Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-50

Àz országgyűlés képviselőházának ÚÖ. szolgáltatása tárgyában felmerült vitában anj nak a megállapítására, hogy a munkavállaló bizonyos meghatározott időpontban keersőkép­telen-e, a m. kir. minisztérium az Országos Társadalombiztosító Intézet budapesti kerületi pénztáránál s a szükséghez képest a nagyobb vidéki központokban fennálló kerületi pénz­táraknál is rendelettel orvosszakértői döntő­bizottsági eljárást szervezhet.» Ez maga még nem baj, ebben semmi veszedelem nincsen. De azt mondja tovább (tovább olvass'a): «A döntő­bizottság megállapítása a bírói eljárás során is kötelező abban a kérdésben, hogy a munkavál­laló bizonyos meghatározott időpontban kereső­képtelen volt-e.» Ez prejudikálás, ez a bíróság számára köte­lezővé teszi egy más fórum döntését, illuzó­riussá teszi az egész szociális bíráskodást, úgy­hogy kérnem kell a miniszter urat és az elő­adó urat, hogy beszéljék meg ezt a dolgot^ és ha már fenntartják is ezt a javaslatot, legalább ezt az egyet, ne hagyják benne és ne tegyék fiktívvé a szociális bíráskodást. Ne állítsák kész helyzet elé a bíróságokat, ne gátolják őket a mérlegelésben, hiszen az ülnöki rendszer amúgy is csonka lesz, a szakértelem amúgy is hiányozni fog, a szociális szellem amúgy is tompulni fog, valószínűleg teljesen el fog veszni. Ha mármost ott áll ez a prejudikáló lehetőség, ez az intézmény, amely a bíróság előtt jár el és szögez le álláspontokat és álla­potokat, akkor az egész szociális bíráskodás, ez az egész törvényjavaslat, ha törvényerőre emel­kedik is, teljesen illuzórius lesz. Ezek azok a szempontok, amelyek bennün­ket arra késztettek, hogy az imént felolvasott kisebbségi véleményt beterjesszük. Mi teljesen jóhiszeműen, a szociális gondolattól vezérelve, az ügyek történetének, az ügyek menetének teljes ismeretében merjük kérni az igazságügy­miniszter úrtól azt, hogy ezt az antiszociális lépést ne tegye meg, vegye vissza ezt a javas­Latot és ha szükségét látja a szociális bíráskodás reformjának, jöjjön ide egy korszerű, valóban szociális reformmal- (Elénk helyeslés a szélső­baloldalon.) Elnök: T. Ház! Minthogy a tegnapi ülé­sünkön tett bejelentésnek megfelelően már most az interpellációkra kell áttérnünk, a vitát meg­szakítom és. előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javas­lom, hogy a Ház legközelebbi ülését holnap délelőtt 10 órakor tartsa és annak napirendjére tűzessék ki a mai napirend 1., 2., 3. és 4. pontja. Méltóztatnak napirendi javaslatomat el­fogadni? (Igen!) Akkor ezt határozatként mon­dom ki. Andaházi Kasnya Béla képviselő úr a ház­szabályok 143. §-a alapján személyes megtámad­tatás visszautasítása címén kért és kapott fel­szólalásra engedélyt. A képviselő urat illeti a szó Andaházi Kasnya Béla: T. Képviselőház! (Halljuk!) A tegnapi nap folyamán, a napi­rendi vita keretében . pár dolgot voltam kény­telen a t. Ház színe elé hozni. Ennek folyamán az igen t. többségi párt több tagjától szemre­hányást kaptam, sőt nyilt közbeszólás formá­jában azzal vádoltak meg, hogy olyan dolgokat állítok, amelyeket bizonyítani nem tudok, szó­val egész felszólalásomnak más alapja nincs, mint a gyanúsítás. (Báró Vay Miklós: így is volt!) Miután a képviselő úr azt mondja, hogy ez így is volt, én kényszerítve érzem magam, egyrészt saját reputációm érdekében, de más­részt tartozom a Képviselőháznak és magának ülése 19ÈÎ február 17-én, szerdán. 2S7 a képviselői tekintélynek is azzal, hogy az itt szóbanforgó dolgot idehozzam. En ugyanis tegnap kénytelen voltam meg­jegyezni azt, hogy igen gyakran találkozunk o^yan esettel, amikor különösen az ügyvéd­képviselő olyan dolgokat intéz és jár ki, ame­lyek a képviselői tisztességgel, — bocsánat, hogy ezt a szót merem használni — össze nem egyeztethetők. Ennek igazolására méltóztassék megengedni, hogy egy konkrét dolgot hozzak a t. Ház színe elé. (Halljuk! Haltjuk!) A Ma­gyar Bankegyesület, ame±y a Kern Gyula­magánház és sors jegybizományos cégből ala­kult át részvénytársasággá, a háború alatt és főveg az inflációs időkben kizárólag tőzsde- és bankszerű spekulációkkal foglalkozott, de a valuta stabilizálása után kifejezetten és mond­hatnám, egyedül a s or s jegyeiárusítás legválto­zatosabb visszaéléseiben specializálta^ magát (Zaj.) Azért mondom így, hogy visszaélésekben specializálta magát, mert a Pénzintézeti Köz­pont revizora ezt hivatalosan több esetben meg is állapította. Méltóztassék megengedni, hogy csak mellesleg megjegyezzem, hogy amikor spe­ciálisan az osztáiy sors játék esetét emútem itt fel egy részvénytársasággal, illetve egy bank­üzlettel kapcsolatban, íelhozzam azt is, hogy éppen képviselőtársaim jegyezték meg, hogy például a hadirokkantak, hadiözvegyek, hadi­árvák, akik nem tudnak semmiféle regálé-jog­hoz jutni, nem tudnak semmiféle ellátásban vagy támogatásban részesülni, hogy megsze­rezzék nekik azt a lehetőséget, hogy legalább 10—15—20 vagy 25 sorsjegyet tudjanak eladni, mert ez magában véve is életlehetőséget bizto­sít nekik, mert ez megélhetési bázis lenne leg­alább rövid időre. Mindezek ellenére ez eddig még sohasem volt keresztülvihető azért, mert a bankok és az ilyen részvénytársaságok érdeke érvényesült. Hogy miért, arra rögtön bátor le­szek rámutatni. Meg kell jegyeznem, miután képviselőtársaim közül nem mindenki tudja ezt, hogy a sorsjegyeiárusításnál az eladó 20% ju­talékban részesül. Bár ez már magában véve is óriási bázist, óriási üzleti lehetőséget nyújt, a tulajdonképpen üzlet a lazán megcsinált sors­jegy szabályztát miatt áll elő és itt igen kis lelkiismeretlenséggel óriási vagyont lehet sze­rezni. Ez a bizonyos Magyar Bankegyesület ezt szorgalmasan művelte és igen szépen frukti­fikálta is. A tulajdonképpeni kereseti lehetőség a kö­vetkező^ Ezek a bankok, amelyek sorsjegy­eiárusítással foglalkoznak, lehetőleg olyan fe­let választanak ki is or s jegy vételre, aki nem képes a sorsjátéknak mind az öt osztályában a jegyet megvenni, mert méltóztatnak tudni, hogy egy játék öt osztályból áll, tehát átlag­ban 24 pengőjével az ötödik osztályban már 120 pengőt reprezentál egy ilyen jegy. Ha te­hát a fél az első osztály húzása előtt még nem képes megvenni a^ sorsjegyet, akkor min­den további osztálynál már a megelőzőt is meg kell fizetni, tehát az Ötödiknél 120 pen­gőt kell fizetni a kis vevőnek, míg az eladó az államnak ezért csak 24 pengőt fizet. Ez azt jelenti, hogy ha mindig változtat és pél­dául minden osztályban a sorsjegyet másnak adja el, akkor 360 pengőt keres, míg az ál­lamnak csak 96 pengőt ad ebből. így tehát olyan jelentős, r 264 pengős haszna van, amit nem találok egészen indokoltnak. Van azonban még egy súlyosabb visszaélési lehetőség is. A szabályzat ugyanis kimondja, hogy a nyertes sorsjegyeknek azok a tulajdonosai, akik há­rom hónap eltelte előtt nem jelentik be igé­nyüket, ezt az igényt elvesztik, de nem az ál-

Next

/
Oldalképek
Tartalom