Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-50

278 Az országgyűlés képviselőházának esés mutatkozik, és pedig 1926-ban volt 5238, 1927-ben 4754,1928-ban csekély emelkedéssel már 4760, 1929-ben 5010; 1930-ra nézve nagy kiugrás mutatkozik, amennyiben az 1930-ban érkezett perek száma 8025, tehát háromezerrel több, mint az előző évben, ami körülbelül 50%-os emelkedésnek felel meg. Ugyanebben az arányban fejlődik az elintézett perek száma is, amennyiben 1924-től folytatólag, évenként a befejezést nyert perek száma 4017, 4211, 3294, 4602, 6227, 1929-ben csak 5638 és 1930-ban 6633. Látszik tehát az, hogy egy évben sem tudta a biróság a hozzá érkezett pereket elbírálni, és évről évre emelkedett a hátralék. (Propper Sándor: Más jogterületen nincs hátralék?) Most csak ezt vagyok bátor ismertetni, mert hiszen kiemeltem már, hogy a társadalombiztosítási perek meggyőződésem szerint — amint a miniszteri indokolások és a szakérdekeltségek is állandóan hangoztatják — olyan speciális természetű perek, amelyek soronkívüliséget sokkal jobban igényelnek, mint más perek, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez igaz!) mert hiszen szegény emberek életfenntartási eszközeiről van szó, megrokkant beteg emberek támogatásáról, segélyezéséről van szó, akiknek gyógyítaniok kell magukat és akiknek a megélhetést biztosítaniuk kell családtagjaik számára is. (Propper Sándor: Ez a javaslat nem oldja meg!) Ha nézzük a hátralékkimutatást, akkor látjuk, hogy 1924-ben az elsőfokú bíróságnál 1557 per maradt folyamatban, 1925-ben 2841, 1926-ban 4785, 1927-ben 4937; 1928-ban a hátralékok tekintetéhen örvendetes visszaesés mutatkozik, ami annak tulajdonítható, hogy a birák létszáma közben emeltetett, azután 1929-ben a hátralék visszaesett 2842-re, annak ellenére, hogy az érkezett perek száma 300-zal nőtt. A perek száma nőtt, a restancia azonban 600-nál nagyobb számmal csökkent, 1930-ban pedig a hátralék már 4214-re emelkedett. Még egy adatot vagyok bátor kiemelni a működési statisztikából, nevezetesen az elintézett perek számát, annak dokumentálására, hogy a bíróságot semmi vád és kifogás nem terhelheti, mert hiszen emberfeletti erővel igyekezett eleget tenni kötelességeinek, igyekezett teljes erővel a bezúduló, tömegszámban érkező pereket elintézni. Mert ha látjuk azt, hogy míg 1924-ben az ítéletek száma 941 volt s 1925-ben 913, addig már 1926-ban az ítéletek száma 1651, és 1927-ben 2659, 1928-ban 4600 ítéletet hozott az elsőfokú bíróság, a budapesti munkásbiztosító bíróság, éppen olyan létszámmal, mint az előző évben. Láthatjuk tehát ebből is azt, hogy az oda beosztott bírák erejük megfeszítésével igyekeztek minél nagyobb számban elintézni a pereket es a bírósághoz járuló emberek, biztosítottak ügyét minél gyorsabban elintézni. 1929-ben 4696 az ítéletek száma és 1930-ban, amikor egy bíróval kevesebb létszámmal dolgozott a bíróság, 5105 az ítéletek száma. Meg kell még említenem, hogy szembetűnő legyen ennek a bíróságnak a perekkel való túlterheltsége az egy-egy bíróra eső és illetőleg befejezett ügyek száma, azt, hogy 1927-ben egy bíróra esett 642 ügy, ebből befejezett 622-őt, 1928-ban csekély visszaesés mutatkozik, mert akkor érezhető a hat bíróhoz beosztott négy bíró működése, már csak 456 ügy jutott egy bíróra. Ebből befejezett, hozzászámítva az előző évről elintézetlen ügyeket, 677-et, tehát itt a restanciának nagyobb arányú feldolgozásával állunk szemben. 1929-ben egy bíróra már megint 511 per jut, befejezett 591-et, tehát itt is jelentős eredmény mutatko50. ülése 1982 február 17-én, szerdán. zik a hátralékkal szemben, 1930-ban azonban már egy bíróra 843-at osztottak ki, amiből ítélettel befejezett 791-et. Tehát a tavalyi eredmény 120 ítéletszámmal fokozódott, tehát a perek ítélettel nagyobb számmal fejeztettek be. Ezek után egy-két szóval néznem keü a munkásbiztosítási felsőbíróság tevékenységi kimutatásait. Ha látjuk az érkezett ügyek számát, — az éveket nem fogom mondani, csak az adatokat mondom el 1924-től kezdve 1930-ig — amíg 1924-ben 382 érkezett, azután 903, azután 1173, 1827, 2413, 2947, majd pedig 1930-ban 3712 ügy. Ezzel szemben a működő bírák száma visszaesést mutat, mert amennyiben 1924-ben 9 bíró működött, 1925-ben már csak 8, 1926-ban már csak 7, az 1927-ik végén kapott azután ez a bíróság szaporítást, három új bírót, úgy, hogy az 1927. év végén 10 bíró működött, 1928-ban ugyanilyen a létszám, 10, 1929-ben is 10 és 1930-ban 11. Ha viszont a befejezett ügyek számát nézzük, állandó emelkedést látunk, amennyiben 81, 103, 103, 142, 185, 182, 201 a befejezett ügyek száma tehát ugyanolyan bírói létszámmal körülbelül 20—30, majd 50%-kai nagyobb munkatöbbletet látott el a Munkásbiztosítási Felső Bíróság igen kiváló bírói kara. Ezeket az adatokat azért voltam bátor talán nagyobb részletességgel ismertetni, hogy rámutassak arra, hogy az egész vonalon, az egész országban, épp úgy, mint Budapest területén, s a budapesti felsőbíróság területén is igen jelentős munkatöbbletre kell, hogy számítsunk, mert hiszen a felsőbíróság viszszatükrözi az egész ország munkásbiztosítási bíróságainak működését. Ki kell emelnem azt, hogy ezt a nagy ügyforgalmi emelkedést nem egyedül és kizárólag a gazdasági viszonyok megromlásának tulajdonítam és nem tartom helytállónak azt az argumentációt, hogy igen sok visszaélés van a társadalombiztosítási bíráskodással szemben, mert én nem is tartom visszaélésnek azt, ha valaki igényével a bírósághoz fordul, — hiszen lehetséges az., hogy a bíróság nem minden egyes esetben nyújt neki eredményt is, amennyiben nem minden esetben állapítja meg és ítéli meg az igényét — s nem tartom helytállónak azt az argumentációt, hogy a mai gazdasági viszonyok folytán sokan, akik ^igénynyel egyáltalában nem is bírnak, a bírósághoz fordulnak, mert az remélik, hogy a bíróság esetleg az ő alaptalan ^igényüknek helyt fog adni és azt meg fogja ítélni. Nem ebben látom a perek ^száma 'szaporodásának^ az okát, hanem a szociális Öntudat emelkedő érzetében, a társadalombiztosítás ügye iránti bizalom megerősödésében. A társadalombiztosításba ugyanis az 1927-es törvényalkotás óta a társadalom szélesebb és nagvobb körét vonta be(Erdélyi Aladár: Nyomorítja!) Ismertebbé vált az egész társadalombiztosítás ügye és mindig kevésbbé fordult elő, ho'o-y azok, akik eddig is tagjai voltak a Társadalombiztosító szociáV intézményének, nem támasztottak igényt, mert *- talán szabad azt mondanunk — ők maguk is úgy gondolkoztak, hogy ez az igény nem érvényesíthető és ezt ők nem is vették olyan komolyan, ugyanennek volt tulajdonítható az is, hogy a munkaadók között bizonyos elégedetlenség mutatkozott, mert ők a társadalombizt' sítás ügyéből semmi mást nem láttak, csak azt, hogy nekik a járulékokat fizetniok kell; (Erdélyi Aladár: Hát ez igaz!) azóta ellenben mindig «zélesebb és szélesebb réteg fordult a Társadalombiztosító intézményéhez, és