hogy van-e tudomása arról, hogy a legszégyenletesebb körülmények között a falusi lakosság könyörületéből nyújtott hitelekből és kölcsönökből tengetik az életüket a községi jegyzők és alkalmazottak, tanuló gyermekeiket a városokból; internátusokból kénytelenek hazavitetni azért, mert az fiilátási díjat megfizetni nem tudják? Minő intézkedéssel óhajtja a pénzügyminiszter úr biztosítani azt, hogy nevezett községi tisztviselők elmaradt fizetéseiket azonnal, a jövőben pedig rendesen megkaphassák? — Brogli József, s. k., országgyűlési képviselő.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Brogli József: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! — Jánossy Gábor: Ez közérdekű dolog!) Amikor a haza minden egyes polgárától áldozatokat kíván, amikor a súlyos gazdasági viszonyok a ha/a polgárságát arra késztetik, hogy rendes életmódját lecsökkentse, hogy igényei egy nagy^ részét leadja, akkor elképzelhető és nagyon kívánatos volna az, hogy az az általános tudat töltse el minden egyes honfinak a lelkét, hogy ez a sors legalább közös. Ez a tudat, az a tudat, hogy én sem szenvedek jobban, mint a másik, (Jánossy Gábor: Igaza van!) erőt ad nekem a küzdelemre és megnyugtatólag hat. (Ügy van! Ügy van!) T. Ház! Amikor az államkassza egyensúlyának helyrehozatala céljából a tisztviselői kar kenyeréből lehasítottak egy darabot, ez a tisztviselői kar bár nehezen, de megnyugvással fogadta ezt, mert a haza így kívánta. Ki gondolt volna azonban arra, hogy lesz ennek a tisztviselői karnak esy olyan osztálya, amely kivétel lesz? Ki gondolt volna arra, hogy lesz egy olyan osztály, amely a kétségbeesés szélére sodortatik? (Ügy van! Ügy van!) A magyar jegyzői karnak legnagyobb része, vagy tizenhárom vármegyében a jegyzők és községi alkalmazottadé« hozzáteszem mindjárt, hogy a felekezeti tanítók és orvosok is, már hónapok óta nem kapták meg fizetésüket. (Felkiáltások: Elég szomorú!) Ezek a községben lévő szatócsüzletnek a hiteléből, szégyenletes kölcsönökből tengetik életüket. (Egy hang a balodalón: Ha kapnak kölcsönt!) Igen, ha kapnak kölcsönt, t. képviselőtársam. Gyermekeiket már nem tudják taníttatni, hazahozzák a városokból, mert nem 43
