Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-50

Az országgyűlés képviselőházának 50. ütése 1932 február 17-en, szerdáú. lam részére, hanem az illető ügynök javára. Mit eredményez ez? Ez azt eredményezi, hogy lehetetlen címekre küldik el az értesítéseket, úgyhogy például ennél a speciális banknál annak ellenére, hogy tudjuk, hogy minden negyedik vagy ötödik sorsjegy nyer, (Egy hang balfelől: Minden második!) egyáltalában nem történt meg az, hogy valaki a vevők közül nyert volna. Csodálatos véletlen! Ennek az a magyarázata, hogy igyekeztek a sorsjegyeknek egy jelentékeny kontingensét lehetőleg Amerikában, Braziliában és távoleső részeken elhelyezni. Meg kell még jegyeznem, hogy ezeken a sorsjegyeken még nagyobb volt a hasznuk, mert itt a sorsjegyeket mind az öt osztályra egyszerre eladták, viszont joguk volt még 5 pengőt hozzászámítani portóköltség címén. Végeredményben azonban nem az a célom, hogy az üzletet derítsem fel, csak rámutatok arra, hogy milyen eredményes kitűnő üzletről van szó . A Pénzintézeti Központ, amelynek hatáskörébe tartozik ez a Bankegyesület is, annak ellenére, hogy ez a Bankegyesület gyakrabban nem tudott elszámolni a sorsjegyekkel, sőt csak a sorsjegyek 60— 62%-ával számolt el és a többit elveszettnek deklarálta, előttem eddig érthetetlen módon nem tett ellene eljárást folyamatba, illetőleg tőle a kontingens engedélyt nem vonta meg, ami egészen különös és szokatlan. Most azonban, amikor a normális kivizsgálás megtörtént, a pénzügyi revizor átvizsgálván az^ adatokat, megállapította, hogy a visszaélések olyan sorozata történt, hogy a bankot a Pénzintézeti Központ kebeléből ki kell zárni és ezt a bizonyos kontingenst meg kell tőle vonni. Mi történikerrel A Magyar Bankegyesület érezvén, hogy itt egy befolyásos úrra van szükség, először is elszalad Pásztor Miksa vezérigazgató úr vejéhez, Martos Miksa úrhoz, aki természetesen interveniál a bizonyos űr érdekében. (Lázár Miklós közbeszól) Ezt, sajnos, megszoktam. Erre beidézik az illető pénzügyi revizort és szemrehányást tesznek neki, hogy miért csinált ilyen szigorú megállapításokat. Űgy látszik, ezt a pénzintézetet ki akarja végezni! Erre utasították, hogy csináljon egy másik jelentést. A pénzügyi revizor ezt a jelentést nem volt hajlandó megtenni és felkereste az akkori elnök urat, Korányi ő excellenciáját, akinek a pénzügyi revizor azt is megmondotta, hogy itt milyen mellékbefolyások érvényesülnek és azért tartja szükségesnek, hogy ez a kérdés feltétlenül kivizsgáltassék. Korányi elnök úr azonnal magához hivatta az egész elnökséget és igen szigorúan megdorgálta, de egészen érthetetlen módon még sem történt meg az, aminek kellett volna megtörténnie, hogy a Pénzintézeti Központ ezt az intézetet kizárta volna kebeléből. Az azonban igaz, hogy ezt a kontingenst, mégpedig az 1760 darab sorsjegynek árusítását megvonták a részvénytársaságtól. Erre, amikor látták, hogy milyen komoly stádiumba jutott a dolog, érezték, hogy egy még befolyásosabb és még komolyabb képviselőre, vagy ügyvédre van szükség, ezért felkereste az illető cég Rubinek István t. képviselőtársunkat, járjon közbe, hogy ez az 1760 darab sorsjegy ismét visszajusson a részvénytársaság birtokába, aminek ellenében kötelezte magát a részvénytársaság, hogy ez esetben Rubinek István úr 30 000 pengő készpénzt kap. (Mozgás. — Propper Sándor: Nem is olcsó dolog!) A szerenesés^ ügyvéd úr ezt meg is tudta oldani. A sorsjegykontingenst ez a cég tényleg vissza is kapta. Már minden a legnagyobb rendben volt, egyszer csak egészen érthetetlen módon, — egyelőre még nem tudom mi történt — de a pénzügyi revizort, aki az első kivizsgálást megtette, autón felrendelik Egerből és a Pénzintézeti Központ éjszakai ülést tart, amelyben kizárja, illetőleg most már kilépteti a Bankegyesület Részvénytársaságot, egyben megvonja tőle az újból megszerzett kontingenst. Akkor ezt a határozatot Korányi elnök úr igen szigorú fellépéssel maga adta ki, aki a legnagyobb felháborodással értesült a dologról és intézkedett, hogy azonnal megszűnjék az eddigi állapot. Hogy milyen súlyt helyezett erre a Pénzintézeti Központ, bizonyítja az is, hogy küldöncök útján küldöttek el még az éjszaka az összes napilapokhoz a tudósítást, hogy nevezett Bankegyesületet kizárták a Pénzintézeti Központ kötelékéből. Mi történt ezután 1 Az ember azt hinné» hogy természetszerűleg megszűnt minden. Nem szűnt meg. Üjból felkeresik Rubinek István képviselő urat, most már másodszor, de a nehezebb helyzetre való tekintettel nem vállalkozik Rubinek képviselő úr arra, hogy az egész kontingenst visszaszerzi, csak 775 darabot. Természetesen kisebb üzletről lévén szp, a hal is kisebb lesz, amennyiben most már nem 30.000 pengőt, hanem csupán 15.500 pengőt köt ki magának ügyvédi honorárium, illetőleg jutalék címén, (Mozgás a Ház minden oldalán. — Esztergályos János: így fizet rá!) aminek bizonyságául felolvasom az igen t. képviselő úrnak a céghez kézírással írt levelét, amely a következőképpen hangzik (Halljuk! Halljuk! ~ Olvassa): «Nagyságos Kern Gyula igazgató úrnak, Budapest. Szabó Sándor ügyvédtársammal ...» Tehát a másik alelnök úr is szerepel és így úgy látszik, egységespárti akcióról volt szó. (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon. — Mozgás a jobboldalon. — Esztergályos János: Csak nyugalom! — Kuna P. András: Mi van az elnöki tanáccsal? — Jánossy Gábor: Semmi egységespárti akció! Micsoda beszéd ez! — Szeder Ferenc: Hát micsoda dolog ez, letagadják? Alelnök az egységespártban mind a két úr. — Folytonos zaj és mozgás a Ház minden oldalán-) (Tovább olvassa): «Szabó Sándor ügyvédtársammal együtt vállaltuk a Magyar Bankegyesület Részvénytársaságnak a Pénzintézeti Központ előtti képviseletét, abból az ügyből kifolyólag, hogy a központ a balsorsjegy kontingensét teljes egészében elvonta. Ügyvédi tiszteletdíjamat illetőleg köztünk a következő megállapodás jött létre: amennyiben a sorsjegykontingensből 775 darabot a bank részére megmenteni sikerül, vagy lehetővé válik annak a bank javára való elfogadása a Pénzintézeti Központ hozzájárulásával, a tiszteletdíj 15.500, azaz: tizenötezerötszáz pengő lesz. Kisebb eredmény esetén a tiszteletdíj aránylagosan csökken. Kedvezőtlen esetben háromezer pengő jár», tehát mint fonds perdu (Derültség. — Olvassa): «A tiszteletdíj fedezésére a mai napon, letét gyanánt 15.000, azaz tizenötezer pengőt felvettem, amelyből eredmény hiányában 12.500 pengőt visszaadni tartozom. A tiszteletdíj esedékessé válik a Pénzintézeti Központ határozathozatalának jogerős meghonapján. Budapest, 1931. március 9-én. Dr. Rubinek István.» Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédét befejezni. Andaházi Kasnya Béla: Kérem beszédidőmnek tizenöt perccel való meghosszabbítását.