Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-50

284 Az országgyűlés képviselőházának nem olvasztják ezt bele a miniszterelnökségbe, ahonnan nagyon szépen el tudnák látni külön státus, külön minisztérium nélkül az ügyeket? Vagy miért nem szüntetik meg szervezetileg a közgazdasági és kisgazdaminisztériumokat, mert ezek még mindig léteznek, csak nem működnek, a költségvetésbe azonban még mindig be vannak véve. Vagy ha a megtorlás a cél, és pedig olyanképpen, hogy nemcsak a bűnös egyéneket büntetik meg, hanem magát a minisztériumot is meg akarják büntetni, akkor miért nem tekintenek azokra a minisztériumokra, amelyekben szintén történtek panamák és botrányok, például a honvédelmi minisztériumra, ahol szintén voltak panamák, a belügyminisztériumra, ahol szintén voltak panamák, vagy a kultusz- és földmívelésügyi minisztériumokra, ahol két kézzel szórták a pénzt, aktaszerűen bizonyítva, hogy az ország anyagi és gazdasági romlását ebben a két minisztériumban okozták, a két minisztériumban folytatott pazarlásokkal követték el. Miért nem esik a hivatalos tekintet ezekre az intézményekre, miért éppen a népjóléti minisztériumra? De ismétlem és hangsúlyozom, hogy ennek a minisztériumnak — szellemét ás tartalmát illetően — mi nem kelünk védelmére, ezt a minisztériumot védelmezni nem akarjuk, csak ráirányítjuk a figyelmet arra, hogy a szociális problémák korszakában nem lehet meg az ország egy szociális hivatal nélkül. Akkor, amikor minden országnak megvan a maga szociális minisztériuma, amikor minden országban éppen ez a minisztérium végzi a leglüktetőbb, a legelevenebb és leghatalmasabb •munkát, mert ezt a korszakot a szociális problémák uralják, amikor nemzetközi szociális hivatal is van: a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal, amely a Népszövetség keretében működik,^ akkor nem lehet felparcellázni és különböző hivatalok ^ között szétosztani, bürokratizálni a népjóléti ügyet. T. Képviselőház! Mi igenis azt akarjuk, hogy Magyarországon a népjóléti minisztérium ügyei tisztáztassanak, tessék tehát hozzájárulni ahhoz, amit javasoltunk, tessék egy parlamenti vizsgálóbizottságot kiküldeni a népjóléti panamák kivizsgálására, tessék az egyéneket megbüntetni, de ne tessék magát a szociális gondolatot feláldozni. T. Ház! Ami mármost a konkrét javaslatot illeti, meg kell állapítanom azt, amit későbben bizonyítani fogok, hogy a törvényjavaslat jókora lépés visszafelé a szociális bíráskodás terén. Az 1907 : XIX. te. amelyről az előadó úr is megemlékezett, kielégítő módon intézte el és rendezte a szociális bíráskodási Volt egy munkásbiztosítási választottbíróság minden kerületi iszékhelyen elsőfokon s ott volt az állami munkásbiztosítási hivatal, mint felügyeleti hatóság és mint felsőfokú munkásbiztosítási bíróság másodfokon, és végső fokon mind a két fokon mindkét bíróságnál a paritásos ülnöki rendszer volt bevezetve. Ez a bíróság az érdekeltek bevonásával és közreműködésével igen szépen működött, ezt maga az előadó úr is elismerte, és igen jó alapvető munkát végzett a szociális bíráskodás terén. Ez a rendszer szilárd joggyakorlatot alkotott a szociális bíráskodás terén és megvetette az alapját a későbbi alkotásoknak és reformoknak. Ezt a rendszert az ellenforradalom az 1921 : XXXI. tcikkel elsorvasztotta, állítom, hogy minden indok nélkül. Semmi más szükség sem volt erre az 1921 : XXXI. tcikkre, mint az ebben a korban élő bosszúálló szel50. ülése 1932 február 17-én, szerdán. lem. Ez az 1921 : XXXI. tcikk is egyik szeme volt annak a parlamenti szociális bosszúálló láncolatnak, amely akkor lábrakapott és hatékonyan működött. De még ez a bosszúálló javaslat sem volt olyan bátor és vakmerő, hogy teljesen szakított volna az 1907 : XIX. tcikk alapelveivel. Ennek a törvénycikknek három alapvető elve volt a szociális bíráskodásban. Az egyik az ülnöki rendszer, a másik a bíróság szociális jellege, a harmadik pedig az, hogy teljesen ingyenes volt ez a bíráskodás, tehát nem feltételesen díjtalan, mint ez a javaslat akarja, hanem teljesen és feltétlenül ingyenes volt az eljárás. A szociális bíráskodás ezt a három alapelvet, amelyet az 1907 : XIX. tcikk foglalt törvénybe, nem nélkülözheti. Mondom, az 1921 : XXXI. tcikk sem mert ezekkel az alapelvekkel teljesen szakítani, pedig ezt a javaslatot az első nemzetgyűlés tárgyalta és fogadta el, amit azért kell hangsúlyoznom, mert ennek az 1920—22-ben ülésező első nemzetgyűlésnek a szelleme nagyon veszedelmesen hasonlított a Dózsa-féle forradalmat követő 3514. évi úgynevezett vad, rákosmezei országgyűlésnek a szelleméhez. Ez az első nemzetgyűlés is jóformán csak a forradalmi megtorlás és bosszúállás gondolatával foglalkozott, mint az 1514-iki vad országgyűlés, és mégis az első nemzetgyűlés ebben a bosszúálló légkörben nem mert odáig menni, ameddig ez a kormány akarja ezt a Képviselőházat elvinni a szociális bíráskodás reformja terén. Ez a javaslat az eredeti munkásbíráskodási alapelvekkel az 1907 : XIX. tcikk három alapelvével szakított. Az eredeti javaslattal elsőfokon szakított az ülnöki rendszerrel is és csak a bizottság vette vissza ezt a rendszert, de majdnem fakultatív alapon, nem kötelező alapon, mert hiszen a bizottsági jelentés második szakasza azt mondja, hogy az ülnökök jelen nem léte, az ülnökök távolmaradása az ügy menetét nem befolyásolhatja. Ha az ülnökök nem jelennek meg, vagy nem jelenhetnek meg, (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Ügy, mint a munkaügyi eljárás!) akkor a bíróság tárgyalhat egymagában is, ami azt jelenti, hogy a bizottság részéről elfogadott ülnökrendszer helyett, a tulajdonképpeni kötelező rendszer helyett, a fakultatív rendszert vezeti be, mert hiszen nem kell sok hozzá, hogy az ülnökök ne jelenjenek meg azon a bizonyos tárgyaláson. Ha a tanács azt akarja, hogy ne jelenjenek meg, akkor nem jelennek meg, vagy ha a munkaadó letiltja az illető megjelenését, akkor sem jelenhetnek meg. Igen sok lehetősége van annak, hogy az ülnök ne jelenhessék meg és ez idővel gyakorlattá válhatik, vagyis az eredeti javaslat léphet a bizottsági javaslat helyébe a gyakorlatban és az életben, úgy hogy az ülnökrendszer, ez az én szerény felfogásom szerint nélkülözhetetlen rendszer a szociális bíráskodásban, az új rendszerben elvész. T. Képviselőház! A javaslat 1. fa 2. pontjában a másodfokú bíráskodásra a budapesti kir. ítélőtáblát jelöli meg. Bizonyos, a 9. §-ban meghatározott ügyekben elsőfokon is a budapesti központi királyi járásbíróság jár el. A javaslat 11. §-ának alapján kizárólagosan a 10. §-ban fel nem sorolt perekben a minisztérium megállani that, kijelölhet járásbíróságokat, amelyek az ügyekben eljárnak. A 12. §. második pontja alapján is kizárólagos a bíróság hatásköre. Ez arról szól, hogyha a biztosítottnak az intézettől járó valamely követelésében kell ítélkezni.