Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-50

Az országgyűlés képviselőházának 50. ülése 1932 február 17-én, szerdán. 277 tartozott, tehát egy közigazgatási fórum ruháztatott fel bíráskodási hatáskörrel. Szükségesnek mutatkozott ezeket a kérdéseket az egész biztosítási ügy felügyeletével és ellenőrzésével megbízott szerv eldöntésére bízni, mert ezek a kérdések az egész intézmény fennmaradását súlyosan érdekelték és ezek eldöntése speciális szakismereteket igényelt. A vitás kérdések harmadik csoportjába sorozta a törvény a biztosítottakat és illetőleg hozzátartozóikat megillető segélyezési és kártalanítási kérdéseket és ezeknek elbírálására a törvény választott szakbíróságokat szervezett. Ez a szervezet az 1891 : XIV. te. 75. §-ában rendszeresített választottbíróság továbbfejlesztése. A választottbíróság kétfokú. Az elsőfokú választpttbíróságok a kerületi pénztárak székhelyén alakíttattak, mífí- másodfokú választott bíróságul az állami munkásbiztosítási hivatal jelöltetett ki. Az elsőfokú választottbíróságok bifurkált hatáskörrel működtek, a kerületi pénztárak székhelyén^ szervezett elsőfokú választottbíróságok hatáskörébe a törvény általában csak azokat a vitás kérdéseket utalta, amelyek a kerületi pénztárak igazgatósága által saját hatáskörükben megállapított és nyújtott betegsegélyekre és ideiglenes bale;eti járadékokra és segélyekre vonatkoztak. A baleseti állandó kártalanításokra vonatkozó kérdések eldöntésére a kir. ítélőtábla székhelyein külön választottbíróságok alakíttattak és bírtak hatáskörrel. Miután a törvény abból az elgondolásból indult ki,hogy ezeknek a kérdéseknek elbírálása elegendő számú és kellő szakképzettséggel bíró választottbírói?ági ülnököt találni nem lehet, a választottbírÓRág egy bírói és négy laikus tagból, az ülnökökből állt elsőfokon. Az ülnököket az autonómia választotta és megbízásuk három évre szólt. Az ülnökök időveszteség címén átalányban részesültek, amely nem volt viszszautasítható. A törvény részleteden szabálvozta az ülnöki intézményt és többek között kimondotta, hogy az ülnököket az egyes tárgyalásokra lehetőleg abból a szakmából kell behívni, amely rokonszakmája annak a szakmának, amelyhez az igényét érvényesítő biztosított tartozik. Kötelezően előírta a törvény orvo-szakértő alkalmazását is. A felmerült költségeket a vesztes fél viselte, ideértve az ügyvédi képviseltetésből eredő költségeket is, ezek azonban csak a választottbíróság ítélete alapján voltak^ érvényesíthetők és annak az összegnek erejéig voltak igényelhetők, amely összeg erejéig a bíróság azokat megállapította. A jogorvoslat erősen korlátozva volt Meg volt ugyan állapítva a kétfokú bíróság^fellebbezhetők azonban általában csak az állandó járadékok tárgyában hozott ítéletek voltak, míg a. betegség esetéhen nyújtandó segélyek és az időleges baleseti járadék tárgyában hozott ítéletek csak az igényt megállapító vagy megtagadó részükben voltak fellebbezhetek, összegszerűség tehát nem; a járadék mérve^tekintetében tehát elsőfokon a választottbíróság jogerőis döntést hozott. Az állami munkásbiztosítási " hivatallal kapcsolatban létesített . bírói tanács másodfokon és pedig hetes tanácsban ítélkezett, akik közül két-két tag a munkavállalók, illetőleg munkaadók sorából került ki, elnöke volt a hivatal elnöke, illetőleg helyette annak helyettese, azután egy közigazgatási, illetőleg bírói tag s hetedik egy műszáki képesítésű állami alkalmazott volt. B törvény javaslatának miniszteri indokolása a választottbírósági rendszer létesítését egyrészt a speciális biztosítási ismeretek szükségességével indokolta, másrészt azzal, hogy ilyen módon jobban biztosítottnak látja az ügyek gyors elintézését, — amelyre nagy súlyt kell fektetni már az akkori miniszteri indokolás szerint^ — és így azoknak eldöntését a hármas bírói eljárás formaságai közé utalni nemzett volna helyes a miniszteri indokolás megállapítása szerint. Ilyen törvényes alapokon indult útjára a társadalombiztosítási bíráskodás intézménye és. igen szép, minden tekintetben elismerésre méltó tevékenységet fejtett ki. Gyakorlata a társadalombiztosítási bíráskodásnak méltányos és szakszerű útjait építette ki és a később változott szervezetű bíráskodásnak is igen jelentős anyagot szolgáltatott és joggyakorlata alapul szolgált a későbbi társadalombiztosítási bíráskodásnak. Az 1921 : XXXI. te. szakított a választottbírósági rendszerrel és társadalombiztosítási perekben a bíráskodást a kir. járásbíróságok hatáskörébe utalta. Ez a törvény a szakbíróság elve alapján állott és ebből a célból speciális bíróságokat szervezett. Ez a szervezet nem volt egységes, mert ilyen speciális bíróság tulajdonképpen csak Budapesten létesült, és pedig első fokon a kir. munkásbiztosítási bíróság és felső fokon a kir. munkásbiztosítási felsőbíróság. Egyébként a törvény^ a társadalombiztosítási perek eldöntését vidéken a kerületi munkásbiztosító pénztárak székhelye szerint illetékes kir. járásbíróságokhoz, mint munkásbiztosítási bíróságokhoz utalta. A törvény 11—17. §-ai taxatíve felsorolják azokat a pereket, amelyeknek eldöntése a munkásbiztosítási bíróságok hatáskörébe tartozik. Ez a törvény fenntartotta ugyan az ülnöki intézményt, de erősen korlátozta, amennyiben a bíróság ülnökök bevonásával csak a segélyezési és kártalanítási, valamint a rokkantsági. özvegyi és árvaellátási igény, valamint a baleseti kártalanítási igény, végül pedig a munkaadó által kiszolgáltatandó betegségi segély^ elbírálása esetén dönt. Az alsóbíróság egy bírói tagból és két ülnökből áll. A felsőbíróság öttagú, illetőleg háromtagú tanácsban határoz, és pedig ötös tanácsban csak akkor, ha háromtagú bíróság döntését bírálja felül. A törvényben adott felhatalmazás alapján az eljárási szabályokat az igazságűgyminiszter a népjóléti miniszterrel egyetértőkig riudeletileg szabályozza. Irányadó ebben a tárgyban a 44.200/1921. számú igazságügyminiszteri rendelet, amelyet azután az idők folyamán újabb és újabb miniszteri rendeletek fejlesztettek tovább, módosítottak és új rendelkezésekkel életbeléptek és ezáltal igen kuszált eljárási szabályzatot létesítettek. Mielőtt az előzmények előadását befejezném, részletesen ismertetnem kell a budapesti munkásbiztosítási bíróságnak és a munkásbiztosítási felsőbíróságnak ügyforgalmi adatait az 1924-től 1930. évig terjedő időre vonatkozólag. Ha nézzük ezt a tevékenységet, illetőleg^ügyforgalmi kimutatást, akkor szembetűnő az, hogy évről-évre mennyire növekedett a vonatkozó perek száma. Különösen szembetűnők, amint majd később leszek bátor utalni erre, az utolsó két év adatai. Az 1931. évre vonatkozó adatok ezidőszerint nincsenek még birtokomban. Ha nézzük az érkezett perek számát a budapesti munkásbiztosítási bíróságnál, akkor látjuk, hogy az 1924. évtől kezdve 1930-ig az érkezett perek száma a következő volt: 1924-ben 5101, 1925-ben 5495. Itt most három évben vissza-