Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-50

2ÔÔ Àz országgyűlés képviselőházának pontba és megállapítottam a következő tényállást. Tényleg szabálytalanságokat követtek el,, amely szabálytalanságok alapján a Pénzintézeti Központ elvonta a kontingenst. Ott azonban a Pénzintézeti Központban megállapítottam azt is, Ihogy a kétezer darab sorsjegykontingensből 1225 vagy 1230 darab — most raiár a számra nem egészen emlékszem — az, amit szukeesiszíve jogadományozás gyanánt kapott, 775 darab sorsjegyre ő nem kapott jogadományozást, hanem azt a Pénzintézeti Központnál elfogadott szabályok és joggyakorlat szerint más adományosoktól vásárolta meg a Pénzintézeti Központ tudtával és utólagos hozzájárulásával, feltüntetve a Pénzintézeti Központ előtt azt az összeget is, amely összegért ezeket a sorsjegyeket vásárolta. Erre azt mondottam: 1225 darab sorsjegyet a Pénzintézeti Központnak jogában van minden további nélkül elvenni, ha (szabálytalanságot állapít meg, mert hiszen a Pénzintézeti Központ adományozta ezeket. 775 darabra vonatkozólag a

;

z én jogi meggyőiződésemj az, hogy a Pénzintézeti Központ nem veheti el ezeket minden kártalanítás nélkül, mert nem a Pénzintézeti KözKont adományozta, hanem hozzájárult alhhoz, ogy készpénzért vásárolhassa meg a bank. Az én jogi, meggyőződésem szerint nem a jog adományozásáról, hanem meglévő jog védelméről, tisztán és kizárólag a legszigorúbban értelmezve is, ügyvédi ténykedésről lévén szó, erre az ügyre vonatkozólag vállaltaim az ügy képviseletét (Kun Béla: Ennek konstatálása került 15.000 pengőbe!) Erre is rá fogok térni. Táhát vállaltam a képviseletet, tárgyaltam is néhányszor az ügyben, voltam a Pénzintézeti Központban, amikor azonban láttam, hogy az ügy intézése elhúzódik és olyan irányba terelődik, amelyet én már nem tudtam teljes 100%-ig követni, az ügy vitelétől visszaléptem és az egyesség megkötésében, amely egyesség ai bank és a Pénzintézeti Központ között erre a 775 darab sorsjegyre, illetőleg ennek egyrészére nézve létrejött, közre nem működtem. Ez a szigorú tényállás, amelyet én nyiltan, bármikor fedezve azt és a felelősséget mindenkor vállalva azért, amit ebben az ügyben tettem, az összeférhetlenségi bizottság előtt is szívesen vállalok. Méltóztassék megnézni az összeférhetlenségi törvény vonatkozó rendelkezéseit, vájjon ez az eljárás ezekbe ütközik-e. Nem tudom, nem is keresem, hogy a t. képviselő úr hogyan jutott ehhez a kötlevélhez, vagy annak másolatához, vagy fotografikus fakszimiléjéhez, egyáltalában nem tartozik rám, hogyan jutott hozzá, mégpedig azon egyszerű oknál fogva nem keresem ezt, mert mindenkor nyiltan és emelt fővel tudom vállalni a felelősséget azért, amit ebben az ügyben mint ügyvéd cselekedtem. (Felkiáltások a szélsőbaloldalról: Es mint képviselő?) Az alatt a több mint tíz esztendő alatt, amit én ebben a Házban töltöttem el, (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon. — Halljuk! Halljuk!) sok ügygyei jöttek hozzám, sok üggyel környékeztek meg, amelyeket nem vállaltam- Magamra nézve mindenkor két kötelességet ismertem. Az egyik az, hogy azokban az ügyekben, amely ügyeket vállalok, a lehető legszigorúbban alkalmazzam önmagámra nézve az összeférhetlenségi törvény rendelkezéseit, (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) a másik pedig az, hogy amely ügyeket vállalok, azokat lelkiismeretem szerint is nyugodtan vállalhassam. (Zaj a bal- és a szélsőbáloldalon.) Ebben az ügyben első dolgom volt megnézni az összeférhetlenségi törvényt. MélBÔ. ütése 1932 február 17-én, szerdán. tóztassék elővenni bárkinek annak rendelkezéseit (Zaj a baloldalon. — Gr. Sigray Antal: Várjuk az újat!) és megmondani, vájjon annak melyik paragrafusa alá vonható ennek az ügynek elintézései (Kun Béla: Az összeférhetlenségi törvény szelleme! — Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Kun Béla: Az öszszeférhetienségi törvény szelleméről beszéljen, ne a paragrafusokról!) « Rubinek István: Nem fogadhatok el sem a Házban, sem a Házon kívül ilyen... (Rassay Károly: Hasznothajtó jog! — Ügy van! Ügy van! balfelől. — Kun Béla: Hasznothajtó jogokról van szó!) Bocsánatot kérek, nem hasznothajtó jog adományozása ez, hanem adományozott jognak ügyvédi megvédése állítólagos sérelem ellen. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez tisztán és kizárólag szigorú ügyvédi ténykedés. (Zaj. — Elnök csenget.) De nem vállalok és nem vállalhatok el egy vádat olyan ember részéről, aki abszolúte nem szerzett magának érdemeket az ő múltbeli munkásságával arra, hogy ilyen vádakat másnak a fejéhez vágjon. (Gr. Hunyady Ferenc: A 3000 pengővel mi lett! — Kun Béla: Kapott-e a képviselő úr pénzt vagy nem

1

! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Kun Béla: Ebből az ügyből kifolyólag vett-e fel pénzt a képviselő úr, igen vagy nemi Ez a kérdés!) Rubinek István: A képviselő úr megelőzőleg két választáson ennek a pártnak zászlajával ment a küzdelembe, a legutóbbi választáson ennek a pártnak a mandátumával jött be ide a Házba. (Zaj. — Halljuk! — Dinnyés Lajos: Ez nem pártfegyelmi kérdés!) Egy olyan ember, aki két ilyen választás után egy-két hétre a választás után elhagyja a zászlót, (Nagy zaj a baloldalon.) és a legélesebb támadásba megy át nem a párttal szemben... (Peyer Károly: Nem fontos! — Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek! Rubinek István:... hanem azokkal az elvekkel szemben, amelyeknek zászlaja alatt jött be, az, t. Képviselőház, a politikai amonalitás olyan nagy fokáról tett bizonyságot, amely nem jogosítja fel a legkisebb mértékben sem arra, hogy mások becsületébe gázoljon. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Mellékvágány!) A képviselő úrtól legkevésbbé érdemlem pedig ezt meg én. (Andaházi Kasnya Béla: Nem erről van szó!) Felhívom a t. képviselő úr figyelmét arra, (Andaházi Kasnya Béla: Kapott-e sorsjegyet?^ hogy a választást megelőző napokban itt á Ház folyosóján mivel jött hozzám. (Halljuk! Halljuk!) Akkor a t. képviselő úr azt mondotta nekem: (Dinnyés Lajos: Talán ő is sorsjegyet kért?) csak egyszer, csak egyetlenegyszer segíts engem be ide a Képviselőházba (Kun Béla: Az más dolog! — Felkiláltások a'szélsőbaloldalon: Jellemző!) és én a leghűségesebib embered leszek. Nem akarom azt a kifejezést használni, amit ő használt az ember helyett. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hát nem a választók választanak? — Pfuj! — Peyer Károly: A független választók nem választanak! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Jellemző dolog!) Az olyan emberrel szemben, aki avval szemben, akit jótevőjének tarthat, ilyen hangot használ, (Peyer Károly: Szóval nem választás történt, hanein mandátumadományozás!) én felmentettnek érzem magam az alól, hogy az ilyen piszkos vádakkal szemben védekezzem. (Peyer Károly: Mi az hogy vádak? — Zaj.) Az olyan embernek, aki az ő jótevőjét így megtámadja, egész eljárását a közvélemény meg-