Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-50

Az országgyűlés képviselőházának Elnök: Méltóztatik a kért meghosszabbí­tást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbí­tást a képviselő úrnak megadta. (Dinnyés Lajos: Ezért nem jön az összeférhetlenségi tör­vény a Ház asztalára! — Kun Béla: Ez tiszta bor a pohárba!) Andaházi Kasnya Béla: Amikor ezt a kér­dést ide voltam kénytelen hozni, még meg kell jegyeznem, hogy az igen t. képviselő úr az eredeti levelet megkapta, visszaszerezte, de mindenesetre gondoskodtam, hogy idejében meg legyen annak kellő facsimiléje. Egyéb­ként, képviselő úr, nehogy azt méltóztassék hinni, hogy mentelmi jogomra hivatkozva vagy a mögé bújva, állítom ezeket, ezért kije­lentem itt a Ház színe előtt, hogy a Házon kívül is hajlandó vagyok az itt elhangzotta­kat megismételni, hogy a képviselő úr ne ki, de bemászhasson jobban ebbe a dologba. (He­lyeslés a baloldalon.) Igen t. Ház! Ez a levél a legszomorúbb levelek egyike, ez tulajdonképpen nem ügy­védi megbízatás, nem egy kötlevél, hanem — bocsánatot kérek, hogy ezt a szót kell hasz­nálnom — ez a levél tulajdonképpen egy ki­járási tanúsítvány. Mert minden rendes ügy­védi irodában gépen diktálnak levelet és gép­pel írnak levelet, csak abban az irodában nem, ahol az ember diszkrét voltánál fogva nem diktálhatja a dolgot gépbe. Már pedig ha az ügyvéd úrnak, illetőleg képviselő úrnak ügyvédi megbízatásán helül ilyen egészen furcsa biztosításra van szüksége a pénzössze­get illetőleg, ez egészen különös és már csak egészen obskúrus ügyekben fordul elő. Ugyanis az ügyvédeket a megbizatás alapján a törvény teljes erejével védi s amennyiben a képviselő úr nem kapta volna meg az ügy­védi honoráriumát, joga lett volna eljárást tenni folyamatba a perköltség megállapítása érdekében. A képviselő úr azonban úgy érezte, hogy jogvédelemben ez alkalommal nem ré­szesülhet, valószínűleg ezért tartotta szüksé­gesnek, hogy ezt a levelet ilyen formában, il­letőleg az üzletet ilyen alapon hozza létre. A képviselő úr tulajdonképpen nem bank­specialista, mert köztudomású, hogy a képvi­selő úr ügyvédi irodája inkább földbirtok­reformból származó ügyekkel és földbirtok­bérletek átírásával, illetőleg ilyen engedélyek kieszközlésével foglalkozik. De hogy mégis ezt a kérdést választottam, azt azért is tettem, mert nem akartam esetleg kellemetlenséget okozni egy olyan úrnak, vagy olyan egyének­nek, akik sajnos, az akkori helyzetnek kény­telenek voltak deferálni és nem volt más jár­ható út, sajnos, mint ez, tehát kénytelen .volt azt az utat megkeresni, amelyen jogait érvé­nyesíteni tudta. Nem akarom tehát ezt az egyébként nagyon tisztességes és^ becsületes gondolkozású egyént itt r kipellengérezni, mert az illető ebben teljesen ártatlan. Most pedig, amikor ezt az ügyet idehoz­tam, ezért minden tekintetben helytállók és kijelentem annak szükségességét, hogy miután nekem nem egy ilyen adatom van, hajlandó vagyok ezeket felszólításra bármikor továbbra is feltárni. (Nagy zaj. — Halljuk! Halljuk! — Farkasfalvi Farkas Géza: Világosságot ké rünk!) Módját fogom keresni annak, hogy erre megtaláljam az alkalmat. (Esztergályos János: Minden nap külön fogjuk ezt megcselekedni és felszólítjuk minden nap!) Most pedig, amikor ezt a levelet leteszem a Ház asztalára, a Képviselőház jóízlésére, Összeférhetlenségébe vetett hitére és tisztes­KÉPVISELÖHA2I NAPLÓ. IV. >. ülése 1932 február 17-én, szerdán. â89 segere bízom, hogy hogyan fog ebben a kér­désben cselekedni. (Helyeslés a bal- és a szél­sőbaloldalon. — Rubinek István szólásra je­lentkezik.) Elnök: Milyen címen kíván a képviselő úr szólni? Rubinok István: Személyes megtámadta­tás címén. Elnök: A szó a képviselő urat megilleti. Rubinek István: Igen t. Képviselőház! Végtelenül sajnálom, hogy a Ház szíves türel­mét személyes kérdésben vagyok bátor igénybe venni először az alatt az elég hosszú idő alatt, mióta ennek a t. Háznak tagja vagyok, de kénytelen vagyok azokra a vádakra reflek­tálni, amelyeket az előttem szóló képviselő úr jónak látott idehozni. (Kuna P. András: Mert nem vették be az elnöki tanácsba! — Zaj és derültség.) Méltóztassanak megengedni, hogy egészen röviden reflektáljak magára arra a cselek­ményre, amelyet az igen t. képviselő úr fel­hozott. (Halljuk! Halljuk!) Nincs semmi szük­sége annak, hogy itt bármilyen titokzatosság vagy eltitkolás történjék. Amit én ebben az ügyben cselekedtem, azt vállalom, mert abban a tudatban és meggyőződésben cselekedtem, hogy tisztán és szigorúan az ügyvédi rend­tartásnak megfelelően cselekszem. (Felkiáltá­sok m a baloldalon: Gondoltuk! — Zaj. — Anda­házi Kasnya Béla: Ez az a bizonyos úszónad­rág! — Zaj.) T. képviselő úr, én önt meghall­gattam, követelem, hogy engem is hallgasson meg olyan csendben, ahogyan én önt meghall­gattam, amikor ön alaptalan vádaskodásával előállott. (Halljuk! Halljuk!) T. Ház! 1931 tavaszán — a napra már nem emlékszem — itt a Ház üléstermében egyik barátom jött hozzám, aki azt mondotta, hogy egyik igen közelálló hozzátartozójával nagy méltánytalanság történt és arra kér, hogy mint^ ügyvéd, vállaljam az ő ügyének képvi­seletét. Amire én azt mondottam neki, kérlek, ha tisztán és szigorúan ügyvédi ténykedésről van szó, nagyon szívesen fogom vállalni, vég­leges választ azonban csak akkor fogok tudni adni, ha magam betekintettem az ügybe és meggyőződtem arról, hogy szigorúan ügyvédi ténykedésre óhajt felkérni. Eljött hozzám, azt hiszem a Magyar Bankegyesületnek a tulaj­donosa (Egy hang a baloldalon: Azt hiszi?) és azt mondotta: kérem, nekem hosszú esztendő­kön keresztül volt és van bankházam, amely bankháznak egy kétezer darabos sorsjegy kon­tingense van hosszú esztendők óta. (Gaal Gaston: Az árvák nem kapják meg! — Kun Béla: A rokkantak nem kapják meg!) Én meg vagyok róla győződve, hogy a képviselő úr máskép fog nyilatkozni az ügy előadása után. (Gaal Gaston: A kétezer sors­jegyről beszélek. Tízet sem kapnak az öz­vegyek, árvák, egy bank pedig kap kétezret! — Zaj.) Ez a része a dolognak nem rám tarto­zik. Előadta, hogy a Pénzintézeti Központ re­víziót tartott nála, amely revíziónak az volt az eredménye, feogy nála szabálytalanságokat állapítottak meg, amely szabálytalanságok eredménye gyanánt a kétezer darabból álló sorsjegy-kontingensét elvették. (Gaal Gaston: És kik kapták meg?) Ezt ő a maga részéről méltánytalannak tartja, mert a revízió által megállapított szabálytalanságok szerinte . nem történtek meg. Erre én azt mondtam: kérem, majd. el fogok menni, megállapítom a tény­állást és azután nyilatkozom, vállalom-e az ügyet vagy sem. Elmentem a Pénintézóti Közf 40

Next

/
Oldalképek
Tartalom