Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-50

280 Az országgyűlés képviselőházának A szervezet egységesítésének azonban lényegbevágó előnyei vannak, mert ezután módjába lesz a felügyeleti hatóságnak fokozottabb figyelemmel kísérni a társadalombiztosítási bíráskodás körébe kerülő ügyeknek minél eredményesebb és gyorsabb elintézését, és ennek folytán módjában lesz azt elősegíteni oly módon, hogy amennyiben a bírói létszám nem mutatkozik elegendőnek, akkor más ügykörökből való átosztás, más ügykörökben működő bíráknak a társadalombiztosítási bíráskodás körébe tartozó perek elintézésével való megbízása útján ezeknek a pereknek a soronkívüli és megfelelő elintézését biztosíthatja. Eddig, mint láttuk, éppen az ismertetett tevékenységi kimutatásból, a felügyeleti hatóságnak nem volt módjában gondoskodni ^ a növekvő pertömeg gyors elintézéséről, miután a bírói áthelyezhetetlenség nagy .elvének figyelembevétele folytán nem lehetett ebbe a külön szakbíróságba beosztani fokozottabb számú bírákat. S míg az évek első részében a bíróság nem volt megfelelően kihasználva, az oda beosztott bírák munkaereje nem volt kellően foglalkoztatva, addig az évek folyamán, amikor állandóan nőtt és szaporodott a perek száma, a bíróságok túlterheltek voltak és csak nagyobb létszámszaporítással lehetett volna ezen segíteni és így esetleg felfejleszteni egy bírói szervezetet^ amelyen azután a perek számának^ csökkenésével, az áthelyezhetetlenség elvénél fogva nem lehetre változtatni. Éppen ezért okszerűnek, észszerűnek és éppen a társadalombiztosítási bíráskodás alá vont pereknek gyors és megfelelő elintézése érdekében kívánatosnak mutatkozott a külön szakbíróság megszüntetése, az eddigi két bíróságnak a nagy bírói szervezetbe való beosztása és a társadalombiztosítási bíráskodásnak a rendes bíráskodás körébe való bevonása. Ennek az elvnek folyománya az, hogy a törvényjavaslat megszünteti a munkásbiztosítási orvosszakértői tanácsot is, és ezekkel a teendőkkel a jövőben az igazságügyi orvosi tanács fog foglalkozni, tehát a ma működő legmagasabb orvosi testület, amely egyesíti magában az ország legkiválóbb és legkitűnőbb szakembereit, akiknek a személye és az igazságügyi orvosi tanács eddigi kitűnő működése garancia e tekintetben, hogy a szakszerűség éppen olyan kitűnően fog ezután is érvényesülni az orvosi kérdésekben. ' Itt említem^ már meg azt, amire különben még ki fogok térni, hogy éppen a szakszerűség szempontjából meggyőződésem szerint egy igen helyes intézmény létesül, nevezetesen a budapesti központi kir. járásbíróság körében állandó orvosszakértőknek alkalmazása, akik a szakorvosok köréből kerülnek ki. Ezáltal a szakszerűség orvosi kérdésekben erősen érvényesülni fog és egy egyöntetű praxis állandó kialakulása is lehetővé válik ezáltal. Rátérek ezután az ülnökök kérdésére. Nevezetesen az ülnökök intézményének kérdése nagy vita és hosszas megbeszélés ( tárgya volt a bizottságban. Az én meggyőződésem e tekintetben, amelyet a bizottság állásfoglalása támaszt alá, az, hogy az ülnökök intézményének fenntartása feltétlenül óhajtandó és kívánatos, s a bizottsági szöveg ennek a felfogásnak azután érvényt is szerzett. En nem látom az ülnöki intézményt abból a szempontból^ fenntartandónak. — amint pedig nagy általánosságban kiemelni szokták — hogy a szakszerűség szenved abban az esetben, ha az ülnöki intézmény megszűnik. Nem akarom kiemelni azt, amit már a 50. ülése 1932 február 17-én, szerdán. törvényjavaslat indokolása kiemelt, hogy ez a szakszerűség nem is valósítható meg kellően az ülnökök segítségével, mert hiszen tudjuk azt, hogy az egyes munkakörökben foglalkozó biztosított ügyének elbírálásakor nem az a rokonszakmájú ülnök szerepel a bíráskodásban, mint ülnök, hanem bizony az életnek változatosságára és a különböző foglalkozási ágbelieknek igen nagy eltagozódására való tekintettel rendszerint más szakmabeli és csak véletlenül hasonló szakmabeli ülnökök szerepelnek az ügyeknek elbírálásánál. Hiszen látjuk, hogy már az 1907 : XIX. te. is, amely az ülnöki intézményt életrehívta és a bíráskodásba bevonta, maga gondol ezzel, amikor azt mondja, hogy lehetőleg rokonszakmabeliek hivandók be egy-egy biztosított ügyének elbírálásánál, azonban azt mondja tovább a törvénynek vonatkozó rendelkezése, hogy amennyiben pedig ez nem lehetséges, akkor az évenként előre megállapított sorrend szerint kell az ülnököket behívni, és az ülnökök azután ebben a sorrendben vesznek részt a bíráskodásban. A gyakorlat végeredményben azt mutatta, hogy nem a rokonszakmájú ülnökök szerepeltek az egy-egy biztosított ügyének elintézésénél, hanem bizony az a sorrend, amelyet a bíróság elnöke évről évre előre megállapított, és ebben a sorrendben hivattak be azután az ülnökök. De nem féltem az ülnöki intézmény megszüntetése esetén a szakszerűséget azért sem, mert hiszen éppen már az 1907 : XIX. te. alapján (Propper Sándor: Most már az ülnöki intézmény mellett kell érvelni!) ítélkező és igen bevált választott bíróságnak működésébea is látjuk azt, hogy kialakult már egy olyan séma, — ha szabad ezt mondanom, kicsit közönséges szóval — egy olvan ^kitaposott gyakorlat létesült, amely megállapította a különböző szakmabeli munkásoknál azt, hogy baleset esetén az a munkás, akit egy ilyen fizikai sérülés, illetőleg sérelem ért, szakmájában mennyi ideig mutatkozik munkaképtelennek. Erre kitűnő tabellák, táblázatok készültek, és ezenfelül a bíráknál is kifejlődött az ügyek állandó intézése folvtán egv olyan szakszerűség, amely azután szükségtelenné tette az ülnöki intézményt. En az, ülnöki intézménynek fenntartását talán más szempontból is indokolnám, és pedig abból a szempontból, hogy annak a biztosítottnak egy bizonyos megnyugvást jelent az, ha az ő munkástársát látja a bíróság körében működni és kvázi megnyugvással érzi, hogy az ő ügyében olyan megfelelő intézkedés fog történni, amely neki kívánatos. En ebből a szempontból sem tartom egészen nélkülözhetetlennek az ülnöki intézményt. Állom, vallom és meggyőződésem, hogy a bíróságokban olyan szociális érzék fejlődött ki, hogy a bíróságok kezében a legjobb helyen van a társadalombiztosítási bíráskodás alá vont perek elintézése, mert ezeket a szempontokat állandóan szem előtt tartják, figyelembe veszik és ezáltal biztosítják, hogy ezek a perek szociális szempontból kifogástalan elbírálásban részesüljenek. Megemlítem azonban, hogy a bizottsági szöveg éppen mindazokat a szempontokat, amelyeket voltam bátor csak vázlatosan kiemelni, figyelembe vette és arra az álláspontra helyezkedett, hogy a javaslat eredeti szövegével szemben az ülnöki intézmény fennmaradását és fenntartását tartja (szükségesnek és éppen ezért olyan szövegben állapodott meg, amely a különböző szempontokat honorálja, kielégíti és általános megnyugvást kelt eboen a kérdésben.