Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-50

Az országgyűlés képviselőházának 50. ülése 1932 február 17-én, szerdán. 279 általánosabbá, áldásosabbá vált ennek az intézménynek az életben való érvényesülése. Meg kell állapítanom azt is, hogy tagadhatatlan, hogy a gazdasági viszonyokkal összefügg bizonyos vonatkozásban a társadalombiztosítási perek számának az emelkedése és pedig annyibam hogy a gazdasági élet megromlása következtében a munkavállalók munkaereje is csökkent, hajlamosabbá vált az állandó és gyakori munkanélküliség következtében a betegségre és ennek folytán^ az elgyöngült szervezet a munkát kevésbbé bírta és újabb munkába állás esetén gyorsabban és könnyebben rászorult a társadalombiztosítás támogatására vagy segélyezésére. A részletes ügyforgalmi statisztikát abból a szempontból is voltam bátor előtérbe állítani, hogy levonjam azt a tanulságot, hogy a beosztott bíráknak megfeszített működése és tevékenysége mellett is, éppen a perek számának állandó emelkedésére való tekintettel és miután erre az állandó emelkedésre a következő években fokozottabb mértékben is gondolnunk kell, ezzel a körülménnyel számolnunk kell, r előreláthatólag a bíráskodás mai szervezetében a bíróságok nem lennének abban a helyzetben, hogy ezzel a nagy pertömeggel, ezzel a nagy ügyforgalommal megbirkózzanak, tehát bizonyos rendszerbeli, szervezeti változásokra is okvetlenül szükség van. Ebből is látható tehát a jelen törvényjavaslat indokoltsága és éppen ezért szükségesnek mutatkozott bizonyos szerkezeti, szervezeti változásoknak törvénybe való iktatása. Ha ugyanis a mai szervezet változatlanul fennmaradna, akkor olyan magas bírói létszámemeléssel kellene számolni, amely az állam mai pénzügyi helyzetében nem lehetséges- Ilyen előzmények után került a sor a jelen törvényjavaslat előkészítésére. Az összes vonatkozó törvényalkotások indokolásából kicsillan az, amit már az előbb voltam bátor ismételten hangsúlyozni, hogy ezeknek a pereknek és igényeknek elbírálása,^ gyors elintézése minden pert megelőzően szükséges és kívánatos. Tudjuk azt, hogy amikor a biztosított táppénzigényével, baleseti igényével vagy járadékának érvényesítési igényével a biztosító intézethez fordul, már akkor súlyos anyagi és fizikai helyzetben van, úgyhogy ennek a táppénzkérdésnek vagy baleseti segélykérésnek elbírálása exisztenciális, életbevágóan fontos érdeke annak a biztosítottnak, tehát meg kell tenni és lehetővé kell tenni azt, hogy egyrészről a biztosító intézet ezeket a kérdéseket soronkívül, minél nagyobb gyorsasággal elbírálja, hogy amennyiben az igényt elismerik, abba a helyzetbe kerüljön a r biztosított, hogy a törvény által biztosított igényének minél előbb birtokába jusson, mert minden egyes nap veszteség annak az egyénnek szempontjából s az egész társadalom és állam szempontjából. Látjuk azt, h a az a biztosított nem kapja meg azonnal táppénzét, táplálkozásában óriási visszaesést kell, hogy szenvedjen, szenved vele a gyermek, szenved vele az egész család, fizikailag leromlik, munkaképessége csökken és ez egész további generációk életképességének és fejlődésének veszélyeztetésével jár. Ezek után bátor vagyok áttérni a törvényjavaslat rövid ismertetésére. Nem akarom kellő és teljes részletességgel ismertetni, csak kiemelem azokat a főbb momentumokat, amelyek a ^törvényjavaslatban igényt támasztanak az érvényesülésre és kiemelem azokat a szempontokat is, amelyek a törvényjavaslat bizottsági tárgyalásánál a bizottságot jobban foglalkoztatták. Legelsősorban is megállapítom azokat a lényegbeli változásokat, amelyek a jelen törvényjavaslatban mutatkoznak. Nevezetesen, legelsősorban is, a múltbeli jogállapottal szemben, ki kell emelni, mint egyik leglényegesebb változást, a külön szakbíróságok megszüntetését, amennyiben ez a törvényjavaslat megszünteti a budapesti munkásbiztosítási ' bíróságot, valamint a munkásbiztosítási felsőbíróságot és az egész társadalombiztosítási bíráskodás körébe vont ügyek eldöntését a rendes bíróságok hatáskörébe utalja. Ez a kérdés szükségszerűen bizonyos bővebb megfontolást igényel és ezért egypár szóval bátor vagyok ezzel a gondolattal is foglalkozni. Ki kell elsősorban emelnem azt, hogy az 1921 : XXXI. te. csak Budapestre nézve létesített szakbíróságokat, mert — amint beszédemben már utalni voltam bátor reá — a vidéken eddig is a királyi járásbíróságok bírálták el a munkásbiztosítási pereket, és csak Budapestre nézve létesült ez a két szakbíróság, amelynek működését •— ismételten hangsúlyozom — a legnagyobb elismerés és dicséret kell, hogy illesse. A vidéki munkásbiztosítási ügyeket tehát a járásbíróságok döntötték el és működésükkel Szakszerűséget igazoltak és megfelelő, ^ a kívánalmakat kielégítő bíráskodási eredményeket produkáltak. A mai élet specializálódásánál fogva a bíróságok amúgyis állandóan egy szakbíróság jellegét mutatják abban az esetben is, ha ezek a bíróságok nincsenek elkülönítve a rendes és nagy bírói szervezettől, ha nem is létesíttetnek külön szakbíróságok. Hiszen tudjuk, hogy az ügyek nagyobb számánál fogva specializálódnak az egyes bíróságok. Tudjuk, hogy a beosztási rendszernél fogva, egyes bírák tipikusan hasonló természetű perekkel foglalkoznak. Látjuk, hogy a budapesti bíróságoknál, például a központi járásbíróságnál, külön munkaügyi bírák vannak, külön bírák foglalkoznak a lakásügyi perekkel és más-más bírák foglalkoznak a perek más-más tipusaival. Az ügybeosztás vonja maga után ennek a szükségességét, mert hiszen ez által biztosíttatik a szakszerűség és az, hogy egy-egy bíró a részére kiosztott pereket gyorsabban intézi el, mert hiszen annál a bírónál, aki ugyanazon ügykörben dolgozik állandóan és hasonló természetű pereket intéz el, az ügyekkel szemben kifejlődik egy bizonyos nagyobb ismeret, úgyhogy a pereket könnyebebn és gyorsabban tudják elbírálni az ilyen bírák. T. Képviselőház! Meg kell említenem azt is, hogy már az 1921 : XXXI. te. is szűkítette a társadalombiztosítási bíráskodás körét és olyan ügyeket, amelyeket még az 1907. évi törvény a társadalombiztosítási bíráskodás hatáskörébe utalt, már a rendes bíróságok hatáskörébe vonta. Ennek folytán, én azt a veszedelmet, amelyet hangoztatnak a két szakbíróságnak, tehát a budapesti munkásbiztosítási bíróságnak és felsőbíróságnak megszüntetésével kapcsolatban, osztani nem tudom, mert szerintem, ugyanaz a szakszerűség biztosítható lesz ezentúl is. Mert hiszen, — amint ezt a törvényjavaslatnak vonatkozó rendelkezése előírja — mi történik?. A munkásbiztosítási bíráskodással eddig foglalkozó bírák be lesznek osztva a rendes bíróságokhoz, s természetes és érthető, hogy a jövőben is ugyanezek a bírák, akik kipróbált munkaképességüknek már a külön szakbíróságnál bizonyítékát adták, fogják ezeket a pereket elbírálni és .arra való képességükkel lesznek segítségre a társadalombiztosítási bíráskodás ügykörébe vont ügyek elintézé1 sénél.